Az évjárat hatása a kukoricatermesztésre, a Vajdaságban

Felhasználása sokoldalú, mind élelmiszeri, takarmányozási és ipari feldolgozásra alkalmas. Magyarországon megközelítőleg 1,2 millió hektáron termesztenek kukoricát, Szerbiában kb. 1 millió hektáron (ami éves szinten mintegy 4,5-6,5 millió tonna száraz szemmennyiséget jelent), ebből Vajdaságban 600-650 ezer hektár a termőterülete, amely évenként változó a vetésszerkezettől függően. A kukorica energiadús növény, emberi és állati táplálék előállítására egyaránt hasznosítjuk. Az állatok takarmányozásában kiemelkedő energiahordozónak számít a tengeri, mivel keményítőtartalma megközelítőleg 65-70%. Az idő előrehaladtával egyre hangsúlyosabb a megújuló energiaforrások kérdése, mint például a bioetanol előállítása és hasznosítása. Ez egy olyan lehetőség, minek következtében növekszik a kukoricával bevetett termőterület nagysága Szerbiában is. Ez a fejlődésben lévő iparág hozzásegíti a gazdák felzárkózását az Európai Unió többi fejlettebb mezőgazdasági régiói közé.

Vetésidő-kísérletek

Termesztéstechnológiai szempontból egyre fontosabb kérdés a helyes vetési időpont megválasztása. Az egyre melegebb nyarak, a csapadék mennyisége és eloszlása napjainkra kulcsfontosságúvá válik a sikeres termesztés szempontjából. Vajdaságban a hagyományosan ideálisnak tekintett vetési időben elvetett növényekhez képest a korábbi időpontban földbe juttatott vetőmagvak csírázási és fejlődési képessége jelentősen jobb az előzőleg említettnél. A május 5. után elvetett kukorica gyengébbnek mutatkozott mind fejlődésben, mind terméshozamot illetően. A kukorica meleget kedvelő növény, ami a normális fejlődés és növekedés szempontjából relatíve magas talaj- és levegőhőmérsékletet igényel. Szerbiában kedvezőek a feltételek a növény sikeres termesztéséhez. A vetés kezdetét befolyásolja a talaj hőmérséklete a vetési mélységben (10-12 °C, 5-7 cm-es mélységben). A legtöbbször a vetés április elején kezdődik és a hónap végén fejeződik be.

A következőkben egy 2017-es kísérlet eredményeit kísérhetjük figyelemmel, ahol 3-3 különböző vajdasági nemesítésű hibridet vetettünk el három különböző időpontban (legkorábbi ideális időpont, majd ehhez képest 10 napos késéssel további 2 időpontban) és vizsgáltuk, hogy mely esetben és melyik hibidnél kapjuk a legmagasabb terméshozamot. Mint ahogyan az 1. táblázatban látható, az idei évben a kedvező feltételek a kukorica vetésére április legelején kialakultak, mivel a talajhőmérséklet meghaladta a 12 ^oC-t.

Külön kiemelendő, hogy a levegő napi maximuma extrém magasnak volt mondható ebben az időszakban, mivel meghaladta a 25 ^oC-t. A vetési adatokat a 2. táblázat tartalmazza.

A kísérletben szereplő három hibrid az újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézet egy rövid, közepes és egy hosszú vegetációjú kukoricája, melyeket az ő ajánlásuk szerint vetettünk. A termesztés egyéb körülményei mind ellenőrzött feltételek között zajlottak: talajminta alapján történt a tápanyagok kijuttatása a területre, a talajművelés és növényvédelem konvencionálisan történt, a betakarításnál nagy figyelmet fordítva az eredmények pontos lemérésére.

A hangsúly a virágzáson és a pollenszóródáson volt. Számítottunk arra, hogy a későbbi vetést nagyban befolyásolja majd a nyári forróság és ennek következtében ez egy kritikus pont lesz. Az első vetés 3 hibridjének virágzása során az előző évi átlagnál hűvösebb volt a levegő hőmérséklete a pollenszóródás alatt, 26,7 ^oC. A második vetések virágzása és porzása során már melegebb volt, megközelítőleg 33 ^oC. Az első és a második vetések porzása között kisebb mennyiségű csapadék hullott, átlagban 16 mm. Ezt követően már jelentkeztek a szárazság jelei. Amikor a harmadik vetés növényei elérték a virágzás stádiumát, hatalmas forróság köszöntött be, huzamosabb ideig a napi átlag hőmérséklet 25 ^oC körül alakult, 40 ^oC feletti csúcsokkal (1. kép).

1. kép A harmadik időpontban elvetett NS 5051, NS 7020 hibrideken az aszály korai jelei június 16-án

A későbbiekben amikor a termések növekedésnek indultak, az első két vetési mintán látszott, hogy a beporzás sikeresen végbement, de sajnos nagyon sok szár maradt terméketlen, ami azt jelenti, hogy biztos terméskiesésre számíthatunk. A harmadik időpontban vetett minták termésén megfigyelhető volt, hogy a forróság a porzás során megtette negatív hatását és a magkötés hiányos lett (2. kép).

2. kép A harmadik vetési időpontban elvetett NS 5051, NS 7020 küzdelme a forrósággal, június 24.

A betakarítási eredmények alapján a legmagasabb hozamot az első időpontban elvetett hibridek közül az NS 3022-es érte el, mely 3,756 t/ha-t jelentett. Az utolsó vetési időpontban lévő három kukoricahibrid esetében nagy terméskiesés tapasztalható, amelyet a 3. táblázat adatai is alátámasztanak.

A legkevesebb termés a harmadik időpontban elvetett NS 5051-es hibrid esetében volt mérhető, 2,037 t/ha hozammal.

Akár a 2018-as kísérletek alapján is, de több kísérlet eredményét figyelembe véve megállapítható, hogy a minél korábbi vetés lehet a szerbiai öntözés nélküli szántóföldi kukoricatermesztés sikerességének egyik záloga. Ha sikerül kellően korán vetnünk, akkor a növényeink nővirágzása és pollenadása talán még a nagyobb melegek beköszönte előtt végbemegy és sikeres lesz a magkötés (1. ábra).

1. ábra Hőmérsékleti adatok Vajdaságban 2017-ben, RHMZ
(Országos Meteorológiai Szolgálat Szerbia)

Ha szeretnénk megfigyelni Vajdaság hőmérsékleti adatait több évre visszamenőleg, az objektívebb képalkotás okán, érdemes kiemelni, hogy a júniusi átlaghőmérséklet minden évben 20 ^oC fölé kerül és innentől kezdve tartósan nem is csökken ez alá, ami már károsítja a magkötéseket, ezáltal negatívan befolyásolja a hozamot (2. ábra).

2. ábra Az átlaghőmérsékletek alakulása 2014-2017
(Mezőgazdasági Szakszolgálat, Újvidék)

A fajtaválaszték szerepe

A sikeres termesztés másik fontos összetevője a megfelelő hibridválasztás. A tenyészidőt Szerbiában is FAO-számokkal tüntetik fel. A FAO-szám meghatározását két fontos jellemző a nővirágzás ideje és a vízleadás üteme határozza meg. A FAO-számítás során négy mintát vesznek a tenyészidő eltérő fázisaiban és a kapott adatok alapján határozzák meg melyik érési csoportba tartozik. A négy paraméterből három a szemnedvességre vonatkozik, ezért a vízleadás egy fontos tényező a FAO-szám meghatározása és a betakarítás szempontjából is. A betakarításkori szemnedvesség megfelelő meghatározása fontos szerepet játszik a jövedelmező termesztésben is. Ha elemezzük a talán legnagyobb szerbiai nemesítőház hibridválasztékát (NS Seme – Újvidék) és kiválasztunk három különböző FAO-számú hibridet (NS 3022, NS 5051, NS 7020), majd végigvezetjük a hozamadataikat négy évre visszamenőleg, megállapíthatjuk, hogy legtöbb esetben a rövidebb vegetációval rendelkező hibrid termésmennyisége elérte és meghaladta a hosszabb, potenciálisan magasabb terméshozamú hibridekét.

Meghatározó a csapadék mennyisége és eloszlása

Ha viszont egy gazdasági év egészét vizsgáljuk, öntözetlen körülmények között a hozamokra fókuszálva, kulcskérdésként jelenik meg az évi csapadékmennyiség és annak eloszlása a vegetációs időszakban. A következőkben feltüntetjük az elmúlt négy év csapadékmennyiségét a vegetációs időszakban, valamint a téli hónapokban, havi lebontásban (3. ábra).

3. ábra A csapadékmennyiség összehasonlítása a 2014-2017 közötti időszakban
(Mezőgazdasági Szakszolgálat, Újvidék)

Megfigyelhető, hogy a 2014-es évi magas hozamokat a vegetációs időszak alatt lehullott nagy mennyiségű csapadék alakította, 2016-ban viszont a nagyon fontos téli csapadék mennyisége volt átlagon felüli (4. ábra).

4. ábra Termésátlagok 2014-2017
(Mezőgazdasági Szakszolgálat, Újvidék)

Az ábrán egyértelműen elolvasható a csapadék meghatározó szerepe. A 2014-es és 2016-os év kedvező csapadékellátottságának köszönhetően a termésátlagok elérték, illetve meghaladták a tíz tonnát is hektáronként.

Az eddigiekből megállapítható, hogy Szerbiában, azon belül pedig Vajdaságban sikeresen termeszthető szántóföldi kultúra a kukorica, de a tapasztalható klímaváltozás a növény termesztésének sikerességére is rányomja bélyegét. Mivel Szerbia szántóföldi területeinek elenyésző hányada öntözhető csupán, nagyban érződik a kiszolgáltatottság az időjárás szeszélyessége miatt. Aszályos években még az önköltségi árakat sem tudják kitermelni a gazdaságok, ezért ha szeretnénk objektívebb képet kapni az ágazat állapotáról, mindenképpen több évet kell megvizsgálnunk és kielemeznünk.

A termelői igények hatása a nemesítésre

A hazai nemesítési vonallal rendelkező nemesítőházak próbálnak minden szempontból megfelelni a gazdálkodók igényeinek. Ezért az utóbbi 4-5 évben célirányos nemesítésbe fogtak, ahol a törekvéseik középpontjába a koraiságra történő nemesítést helyezték. Ha az idei év statisztikáit tekinjük át Szerbiára vonatkozólag, akkor szembetűnő, hogy a 600-as és 700-as FAO-számú hibridek szinte teljesen kikerültek a vetésszerkezetből, a helyüket átvették a nagyon rövid vegetációjú 200-as és 300-as hibridek. A piac megközelítőleg 50-55%-át az 500-as FAO-számú hibridek képezik, 30-35%-át a rövidebb tényészidejűek és a maradék 10-15%-át alkotják csupán a hosszabb vegetációjúak. Azokon a területeken pedig, ahol a kukorica nem termeszthető biztonsággal egyre inkább teret nyernek a cirokfélék, amelyek viszont leginkább a térség állattenyésztéséhez biztosítanak takarmánybázist. A kukoricatermesztés területén a két jelentős hazai nemesítőházon kívül (NS Seme, ZP) számos külföldi nemesítőház vetőmagkínálata is jelen van, de a fentiekben említett tendencia és problematika alapvetően valamennyiüknél megfigyelhető.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Lálity Zsolt, Faragó Árpád: Az évjárat hatása a kukoricatermesztésre, a Vajdaságban (2018. E75. 118. old.) című írása alapján