Bővíteni kellene a szilva alany-használatunkat

Sűrűbb térállást, (karcsú)orsó koronaformát, öntözést, hatékony növényvédelmet és optimális tápanyagellátást, gondos fitotechnikai munkát (melybe nemcsak a fás metszés, hanem a zöldmetszés és a gyümölcsritkítás is beletartozik). Ezek mellett igen fontos a megfelelő fajta- és az alanyhasználat is.

Sajnos a hazai faiskolások a szilva alanyaként csupán a Cegléden szelektált mirobalan magoncokat, más néven a cseresznyeszilvákat (Prunus ceresifera v. mirobalana) (Mirobalan ’C 162’, Mirobalan ’C 174’, Mirobalan ’C 359’, Mirobalan ’C 679’) alkalmazzák, részben megszokásból, részben ismerethiány következtében és szaporítóanyag-hiány miatt. Szeretném felhívni a faiskolások és a gyümölcstermesztők figyelmét egyéb, a mirobalántól eltérő alanyokra is, mint például a kökényszilvák, marianna szilvák, a Wangenheim és Wavit alanyok. Hétéves kísérleti eredményeimre támaszkodva írok különböző szilvaalanyok hazai alkalmazhatóságáról.

Az első és talán a legfontosabb tapasztalat az, hogy a külföldi irodalmakat mindig megfelelő kritikával kell olvasni, hiszen különböző országokban eltérőek a klíma- és a talajadottságok. Nem szabad csak külföldi irodalmakra, tapasztalatokra támaszkodva eltelepíteni alanyokat és fajtákat. Szükség van hazánkban folytatott vizsgálatokra is, melyek alapján javaslatokat lehet tenni újabb alanyok és akár külföldről behozott alanyfajták telepíthetőségére is, mindezt a hazai éghajlati és talajviszonyokat figyelembe véve kell tenni.

Mirobalán, a hazánkban népszerű alany

A mirobalán (Prunus ceresifera) alanyt Magyarországon jól ismerjük. Jellemző, hogy szárazabb talajviszonyokkal rendelkező területekre való, ennek ellenére a nyirkosabb talajokra is ezt teszik, de ekkor a vegetációs idejük kitolódik és fagyérzékenyek lesznek az oltványok. A termesztésben lévő szilvafajtákkal jól összefér. A faiskolában szépen fejlődik, jó minőségű oltvány nevelhető belőle.

Kökényszilva a rövidebb tenyészidejű alany

A kökényszilva (P. institicia): „Általában a hűvösebb éghajlatú vidékekre, nyirkos talajba alkalmas alany…”; „A talajvíz változásaitól is kevésbé szenved, mint a Mirobalan alanyon” − írja Mohácsy Mátyás (1960). A kökényszilvát szilva mellett őszibarackalanyként is felhasználták. Előnye a rövidebb tenyészidő, így a nyirkos talajviszonyok mellett is be tudnak érni a vesszők. Jól fejlődő, hosszabb életű, mélyebben gyökeresedő oltványok nevelhetők rajta. A termesztett szilvafajták gyengébben erednek rajta, mint mirobalan alanyon és a gombás betegségekre is érzékenyebb. Talán ezzel indokolható, hogy a magyar faiskolások kevésbé használják. Ellenben Franciaországban és Németországban jelentős szilvaalanyként tartják számon.

A kökényszilvák közül ismertebbek a ’St. Julien A’ és a ’St. Julien GF655/2’.

’St. Julien A’: A termesztett európai szilvafajtákkal jól összefér, és bizonyos őszibarack-, valamint kajszifajták számára is alkalmas alanynak. Közepesen nagy fákat nevel, korán termőre fordulnak rajta az oltványok. Szárazságra és téli lehűlésekre érzékeny. A tavaszi telepítése előnyösebb. Fagyra, szárazságra egyaránt érzékeny. Bujtással (sugaras bujtás), dugványozással jól szaporítható.

Jó az affinitása a nemes fajtákkal. Ezen az alanyon a nemes középerős növekedésű és korán termőre fordul. Vizsgálataim szerint ezen az alanyon változatos a növekedési erély az alany–nemes kombináció függvényében. ’Toptaste’ fajtával gyenge 55-65% a növekedése a ’Čačanska lepotica’/’Mirobalan’ kombinációhoz képest. ’Topfive’ fajtával 70%-os; ’Katinka’ fajtával 80-90%-os és ’Jojo’-val 110%-125%-os, vagyis igen erős növekedési erélyt mutat ez utóbbi fajtával. A kombinációk növekedési erélye függ az alany–nemes kombinációk anyagcsere-folyamataitól, illetve az összeférhetőségtől.

’INRA St Julien GF 655/2’: Európában őszibarack- és szilvaalanyként igen elterjedt. Affinitása a szilvafajtákkal és a ringlókkal jónak mondható. Fás és hajtásdugványozással szaporítható. Feltörő, de a ráoltott fák méretét csökkenti. Rajta a fák korán termőrefordulnak. Nem vagy csak alig sarjazik. Talajra nem érzékeny, de a nehéz, nyirkos talajok alanyául tartják nyilván, ennek ellenére a meszes és szárazabb talajokat is elviseli. Az újratelepítést jól tűri. Átültetéskor a gyökere érzékeny a kiszáradásra. Mérsékelt növekedésű, bőven termő fákat eredményez.

Hétéves kutatási eredményként gyenge (50-65%) növekedési erélyt tapasztaltam ezen az alanyon ’Topfive’, ’Toptaste’ fajtákkal, ellenben középerős–erős növekedést (90-100%-os) figyeltem meg ’Topper’ fákkal. A növekedési erélyt a ’Čačanska lepotica’/’Mirobalan’ kombinációhoz viszonyítottam. Sarjnevelést nem tapasztaltam. Az oltványok termőképessége is jónak mondható.

 Szilvaalanyokkal tovább bővíthető az alanyhasználat

A szilvaalanyokat (P. domestica) ritkán alkalmazzuk Magyarországon. Külföldön gyakrabban használják alanyként, mint pl. a ’Wangenheim’ magoncát Lengyelországban vagy Németországban. A ’Zöld ringlót’ és az ’Ageni’-t az egész világon, az ’Ackermann’ magoncát Német-, Lengyel- és Csehországban. Romániában az ’Otesani 8’ és a ’Rosior varatic’ magoncait nevelik fel alanynak. A 19-20. században Magyarországon is alkalmazták elvétve szilva magoncokat, mint például a ’Vörös szilvá’-t, ’Lószemű szilvá’-t, ’Gönci szilvá’-t és egyéb helyi szilvákat is.

A szilvaalanyok között sorolható fel a ’Wangenheim’ és a ’Wavit’ alany is. A ’Wangenheim’ régi svájci fajta. Magról szaporítják. Korán termőre fordul és bőven teremnek rajta a fák. Kellőképpen hidegtűrő, télálló. Vizsgálataim során gyenge növekedésű alanynak tapasztaltam. Korábban termőre fordulnak és bővebb termésűek a fák ezen az alanyon, mint a mirobalán magoncokon. Gyenge növekedés ellenére gyökere jól rögzít a talajban.

Vizsgálataim alapján javaslom, hogy tápanyagban gazdag, jó tápanyagszolgáltató képességű talajra, öntözés mellett alkalmazzuk a ’Wangenheim’ alanyt. Az Alföld azon részein, ahol lazább a talajszerkezet és rossz a vízgazdálkodás, gyenge tápanyagszolgáltató képesség jellemzi a talajt, ott mellőzzük, mert ezeket a viszonyokat nehezebben tolerálja.

’Wavit’: A Prunus domestica „Wangenheim” magoncok szelekciójából származik. Egyesíti magában a jól ismert Wangenheim magoncok jó minőségét és a klón alanyok előnyeit, mint például az egyöntetűség, melyet megfigyelhettünk mind a faiskolában, mind a gyümölcsösben, továbbá jellemzi a fák korai termőre fordulása, bő termés és a nagyméretű gyümölcsnevelés, valamint a korábbi szüretidő.

Kutatási eredményeimre alapozva sem a ’Wangenheim’, sem a ’Wavit’ alanyfajtát nem javaslom az Alföldre, mivel ezeknek az alanyoknak alacsony a hőigénye, valamint sok csapadékra és jó tápanyagszolgáltató képességű talajokra van szükségük.

Fajhibrid alanyok

A fajhibridek közül a ’JaspyÒ Fereley’ (P. salicina x P. spinosa) alanyt vizsgáltam még alföldi körülmények között. Ez az alany kötött, levegőtlen talajon is megél. A magas mésztartalomra nem érzékeny, jó a talajban való rögzítő képessége. A ringlókkal is jó az összeférhetősége. Korán termőre fordul és bőven terem.

Vizsgálataim során kiderült, hogy a ’Fereley’ alanyon is változatos növekedést figyelhettünk meg, attól függően, hogy melyik szilvafajtát szemeztük rá. A ’Topper’ fajtával gyenge 50-80%-os növekedést mutatott az öntözéstől függően. ’Topfive’ fajtával 80-95%-os volt, és ’Toptaste’ fákkal 85-110%-os növekedést mutatott a ’Čačanska lepotica’/’Mirobalan’ kombinációhoz viszonyítva. A ’Fereley’ alanyt vitalitása, életben maradási problémái miatt nem javaslom telepítésre. Az élettartamát pszeudomónasz és citospóra fertőzésre való fogékonysága rövidíti meg. Bővebb öntözés hatására a növekedés erőteljesebb és a termőképesség jobb ugyan, nagy terméshozamot produkált, de a fák érzékenyebbek voltak a pszeudomónaszra és a citospórára , így jelentős fapusztulást tapasztaltam.

Szerettem volna vizsgálatba vonni a Marianna szilva (P. ceresifera x P. munsoniana) hibrid alanyt is, de a beszerezhetőségi nehézségei miatt le kellett mondanom róla. Így csak összegyűjtött irodalmi adatokat tudok ezzel kapcsolatban közölni.

A Marianna szilva erős növekedésű alany, de a nemes fajták középerősen fejlődnek rajta. Gyökere kissé fagyérzékeny. Korán termőre fordulnak rajta a fák és bőven teremnek, jó minőségű gyümölcsöt nevelnek. A Marianna szilvának egy konkrét fajtája is ismert, ez a ’Marianna GF 8-1’, melyet Franciaországban emeltek ki a magcsemeték közül. Nem válogat a talajtípusokban. Dugványozással jól szaporítható. Jól erednek rajta a nemes fajták. „Althan ringló”-val való kompatibilitása vitatott. Bő terméshozamot mutatnak rajta a fák. A mirobalan magoncalany helyettesítésére lehet felhasználni.

Erős növekedésű és bő termőképességet biztosít a fáknak. Hajtás és fás dugványozással jól szaporítható. Faiskolában jól szemezhető, és jól erednek rajta a szemek. Magyarországon kellőképpen télálló. Sarjakat nem nevel. Jobban elviseli a száraz, tápanyagban szegény talajokat, mint a mirobalan. Toleráns a kalciumsókkal szemben.

*

Összességében elmondható, hogy a mirobalan mellett, kísérleteim alapján a kökényszilva alanyokat, irodalmi adatok alapján a Marianna szilvákat lehetne faiskolai termesztésbe vonni és szilvaoltványokat előállítani annak érdekében, hogy akár kézzel betakarítható félintenzív-, intenzív ültetvényeket nagyobb számban is telepíthessünk. Ezáltal kis területen, nagy fajlagos hozammal, kiváló gyümölcsminőségű szilvát tudjunk előállítani a friss piac és akár export piacok számára is, lényegesen magasabb árkategóriában.