Egész évben kiskert

A nyár hevében olykor nehéz észrevenni, hogy a nappalok lassan rövidülni kezdtek, és nem is csoda, ha a figyelmünket leköti a változatos és bőséges terméshozam, illetve a kártevők és kórokozók újabb és újabb hulláma elleni védekezés.

Sokan automatikusan nyúlnak ilyenkor a vegyszerekhez, a gazdaboltokba pedig szinte nem lehet betérni anélkül, hogy ne találkozzunk „totális” megoldásokra vágyó vásárlóval, aki az eladóktól az éppen fellépő problémájára tanácsot kér. A tökéletességre törekvő szemlélet azonban sokszor nagyobb károkat okoz a természet finom összhangjában, mint az adott kártevő vagy kórokozó a kiskertben.

Hosszú távon tartós megoldást az jelenthet, ha biztosítjuk a körülményeket a természetes ellenségek megtelepedése és megmaradása érdekében. Tehetjük ezt a változatos növényvilággal, melyben váltakoznak a nedves–párás–árnyékos, és napnak kitett szigetszerű egységek, melyben az adott tájnak, talajnak és éghajlati adottságoknak megfelelő, túlnyomórészt a Kárpát-medencében őshonos növényfajokat találhatunk. Az ízeltlábúak közül az egyik legkönnyebben beazonosítható segítőnk a mindenféle hernyót nagy számban fogyasztó imádkozó sáska (Mantis religiosa), mely szívesen telepszik meg a magasabb fűfélékkel, sűrűbb bokrokkal tarkított kertben. Az egynyáriak közül a kapor és a büdöske lehet a kedvenc tartózkodási helye. A népszerű hétpettyes katicabogár egyaránt nagy étvággyal fogyaszt atkákat, pajzstetveket, levélbolhákat és levéltetveket. Bevonzhatjuk a magasabbra növő ernyősvirágzatúak, mint például a kömény, édeskömény, koriander, illetve az őszirózsafélék családjába tartozó cickafark telepítésével, meghagyásával. A futóbogarak (mint például az aranyos bábrabló, Calosoma sycophanta) elfogják a kisebb házas- és meztelencsigákat, a hernyókat. Megtelepedésüknek kedvez a kertben levő komposztdomb, a sokféle évelő virágos növény, mivel a futóbogarak a nyár végén raknak petét a talajba, az általuk védettnek tekintett környezetbe, például a levélből készített komposzthalomba. A kikelő lárvák a talajban maradnak, és sorban fogyasztják el az eléjük kerülő zsákmányállatokat. Közvetve hozzájárulnak a komposzt lebomlásához. A fátyolka (például a zöld fátyolka, Chrysoperla carnea) nemcsak izgalmas látványelem a kertben, hanem igen hasznos, mert lárvaként sok levéltetvet, levélbolhát és liszteskét fogyaszt. Ha van a kertünkben bőven koriander, angyalgyökér vagy kapor, jó eséllyel számíthatunk megjelenésére. Említsük még meg a ragadozópoloskákat (például az Orius fajokat), melyek jó szolgálatot tesznek azzal, hogy szinte válogatás nélkül kiszívnak minden tripszet, takácsatkát és levéltetvet, amivel csak találkoznak. A ragadozópoloskák szívesen telelnek olyan komposzthalomban, melyre csak leveleket rakunk. Egyes megfigyelések szerint gyakran tartózkodnak lucernán, kukoricán és a szőlőn, vagyis ezek a növények is elősegítik a betelepülésüket.

Komposzt-átforgatás és újrarakás a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem kísérleti terén

Manapság egyes hasznos ízeltlábúak növényvédelmi termékként beszerezhetők, ám ahhoz, hogy a beígért mennyiségű élő állat ténylegesen meg is maradjon kertünkben, érdemes néhány változtatást eszközölni. A fentebb említett növényi és kertszerkezeti változatosságon kívül nem szégyellnivaló dolog hagyni, hogy helyenként virágot hozzon néhány magasabbra növő gyom, mert néha nem tudhatjuk, mely hasznos ízeltlábút csalogatjuk pont ezzel a növénnyel a kertünkbe. Érdemes minél többet megtudni a kertünkben felfedezett állatokról, nehogy olyat kezdjünk el összeszedegetni és elpusztítva a komposztra dobni, mely segítőnk lenne – és hasonlóképpen érdemes minél korábban tisztában lenni azzal is, ha a frissen felfedezett jövevény elsősorban inkább káros, mintsem hasznos.

A málnásban tőből metsszük le a letermett vesszőket, valamint az új hajtások közül azokat, melyeken kéregrepedést, vagy kártevő rovarok jelenlétére utaló jeleket látunk, például a málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) 1-2 cm átmérőjű, kissé dudoros gubacsait. A fertőzött vesszőket levágás után azonnal távolítsuk el a málnás közeléből, és égessük el. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy egy lazán megrakott komposztdombon elképzelhető, hogy nem minden ág bomlik le elég hamar, és a károsítók egy része képes áttelelni a kivágott vesszőkben, majd tavasszal visszafertőzni a málnát. A másik ok az, hogy a metszés során a kártevők lárváinak egy része elhagyja a stresszes állapotba került növényt, és a földre pottyan. Ott pedig áttelel, és tavasszal ismét fertőz.

Szárazság esetén a víztakarékosság különféle praktikáit kell gyakorolnunk. Ha lehet, fogjuk fel a konyhában, felmosáskor, vagy mosakodáskor képződött vizet és hasznosítsuk fák, bokrok, vagy legalább a komposztdomb vízellátásának javítására. A komposztálódás folyamata közepesen nedves körülmények között gyorsabban végbemegy, míg a teljesen kiszáradt halomban gyakorlatilag leáll.

Ha nincs saját kutunk, öntözésre gyűjtsünk esővizet, mert összetétele kedvezőbb, mint a városi vezetékes ivóvízé, vagy akár a kútvízé. A ritkább, de alaposabb öntözés a legtöbb vetemény esetében jobban serkenti a gyökérnövekedést, mint a gyakori, de kisadagú vízpótlás. Vannak azonban olyan kényes finomságok, melyek látványos növekedéssel hálálják meg az egyenletesebb vízellátást. Ilyen a szárzeller, és ebbe a körbe tartoznak a tökfélék, melyek közül az uborka állott víz iránti igényét leginkább a begyűjtött esővíz kijuttatásával tudjuk kielégíteni.

Július általában nem az ültetés hónapja. A meleg és száraz időszak nem kedvező az efféle tevékenységre. Ha mégis erre kerülne sor, nagy földlabdával rendelkező növényt vásároljunk vagy ássunk ki, a szállításhoz csomagoljuk páratartó zacskóba. Az ültetést időzítsük hajnalra vagy a késő délutáni órákra, a növényt addig tartsuk hűvös helyen, akár a pincében is.

Forgassuk át és nedvesítsük a komposztot. Az érett anyagot juttassuk ki a levirágzott rózsatövekhez, a veteményesbe, a letermett ribizli- és málnatövekhez. A komposztkijuttatás számára is a hajnali vagy késő esti órák a legalkalmasabbak. Akár ültetünk, akár komposztot juttatunk ki, ne feledkezzünk el a talajfelszín védelméről, és mulcsozzuk a növénytövek környékét.

Ha eddig kissé elhanyagoltuk a törpe gránátalmát (Punica granatum), és a cserjére tekintve feltűnik annak zsúfoltsága és kusza növekedése, esetleg szeretnénk az egyes ágakat további elágazások képzésére serkenteni, akkor két választásunk van. Ha a cél a tömött bokor, akkor a beteg ágak eltávolítása után nyugodtan metsszük formára. A gránátalma-bokor a nyár során tovább növekszik, és kitölti a rendelkezésére álló teret. Ha azonban jövőre virágot, netán termést is szeretnénk, illetve a bokor természetesen váza alakú, kissé laza alakjában szeretnénk gyönyörködni, akkor a hajtásokat most nem szabad visszametszeni. A virágrügyek ugyanis már kialakultak, mégpedig jellemzően az ágak végén. A bokor elsűrűsödését viszont meg tudjuk akadályozni, ha a gyenge friss hajtásokat, az elöregedett és beteg vázágak, illetve az egymást keresztező ágak egy részét tőből eltávolítjuk.

A hónap végén, augusztus elején dugványozhatjuk a muskátlit. Erre azért lehet szükség, mert bár a bevált tövek megfelelő körülmények között sikerrel teleltethetőek, a növény öregszik, csökken az életereje, egyre gyérebb a virágzása. Dugványozással átmenthető az anyanövényen tapasztalt értékes szín vagy szép forma. A 15-20 centiméteres hajtásvéget úgy vágjuk le, hogy az alsó levélcsoport alatt minél hosszabb szárcsonk maradjon. Szedjük le az alsó lombleveleket és a virágkezdeményeket. A tőzeggel kevert homokos kerti talajban félárnyékos helyen a dugványok eredésére másfél hónapot kell várnunk. Az éppen virágzásban levő töveket hetente nézzük át, és távolítsuk el az elvirágzott virágcsoportokat, valamint a betegség jeleit mutató leveleket.