Átformálódó növénytermesztés

Ők még komolyan, őszintén beszélnek arról az embert próbáló gazdálkodási gyakorlatról, amelyik fizikailag, szellemileg nyűtte el a gazdaembert, különösen, ha nem akart a közösbe belépni. A mai generáció már megmosolyogja a bő fél évszázada, még választás nélkül az emberekre nehezedő munkavégzés módszereit, sőt van, aki már az elbeszélések hitelességében is kételkedik. Aligha gondolta volna az akkori 15-30 éves generáció, hogy milyen hatalmas változások zajlanak le az előttük álló évtizedekben. A mai nyolcvan év körüliek bizony hiteles tanúi a történelmi a változásoknak, és ha nosztalgiával gondolnak is a régi időkre, azért szívesen kezdenék a mai feltételekkel újra a gazdálkodást. – Sajnos ez számukra már nem adatik meg, viszont kissé irigykedve szemlélik a mai korszerű technikát, az alaposan kigondolt termesztéstechnológiát, a fajták arzenálját, a talajművelés, a növényvédelem, a betakarítás csodálatos – az ember munkáját megkönnyítő – változásait. Az innováció megállíthatatlanul rohan, a technikai/technológiai változások pedig egyre nagyobb szellemi és gyakorlati kihívások elé állítják a versenyben résztvevőket. Olyan verseny ez, amelyet meg sem hirdettek, de mégis mindenki benevez, mert ha kimarad, akkor lemarad. Aki lemarad, már aligha tud felzárkózni, és ezt naponta tapasztalják a gazdák a környezetükben. Ha 2020-tól kedvezőtlenül változik a helyzet, és elvonják a támogatások egy részét – ahogyan az uniós tervekben szerepel –, akkor a következő kihívásoknak sokan nem tudnak megfelelni és kiesnek a versenyből. Gondolkodásra nem sok idő van, legfeljebb egy esztendő, amíg egy vegetáció „kimegy”, és cselekedni, fejleszteni kell, mert két év várakozás már komoly lemaradást eredményezhet az innováció sebessége miatt.

Beárnyékolt jövő

Amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, a hazai gazdatársadalom tele volt hittel és reményekkel, amelyeket az ígéretek tápláltak. Senki nem vitatja utólag sem, hogy a temérdek kötelezettség ellenére még az induló támogatások is nagy segítséget nyújtottak a gazdálkodóknak. Annak ellenére így volt ez, hogy a kezdő támogatás csak töredéke – talán 30%-a – volt a nyugati gazdákénak. Csak lassan emelkedett, de a mai napig nem érte el pl. francia gazdákét, ami már sokakban felvetette a kettős mérce alkalmazásának kérdését. Tizenöt év után – amikor a világ rohamosan növekvő népessége az élelmiszertermelés további bővülését igényelné – a politika megtalálta a magyar gazdákat. Ugyan még nem dőlt el semmi, de muszáj aláírásgyűjtésbe kezdeni a megszerzett támogatások megtartásáért, hiszen – nem titkoltan – mintegy 15%-os elvonásra készül az EU. Most, amikor az időjárási szélsőségek miatt is, gigászi küzdelem folyik a termelés és a termés biztonságáért, jönne az elvonás, amit a migrációs tervekkel összemosva akarnak megvalósítani. Az EU bürokratáinak – akik az ötletgazdák – nyilván fogalmuk sincs a mezőgazdaságban zajló termelési folyamatok összefüggéseiről, a gazdálkodás ökonómiájáról és annak nehézségeiről, különösen a kockázatok oldaláról megközelítve a kérdést.

A technikai fejlődés megállíthatatlan

Miközben aggasztó hírek jönnek a támogatások megcsonkításáról, a meglehetősen fejlesztésigényes digitalizáció, az informatika legújabb vívmányai, az innovatív technikai megoldások sora célba vették a mezőgazdaságot is. Idősebb agronómusok annak idején azt oktatták a gyakornokoknak, hogy bátran menjenek terepjáróval vagy motorral keresztbe-hosszába a táblákon. A magyarázat mellé az volt, hogy nem tudnak annyi taposási kárt okozni a haszonnövényekben, mint amennyi haszonnal jár az, ha felfedeznek és megelőznek egy-egy kezdődő betegséget, vagy rovarkártételt. Azóta a fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban már megtalálták a megoldást a táblabejárásra, a szemlék elvégzésére. Megjelentek a drónok és azok kiegészítő szoftverrel ellátott változatai, amelyek lehetővé teszik a gazdáknak, hogy figyelemmel kísérjék a vegetációt, felderítsék az esetleges terméscsökkentő fejlődési rendellenességeket, és a termelés hatékonyságának növelése érdekében preventív intézkedéseket végezzenek. A drónok használata a mezőgazdaságban egyre elterjedtebb, és talán már itt az idő, amikor a magyar gazdák is megvásárolják és használják ezeket. Így könnyen és nagyon alaposan fel tudják térképezni termőföldjeiket, hogy melyik állományrészek milyen általános, ill. egészségügyi állapotban vannak, és alkalmasak akár az öntözőrendszerek ellenőrzésére, a szóráskép vizsgálatára is. A kényelmi szempontokat figyelembe véve, maximálisan szolgálják a drónok a gazdálkodókat, hiszen heti, napi, vagy akár óránkénti rendszerességgel is ellenőrizhetik területeiket. A drónok munkájához, adaptált programok kapcsolhatók és az alkalmazások révén minden feladat elvégzése automatikusan történik, egyszerű – akár táblagépen történő – irányítás mellett is.

Elkerülhetetlen és megállíthatatlan a fejlődés

A 20. század második felének füstös, dohogó – lelket is kirázó – traktorait és vegyes koncepció szerint üzemeltetett munkagépeit a 21. században lassan az önálló feladatvégzésre alkalmas ún. okos eszközök váltják fel. A vizionált közeljövőben pedig az várható, hogy szántóföldeken tömegesen megjelennek az alternatív hajtású robottechnikával üzemeltetett gépek, amelyekhez már kezelők sem feltétlenül szükségesek. Ha mégis, akkor az ember feladata vélhetően csak a felügyelet lesz a technikai berendezések működése felett, és az elvégzett munka minőségének nyugtázása. Egyre bátrabban képzeljük el – sőt hisszük el – ezt a jövőképet, viszont félünk is amiatt, hogy vajon ezt a technikát meg lehet-e fizetni akkor, ha a jövedelemtermelés keretei időközben beszűkülnek. Az agrárium jövője, sokakat foglalkoztató izgalmas kérdés, miközben a termelők pontosan érzik, hogy ilyen irányba sodródnak. Most még a precíziós gazdálkodás fogalomkörébe lehet behelyettesíteni minden olyan előremutató gazdálkodási gyakorlatot, változást okozó jelenséget, ami a küszöbön van, vagy csak közeleg. Elkerülhetetlen minden gazdálkodó számára az ismerkedés az új megoldásokkal. Csak néhány éve vált valóban „varázsigévé” a mezőgazdaságban az egyébként már a ’90-es évek óta folyamatosan fejlődő precíziós gazdálkodás. A kifejezés azokat a műszaki, informatikai, technológiai megoldásokat takarja, amelyek révén hatékonyabbá, gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé válhat a termelés. A gazdálkodók az új alkalmazások segítségével gyorsabban, költségkímélő módon, a vízzel és az inputanyagokkal (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer) okosan gazdálkodva állíthatnak elő nagyobb tömegben, talán egészségesebb és minőségi terményeket. Magyarországon ma közel 60.000 hektáron folyik minden munkafolyamatra kiterjedő precíziós gazdálkodás, ami az 5,3 millió hektárnyi hazai szántóterület bő 1%-a. Persze a precíziós gyakorlat bizonyos elemeit – mint az automatakormányzás, a sorvezetés, a szakaszolás, a sorművelés, a hozamtérképek készítése és az ezzel összefüggő műtrágyázási gyakorlat stb. – azonban egyre többen alkalmazzák külön is gazdaságukban. Mindezt az anyagi lehetőségeik keretein belül teszik, hiszen sok eltökélt gazdaságban egyelőre csak részmegoldásokra futja…

Gépkínálatban nincs hiány

Ma már nem megy ritkaság számba, hogy megjelentek és dolgoznak egymással kommunikálni képes, „okos” erő- és munkagépek. A traktor GPS-jelek segítségével követi a sorokat, hajtja végre a táblavégi fordulókat, akár ködben vagy éjszaka. A kezelő szinte csak azért felel, hogy a technika valóban hibátlanul működjön. A munkagépek csak annyi vetőmagot, vegyszert és műtrágyát szórnak ki a hozamtérképek adataira hagyatkozva, amennyit a táblák adott részei igényelnek, és ezt akkor is nagy biztonsággal képesek megvalósítani, ha nem feltétlenül egyenes vonalban járják be a táblákat. Természetesen mindez jelentős inputanyag-, üzemanyag-megtakarítással és gyorsabb munkavégzéssel jár. Gyakorlatilag nincsenek felesleges mozgások, átfedésből eredő többlet anyagfelhasználás, és több időráfordítás sem, csak pontosan annyi, amennyit a precíz és alapos munka megkövetel. Egyelőre a vélemények megoszlanak az erőgépek választása terén, gazdakörökben. A nagy területtel rendelkező gazdálkodók az erős, nagy teljesítményű erő- és munkagépekre voksolnak. Tapasztalataik szerint sokkal gazdaságosabban és gyorsabban dolgoznak, és a beruházás megtérülése is megfelelő ütemű. Nem panaszkodnak jelentősebb taposási kárra, amely talajaik termőképességét csökkentené. Az ellenoldal viszont éppen azzal érvel – elsősorban a fejlett nyugati országokban –, hogy a kisebb gépek kisebb taposási kártétele indokolja azt, hogy ezeket részesítsék előnyben. Szakmai szempontok szerint valóban érdemes mérlegelni, hogy a káros tömörödés révén romlik a földek víz-, hő- és légjárhatósága, ami előbb-utóbb a termőképességre is kihat. Egy ENSZ-jelentés szerint évente 24 milliárd tonna termőtalaj vész el világszerte az intenzív mezőgazdasági termelés következtében. Erre jelenthet részbeni megoldást – általános javallatra – egy új trend, amely minél kisebb, kompaktabb gépek elterjedését javasolja az agráriumban. Az eltérő álláspontok ütköztetése még javában tart, és aligha lehet egyelőre bármelyik felet is meggyőzni a másik igazáról. A viszont tény, hogy a világ élelmiszertermelése nem szenvedhet hátrányt, és figyelembe kell venni azt is, hogy a termőföldek – az ipari célú kisajátítások miatt – egyre fogyatkoznak.

Elektromos hajtás a horizonton

Óhatatlanul felkeltette a mezőgazdasági erőgépek gyártóinak a figyelmét is, a személygépkocsik hajtásánál tapasztalható és a gyakorlatban is elindult elektromos forradalom. Az erőgépek –traktorok, kombájnok – technikai fejlődésének új irányát jelzi a hibrid vagy tisztán elektromos hajtás bevezetése. Az agrárium is igyekszik megfelelni az elvárásoknak, és lépést tartani, bár itt sokkal körülményesebben megvalósítható az átmenet. A traktorok, kombájnok esetében ugyanis lényegesen nagyobb teljesítményt kellene kihozni a nem túl gyors ütemben fejlődő akkumulátorokból, miközben a munkacsúcsokban tapasztalható – akár 8-10 órán keresztüli –folyamatos üzemeltetés problémáját is meg kellene oldani. Nehezen elképzelhető el, hogy egy közelgő esőzóna, vagy vihar közeledtével a gazdák akár 2-3 órás töltési szünetre szívesen állnának le, ami jelentős veszteséggel járhatna. Egyelőre a műszaki és gyakorlati akadályok komoly gátat jelentenek az elektromos hajtás térhódításának. Az innovatív törekvések természetesen nem állnak le, folyamatosan folynak kísérletek a tökéletesítés terén, de ez csak gyakorló gazdák véleményének kikérése mellett vezethet eredményre. Ha készen is van egy új műszaki termék, egy traktor, annak versenyeznie kell a jelenleg szinte tökéletességig fejlesztett dízelmotorokkal szerelt traktor-csodákkal. A feladat megoldása tehát nem egyszerű, de nem is lehetetlen, és minden bizonnyal csak néhány évet kell várni az elektromos hajtású erőgép megjelenéséig a földeken.

Felkészülés az új technika fogadására

A fent vázolt és küszöbön álló új műszaki tartalom megjelenése, vagy már hellyel-közzel gyakorlati alkalmazása mindenképpen új kihívást jelent a gazdálkodók számára. Ez a felkészülés nem fogható ahhoz, mint amikor a Hoffher traktorról az MTZ-re kellett átülni. Most másról van szó, hiszen minőségében más – sokkal képzettebb és univerzálisan alkalmazható – munkaerőre lesz/van szükség. Olyan sokoldalúan képzett szakemberekre, akik felelősen és hozzáértő módon képesek kezelni a nagy értéket képviselő technikát. Nem véletlen, hogy az oktatásban is új szelek fújnak és visszatér a technikusi rendszer a szakemberképzésbe! Sokkal több, szakmailag magasan kvalifikált fiatal szakemberre van szükség ahhoz, hogy sikeres legyen a szakma jobb kiszolgálása és az egyben folyamatban lévő generációváltás. A magyar növénytermesztés eddigi gyakorlata alapos változásokon megy keresztül már napjainkban is, de a közeli években egészen bizonyosan. Kevesebb kvalifikált szakember, nagyobb teljesítmény a jövő munkaerő gazdálkodási képlete. Ehhez a fiatalokban kedvet kell ébreszteni, a technikai képzésbe integrálni kell őket, és bizonyítani számukra, hogy a technikai fejlődés és számítástechnika a mezőgazdaságot sem kerülte el. A mezőgazdasági termelés és termékkibocsátás jövője, eredményessége múlik azon, hogy mennyire lesz sikeres ez a megújulási folyamat, amelyhez persze kell az EU-s támogatás, kell a szakma hazai megbecsülése és az új alapokra helyezett szakmai oktatás felgyorsítása.