Alkalmazott oltásmódok a zöldségtermesztésben

Jelenleg hat melegigényes zöldségfaj oltásával foglalkoznak, a burgonyafélék családjába tartozó: paradicsommal, papriával és tojásgyümölccsel, valamint a kabakosok családjába tartozó uborkával, görög- és sárgadinnyével. A különböző zöldségfajok oltására különböző oltásmódok állnak a termesztők rendelkezésre. Az oltásmód megválasztásában nagyban szerepet játszik a termesztő technológiai tapasztalatán túl, az előállítani kívánt palánták mennyisége, hogy saját részre vagy eladásra szánt-e a növényanyag, a rendelkezésre álló kézimunkaerő és az infrastrukturális lehetőségek.

Összességében az oltásmódok két fő csoportra oszthatók, a kézi oltásra (1. kép), ahol a munkafolyamatok kézzel történnek, továbbá a gépi oltás, amely esetében a főbb feladatokat a robotok végezik (2. kép). Utóbbi technika alkalmazása során is meg kell említeni, hogy a robotok munkavégzéséhez is szükség van kézimunkaerőre, azonban jóval kevesebbre.

A zöldségtermesztésben alkalmazható oltásmódok a következők.

2. kép Oltórobot

Közelítő oltás

Mind a kabakosoknál és mind a burgonyaféléknél alkalmazható oltásmód, mely során az alany csúcsi részét eltávolítják majd lefelé egy vágást ejtenek. A nemesen ezzel ellentétesen, felfelé irányuló vágást készítenek, ezután illesztik össze a két növényt, ültetik egy cserépbe és miután az oltás forradás megtörtént választják le a nemest a gyökeréről.

Egy rutinos oltó csak megközelítőleg 800 oltványt tud ezzel a technikával egy nap alatt leoltani, ezért ez a régi módszer kevésbé alkalmazott a profi kertészeknél, mint más oltásmódok, mivel nagyobb a kézimunkaerő igénye és további hátránya még, hogy a növények részére is nagyobb térállást kell biztosítani.

Sima párosítás

A burgonyafélék oltása esetében hazánkban a leggyakrabban alkalmazott oltásmód, melynek lényege, hogy az alanyt és a nemest is 45 fokos szögben megvágják, majd azokat egy szilikonhüvely és támasztó pálca segítségével összeillesztik (3-4. kép). Ennek az oltásmódnak az alkalmazásakor ügyelni kell arra, hogy mind az alany és mind a nemes ugyanolyan szárátmérővel rendelkezzen ezzel elkerülve az oltásforradásból eredő hibákat (pl. nemes lefordul az alanyról).

3. kép Frissen oltott paradicsom növény

4. kép Oltott padlizsán

A burgonyafélék esetében a hüvelyek eltávolításával az oltásforradást követően nem kell foglalkozni, mivel ahogy a növény szára vastagodik, úgy tud kinőni abból (5. kép). Csak abban az esetben kell a szilikonhüvelyek eltávolításával foglalkozni, ha azokat fertőtlenítés után ismét fel akarjuk használni.

5. kép Oltott paprika növény kinő a szilikonhüvelyből

Ezt az oltást 10-15 évvel ezelőtt a kabakosok termesztésében is alkalmazták, azonban a dinnyeféléknél manapság a gyökérnélküli félszikleveles oltásmód terjedt el, amivel egyszerűbb oltókamrák alkalmazása során is 95-99 %-os eredést lehet elérni.

Tűoltás

A tűoltás közel azonos a sima párosítással, szintén nagyon fontos, hogy az alany és a nemes átmérője is megegyezzen. A szárat ebben az esetben is 45 fokos szögben vágják meg, de akár merőlegesen is történhet a növényi részek eltávolítása. A vágást követően szilikonhüvely és csipesz helyett speciális kerámiatű segítségével illesztik össze a növényi részeket. A tűk természetes kerámia anyagból készülnek, amelyek lehetővé teszik azok bennmaradását a növényben úgy, hogy nem okoznak a fejlődésükben zavart. Meg kell említeni, hogy a tűk alkalmazása többletköltséget jelent, mivel azokat nem lehet eltávolítani és újra felhasználni, míg a csipeszeket és hüvelyeket igen. Az elmúlt években kezdték el a kerámiatűket bambusztűkkel felváltani, hogy csökkentsék a költségeket. Ezt a módszert lehet mindkét említett növénycsalád esetében alkalmazni, azonban hátránya, hogy a kabakosoknál szárüregedés léphet fel.

Ékoltás

Az ékoltás nagy előnye, hogy relatíve gyorsan végezhető, lényege, hogy az alany csúcsi részét eltávolítják, majd egy hasíték vágását követően illesztik bele a nemest. Hátránya ennek a módszernek, hogy az alany és nemes rögzítése nehézkes, továbbá korszerűbb oltósátorra van szükség, mint amelyet a hazai termesztők alkalmaznak.

Csúcsoltás

A csúcsoltás nagyon hasonló az ékoltáshoz. A görögdinnye oltványok előállításánál alkalmazható, mivel sokszor előfordul, hogy a nemes szárátmérője jóval kisebb, mint az alanyé. A tök alanyokat 3-8 nappal előbb vetik mind a nemeseket és az oltásra a nemes vetésétől számított 7-8. napon kerül sor. Ezzel szemben a tojásgyümölcs és paradicsom alanyokat 5-10 nappal a nemesek előtt vetik, viszont az oltásra csak 20-25 nappal a nemesek vetése után kerül sor.

Az oltás során az alany tenyészőcsúcsát eltávolítjuk, majd egy műanyag- vagy fapálca segítségével lyukat fúrunk bele és ebbe kerül bele a nemes.

Fejoltás

Fejoltás során az alanyt a szik alatt vágják el, majd függőlegesen egy vágást ejtenek a száron. A nemest úgy vágják meg, hogy annak 1-3 valódi lomblevele legyen, és ezt helyezik a már megvágott alanyba. A rögzítés történhet csipesszel, de alkalmazható oltószalag, viaszszalag esetleg parafilm is a növények rögzítésére. Kabakosoknál ritkábban alkalmazott ez a technika, mint a burgonyaféléknél. Összességében elmondható, hogy ez az oltásmód a zöldségnövények oltása során kevésbé alkalmazott, sokkal inkább a fásszárúaknál terjedt el.

Gyökér nélküli félszikleveles oltás

Az elmúlt években a dinnyetermesztésben széles körben alkalmazzák az interspecifikus alanyokat. Az alanyok erős növekedése miatt terjedt el a gyökér nélküli félszikleveles oltás. Mára nemcsak a palántanevelők, de a termesztők is széles körben alkalmazzák. Lényege, hogy az alanyt és a nemest is egyaránt leválasztjuk a gyökeréről, az alanyról leválasztjuk az egyik sziklevelet és kivágjuk a tenyészőcsúcsot úgy, hogy egy körülbelül 45 fokos metszésfelületet kapjunk. Ezután a nemest szik alatt megvágjuk szintén hasonló fokban, ügyelve arra, hogy a két metszlap hasonló nagyságú legyen, végül csipesz segítségével illesztjük össze a két növényi részt és tűzdeljük az oltványokat tálcába vagy cserépbe (6. kép).

6. kép Gyökérnélküli félszikleveles oltás görögdinnyénél

Ennek a technológiának az alkalmazása során a nemes magok vetése nagyjából 1 héttel előbb történik, mint az alany magoké és az oltással nagyjából 1 héttel az alanyok vetése után számolhatunk.

További előnye még a gyökérnélküli félszikleveles oltásmódnak, hogy a palántanevelésből eredő hibák, mint például a megnyúlt növények, jól kiküszöbölhetőek, mivel az alanyt és a nemest is olyan magasságban tudjuk leválasztani a gyökeréről, amelyre szükség van.

Félszikleveles oltás

A félszikleveles oltás szintén a dinnyefélék termesztésében terjedt el főként a Lagenarai alanyok alkalmazása esetén. A technológia abban különbözik a gyökérnélküli félszikleveles oltásmódtól, hogy ebben az esetben az alanyt nem választjuk le gyökeréről.

*

Az oltásmód kiválasztása előtt mindenképp ajánlott csíráztatási kísérletet végezni a választott alannyal és nemessel, hogy meg tudjuk határozni a vetési időpontokat, ellenőrizni tudjuk a csírázási százalékot ahhoz, hogy a legmegfelelőbb növényállományt tudjuk előállítani az oltáshoz és megfelelő mennyiségű növényanyagot tudjunk leoltani.