Szeptemberi teendők Az egyes években olykor meglehetősen lassan, esetleg megtévesztő bakugrásokkal közeledő tél hidege miatt előbb-utóbb a melegebb dél irányába költözik a nedves élőhelyek környékén, bolygatatlanabb faluszéleken lakó, jellegzetesen magyar madárnak tekintett gólya, a tölgyerdők napsütötte szélein vadászó örvös légykapó, vagy a gyümölcsös kertekben is fészkelő, a harkályok rokonságába tartozó nyaktekercs. A gondos háziasszony révén a gyümölcsök és zöldségek is megkezdik vándorlásukat a kitakarított kamrapolcok és a szükség esetén meszeléssel fertőtlenített verem és pince felé. A hónap első felében érdemes szilvalekvárt, szilvabefőttet, almakompótot, almasűrítményt elrakni, a hónap közepén a padlizsánnal, lecsóval, paprikakrémmel, zakuszkával szorgoskodhatunk. A hagyományos tartósítású ételek elkészítése munkaigényes feladat –, de akár csak egyetlen befőzésre fordított nappal is komoly pénzt tudunk megtakarítani. A diófa metszése hagyományosan augusztusra esik, ám szeptember első hetében még elvégezhetjük. Nem sok tennivalónk van: távolítsuk el a rossz irányba növő, illetve az elhalt ágakat, ritkítsuk meg a fát, hiszen ahol nagyon elsűrűsödött, ott egyre kevésbé fog teremni és a fa gyorsabban elöregszik, mint kellene. Szeptember első hetében szintén metszhetjük az őszibarackot. A korán beérő gyümölcsű fajták letermett ágait, a túlságosan sűrűn álló, egymást keresztező, vagy a korona belseje felé törekvő ágakat tőből el lehet távolítani. A nyár végén végzett ritkító metszésnek több előnye is lehet. Az egyik az, hogy a tavaszi metszési munkacsúcson könnyítünk vele – akinek persze a kertjében most van sok munka (pl. nagyon sok a kiásnivaló burgonya és más zöldség), annak talán nem fér az idejébe. A sebek gyorsan gyógyulnak ilyenkor, ám ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a nagyobb metszlapokat sebkezelővel ellátni. A nyár végi metszés hátrányát elhúzódó, túlságosan meleg időben lehet tapasztalni: ekkor a növekedés nem áll le, és mézgásodás indulhat meg. A nappali felmelegedés és esetleges szárazság miatt továbbra is gondosan locsoljuk a dézsás, konténeres növényeinket. A savas közeget kedvelő kaméliákat friss vízpermettel további virágzásra serkenthetjük, a hónap vége felé viszont a téli hidegek érkezésére gondolva lassan fogjuk vissza az azáleák és a hortenziák öntözővízmennyiségét. A vízben gazdag, laza szövetek ugyanis könnyebben elfagynak. Kedvező időjárás mellett a zöldségeskertben tovább érik a paradicsom, paprika, padlizsán és uborka. Gyomlálás után takarjuk a talajt, hogy tovább megőrizzük a gyommentességet és a talaj nedvességtartalmát. Bármilyen melegek is a nappalok, a szeptember végi éjszakákon ezek a melegigényes növények már igényelhetik a fátyolfóliát. Az utolsó szedések örvendeztetik meg a másodvetésű zöldbab, fejtősbab és borsó termesztőit. Ne húzzuk ki a növényt, csak vágjuk le a szárakat, hogy a gyökérben élő nitrogéngyűjtő gümők értékes „szerzeménye” a talajban maradjon a következő évi haszonnövények számára. Nézzünk körül a burgonya, hagymafélék, saláta, káposztafélék, zeller, borsó, kései kukorica és a sárgarépa soraiban. Keressük a szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci) nyomait. Ha a sorban egymás mellett több torzult levélnyelű, korhadó szártövű, görbült levelű növényt találunk, akkor lehetséges, hogy felszaporodott a veteményesben. Kedvező számára a hűvösebb tavasz, majd a rákövetkező esős nyár és a közepesen meleg hőmérséklet. Ekkor a talajban évekig is életképes inaktív állapotban levő fonalféreg aktivizálódik, a szártöveknél befúrja magát a növénybe, ahol egy évben 4-5 nemzedéket is képez. Kötött, illetve vízzel telített talajon komoly károkat tud okozni, ezért a nedves, mély fekvésű területeken a hagymafélék termesztése nem ajánlott. Benne marad a tárolandó zöldségben és ott tovább károsít. Érdemes megemlíteni, hogy mivel hosszú ideig képes arra, hogy tápnövény nélkül is eléldegéljen, a vetésváltást igen komolyan kell venni. Ha észrevettük a fertőzést, akkor azt a kultúrát, illetve a szárfonálféreg számára megfelelő (ehető) növényt sajnos 4-6 évig nem tehetjük ugyanarra a területre. Mivel soktápnövényű kártevőről van szó, a veteményes tervezése nem egyszerű feladat. Megelőzésképpen már a megjelenése előtt tartsunk legalább 3 év szünetet a tápnövények között, vásároljunk megbízható helyről szaporítóanyagot (pl. dughagyma, fokhagyma), és tartsuk jó állapotban a talajt (pl. szervestrágyázás). A fertőzött, vagy fertőzés-gyanús növényi maradványokat gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Mivel az őszi hónapokban esedékes a fokhagyma duggatása, érdemes a gerezdeket kéntartalmú készítménybe áztatni 6-12 órára (csávázni), majd megszáradás után azonnal elültetni a megfelelő helyre. Ki ne ismerné, ha csak a gyógyszertárakból is az Echinaceát (kasvirágot). Ez a fészkes virágzatú növény még most is virágzik és bevonzza a hasznos rovarokat, vaEgész évben kiskertlamint a kellemes látványt nyújtó színes pillangókat kertünkbe. A gyökér, a magok és a friss virágok mind alkalmasak gyógyhatású tinktúra, vagy tea készítésére. Erősíti az immunrendszert, de a tapasztalat szerint a már kialakult betegség lefolyását is gyorsítja. Kora tavasszal magról szokták vetni, de ahol már van a kertben, ott saját magát is elveti. Szeptember hónap alkalmas a tőosztásra. Egy néhány centiméteres gyökérdarab, amihez tartozik hajtáskezdemény, vagyis néhány apró levél, már megfelelő a szaporításra. Teljes napot élvező helyet válasszunk számára. Kevéssé ismert, hogy a kertekben, töltéseken gyakori gyomként előforduló, egyetlen sárga virágot nevelő, a fészkesek családjába tartozó közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) gyökere kora ősszel a konyhában is hasznosítható. Tisztítás és ecetes-sós vízben való főzés, valamint darabolás után kerülhet salátába, kellően vékonyra vágva, sajttal-sonkával megszórva megsüthetjük besamelmártással leöntve, vagy a tökfőzelékhez hasonlóan tejjel készíthetünk belőle főzeléket. Íze bőséges vajban főzve, szerecsendiós ízesítés mellett érvényesül igazán. Inulintartalma (nem összetévesztendő az inzulinnal) miatt táplálkozástani szempontból fogyasztása hasonlóan előnyös, mint a csicsóka vagy az articsóka. A hónap végén az egyik napsütéses, száraz napon felszedjük a burgonyát és a gyökérzöldségeket, és be is tároljuk, míg a pasztinákot érdemes az első fagyokig a talajban hagyni. Tárolás előtt ne mossuk meg a terményeket! A nagyobb méretű gyökérzöldségeket érdemes betárolni, a kisebbek eltarthatósága sajnos korlátozott. Az almát és a körtét a zöldségektől külön helyiségben kell elhelyeznünk. A most felszedett hagymát alaposan szárítsuk ki betárolás előtt. Legjobb, ha laza egymásmellettiségben, szellős polcon, esőtől védett, mégis kültéri helyen száradhatnak ki. Az üvegház vagy a fóliasátor csak feltételesen alkalmas erre a célra: a napközben felforrósodó páradús levegőben könnyen kaphatunk főtt hagymát, ha nem ügyelünk! ¦ TALLÓZÁS… Akár 30-200 %-kal meghosszabbodhat az élettartama bizonyos élőlényeknek, melyek életük egy meghatározott szakaszában táplálékhiányban szenvednek. A jelenség magyarázatára egy fonálféregfaj segítségével keresték a választ az észak-karolinai Duke Egyetem munkatársai. Azért esett a választás a talajban élő Caenorhabditis elegans-ra, mert 3-4 nap leforgása alatt elérik a kifejlett alakjukat, csupán néhány száz sejtből felépülő testük áttetsző, így a fejlődésüket követő változások a mikroszkóp alatt jól megfigyelhetők. Természetes körülmények között ezek az apró férgek táplálékban gazdag és szegény környezetbe is kerülhetnek, mely hatással lehet a fejlődésükre és az élettartamukra. A C. elegans egyedek képesek az „öregedés” folyamatát jelentősen lassítani olyan környezetben, ahol a táplálék csak szűkösen áll rendelkezésre. Sejtjeik és szerveik inaktív, gátolt, kortalan állapotba kerülnek (továbbra is mozognak az állatok és a szűkösen rendelkezésre álló tápanyagot fogyasztják) mindaddig, amíg elegendő menynyiségű táplálékhoz nem jutnak. Ekkor a fejlődésük normális ütemben tovább folytatódik, élettartamuk pedig megduplázódik. A kérdés az, hogy hogyan válaszolnak a növekedésben lévő szövetek az éhezésre. A kutatók azt tapasztalták, hogy az állatok fejlődése nem volt folyamatos, két alkalommal megtorpant. Ezeket az érzékeny fejlődési állapotokat ellenőrzési pontoknak nevezték el. A fonálférgeknek a különböző fejlődési szakaszokhoz adott mennyiségű tápanyagra van szükségük. Ha a szakaszhatárt jelentő ellenőrzési pontokhoz elérve, azt érzékelik, hogy ez nem áll rendelkezésre más „üzemmódba” kapcsolnak, szüneteltetik a növekedést. Azaz ezeknél az érzékeny fejlődési állapotoknál az élőlény monitorozza a környezetét és képes megállapítani, hogy alkalmas-e a továbbfejlődésre. Ha szűkös a táplálékforrás, csak a túlélés a cél, ha elegendő mennyiségbe áll rendelkezésre, folytatódhat a növekedés. A kutatók az egyik ilyen speciális fejlődési állapot elérésekor – mielőtt a sejtek gyors növekedési szakaszba lépnének – megvonták a táplálékot az állatoktól. Az ezt követő néhány órán belül a fonálférgek fejlődése megállt. Amikor újra táplálékhoz jutottak, folytatódott a növekedésük és normál méretű kifejlett egyedekké váltak. Akár két hét éhezés után is, az ismét kedvezővé váló környezetben, zavartalanul növekedtek tovább a C. elegans egyedek. A táplálékhiányos időszakot nem csupán sikeresen vészelték át az állatok, hanem ennek következtében élettartamuk jelentősen megnőtt, megkétszereződött. Ezek a kutatási eredmények szerepet játszhatnak az ember öregedési folyamatainak megértésében, emellett a rákkutatásban is felhasználhatók, ugyanis a férgeknél megismert jelenség hasonló a tumoroknál tapasztaltakhoz, melyek akár évekig nyugalmi állapotban vannak, mielőtt újra növekedési szakaszba lépnének – számol be a www.bbc.co.uk. ? Fordította és összeállította: Polgárné Balogh Eszter