Fajgazdag takarónövényzet a sorközben – „élő ültetvény”

Fajgazdag takarónövényzet a sorközben – „élő ültetvény”

Agrofórum Online

Indulhat a kajsziszüret! Igen ám, de mikor, hogyan és mivel? Ezek fontos szakmai kérdések, és egész évi, sőt több évi munkánk eredményessége múlik rajta. Most elsősorban arra keressük a választ, hogy az optimális szüreti időpontot hogyan tudjuk meghatározni a kajsziültetvényekben.

A szőlőtermesztési ágazatban az elmúlt évtizedekben mind gyakrabban fogalmazódik meg az igény a kizárólagos mechanikai művelésmód módosítására, leváltására. Az okok között szerepel például a talajszerkezet romlása, az emelkedő üzemanyagárak, az eketalpbetegség kialakulása, a víz és szél okozta erózió. Az átgondolt, okszerű talajápolás különösen fontos szerepet játszik az ökológiai gazdálkodásban, mivel a talaj termékenységének megőrzése, a gazdag talajélet fenntartása itt a gazdálkodás egyik sarokpontja. Az előnyök azonban természetesen konvencionális ültetvényekben is megjelennek. Örvendetes, hogy itt is egyre inkább előtérbe kerül az az álláspont, hogy a szőlőültetvény talaja nem kizárólag termesztő közegként kell, hogy funkcionáljon. Fajgazdag, virágzó sorközök intenzív szőlőtermesztés esetén is kialakíthatók, amelyek amellett, hogy látványosak és fokozzák az ültetvény diverzitását, számos gyakorlati előnnyel járnak. Takarónövényes talajápolási alternatívák – körkép A mechanikai talajművelés hegyvölgy irányú sorvezetés esetén fokozott erózióveszélyt jelent (1. kép). A klímaváltozás következtében az évi csapadékmennyiség mind nagyobb része egyszerre, heves intenzitással zúdul le, ami ezt tovább erősíti. Az elmúlt időszakban elterjedt a sorközök fűfélékkel történő bevetése, illetve a gyomflóra meghagyása a sorközökben. A fűfélék (Poaceae), megtelepedésüket követően eredményesen fékezik meg az eróziót, azonban mivel sűrű gyökérszövedéket képeznek a talaj felső rétegében, a csapadékvizet kevésbé engedik le. Kaszálni/ mulcsozni szükséges őket, mely által fokozott növekedésre és vízfelvételre sarkalljuk a növényeket. Ez különösen fiatal ültetvényekben és aszályos évjáratokban aggályos. Kivételek természetesen előfordulhatnak. Így például Vida Péter szekszárdi szőlőültetvényeiben, ahol amint a szőlő gyökérzete eléri a talaj vörösagyag rétegét, az elegendő vízellátást biztosít számára. Száraz talajú ültetvényekben, aszályos évjáratokban a fűfélék alkalmazása azonban ellenjavallt. Helyettük viszonylag olcsó és megbízható módROVA TVEZETŐ: Dr. Zanathy Gábor egyetemi docens S Z Ő L É S Z E T É S B O R Á S Z A T SZŐLÉSZET ÉS BORÁSZA T Fajgazdag takarónövényzet a sorközben – „élő ültetvény” Donkó Ádám, Dr. Drexler Dóra Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Budapest Miglécz Tamás, Dr. Török Péter, Dr. Valkó Orsolya DE Természettudományi és Technológiai Kar, Ökológiai Tanszék Dr. Deák Balázs, Dr. Kelemen András MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport Dr. Zanathy Gábor BCE Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék Dr. Zsigrai György Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Tarcal 1. kép Jelentős eróziós károk hegy-völgy irányú, mechanikailag szer az időszakos takarónövényzet kialakítása, például tavaszi árpa és bükköny vetése. Amennyiben ősszel vetjük a takarónövényzetet, egyben átjárhatóságot is biztosítunk a területen, alacsonyabb taposási kárral, és a tápanyagok kimosódásának mértékét is csökkenthetjük. Az állományt kalászosodás előtt lekaszálhatjuk, így megszűnik a vízfelvétele, de a gyökérzet és a tarló eredményesen fékezi az eróziót. A helyi gyomnövényzet meghagyásával és kaszálásával kialakított sorköztakarás sikeressége nagyban függ az ültetvényt körülvevő növénytakaró összetételétől, az invazív gyomok jelenlététől, és nem utolsósorban a talaj gyommagkészletétől. Kedvező esetben így is kialakítható megfelelő sorköztakaró. A hazai szőlőültetvényekben fenntartható módszer lehet a fajgazdag magkeverékek alkalmazása is. Látványosak, fokozzák az ültetvény diverzitását, továbbá számos gyakorlati előnnyel járnak (2. kép). A megfelelő módon alkalmazott fajgazdag talajtakaró növényzet védelmet nyújt az eróziós károk ellen, kedvezően befolyásolja a talaj szerkezetét, tápanyagforgalmát, vízgazdálkodását, élénkíti a talajéletet, növeli az ültetvény biológiai sokféleségét, ráadásul kedvező esztétikai hatást nyújt. Célszerű pillangósokat (is) alkalmaznunk ezen keverékekben, amelyek közreműködnek a légköri nitrogén megkötésében. Természetvédelmi és termesztési szempontból egyaránt fontos, hogy az alkalmazott magkeverék lehetőleg honos fajokból álljon, és hazai előállítású, az agro-ökológiai körülményeinkhez adaptált legyen. A különböző gyökértípusú és gyökeresedési mélységű növényfajoknak köszönhetően, azok eltérő mélységben lazítják a talajt, segítik a csapadékvíz leszivárgását, s a talaj metszete a természetes talajállapothoz hasonló képet mutat. Fajgazdag talajtakaró növényzet on-farm vizsgálata Mint tudjuk, borvidékeink között – sőt, adott borvidék egyes dűlői között is – az agro-ökológia paramétereket illetően jelentős különbségek adódhatnak. A hazai feltételeknek leginkább megfelelő növénytakaró kialakítása végett 2012-ben természetvédelmi és termesztéstechnológiai szempontokat figyelembe vevő takarónövényzet-magkeverék vizsgálatokba kezdtünk. Kísérleti helyszíneink ez idáig hét borvidékre terjednek ki, rangos pincészetek részvételével. Célul tűztük ki, hogy a tesztelt fajgazdag keverékeket lehetőleg hazai előállítású vetőmagokból állítsuk elő. Ez utóbbi megvalósítása nem ment zökkenőmentesen, mivel a hazai magtermesztés – a célra alkalmas fajokat tekintve – nem kielégítő. Munkánk során egy pillangós és egy füvesgyógynövényes keveréket állítottunk össze, a harmadik vizsgált keverék pedig a Biocont Magyarország Kft. által forgalmazott Ecovin keverék volt (1. táblázat). A kísérletünkben alkalmazott magkeverékek közül csak a füves-gyógynövényes keverék tartalmaz pusztai csenkeszt (Festuca rupicola), amely fűféle csomós növekedésű, szárazságtűrő, így a szőlő számára nem jelent konkurenciát. Ezt leszámítva a keverékek nem tartalmaznak fűféléket, így alapjaiban különböznek az ismert fűmagkeverékektől. Az ápolásuk hengerezéssel történik, amennyiben a növények magassága akadályozná az agro- és fitotechnikai műveleteket. Erre a célra például a rögtörő henger, de más, akár házilag kialakított, traktor vontatta henger is alkalmas. Alkalmazásuk révén a növényzet a talajra simítható, a növények szára megtörik. A hengerelés azonban nem akadályozza a maghozást, egyben a lehengerelt növényzet szigetelő réteget képezve a talaj párolgását is csökkenti. Ha szükséges, maghozás után magas tarlóval lekaszálható az állomány, addig azonban kerülni kell a kaszálást. A takarónövényzet a szőlővel szimbiózisban élő mikorrhiza gombák szempontjából is előnyökkel bír: a sorközi növényállomány gazdanövényeket biztosít a szőlő gombapartnere számára a nyugalmi időszakban is. Ezt a szimbiózist nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel – bár a gomba mérete mikroszkopikus – pozitív hatása annál nagyobb a szőlő víz- és tápanyagfelvételére. Tapasztalatok, észrevételek a technológiával kapcsolatban A szőlészek-borászok táborában nyitottság és érdeklődés tapasztalható a fajgazdag honos növénytakaró alkalmazását illetően. Sok esetben azonban elkövetik azt a hibát, hogy nyár folyamán lekaszálják az állományt. Bizonyos keverékek tartalmaznak mustárt, magvas gomborkát, mézontófüvet. Ezek előnye, hogy hamar kicsíráznak, és jelentős borítást érnek el, sikeresek a gyomok elnyomásában (3. kép). Hátrányuk azonban, hogy viszonylag hamar elérhetik a derékmagasságot, s zavarhatnak a kézimunkák elvégzésében. Több szempontból is hibát követünk el, ha ilyenkor – pláne virágzás előtt/alatt lekaszáljuk az állományt. Hazánkban gyakran aszályosak a nyarak. A fent említett növényekkel fedett talaj ugyanakkor viszonylag árnyékos, így a keverék további fajainak növekedése vontatott, elégtelen. Lekaszálva a magas állományt viszonylag csupasz talajfelszínt kapunk, és a rendszerint száraz, csapadékban szegény nyári hónapokban kigyomosodhatnak a sorközök. Ezek után legtöbbször a növénytakaró beforgatására kerül sor. Amennyiben az állomány hengerezve lett, több fény éri a talajt, de biztosított bizonyos mértékű fedés is, és így nedvesebb marad a feltalaj. A keverék további fajai ekkor megerősödhetnek, elterjedhetnek. Amennyiben a keverék nem tartalmaz gyorsan növő, látványos, jelentős borítást gyorsan elérő fajokat, kedvezőtlen időjárás esetén a csírázás vontatottan indulhat, és a korábbi talajművelési technológiától, illetve a talaj gyommagkészletétől függően kigyomosodhat. Gyakori hiba, hogy ezután a sorköz betárcsázása történik. Természetesen akadhatnak parlagfűvel, libatoppal erősen fertőzött területek, ahol nem tudunk másképp eljárni. Amenynyiben azonban nem szükséges az azonnali drasztikus beavatkozás, kaszáljuk le magas tarlóval a területet. Eddigi tapasztalataink alapján az őszi csapadék megérkezésekor megindul a csírázás, és a növénytakaró eredményesen veszi fel a versenyt a gyomfajokkal. Emiatt is lényeges, hogy hazai előállítású legyen a keverék, mivel az ide adaptálódott fajok egyedei eredményesebben terjednek, mint például egy nedvesebb klímájú, NyugatEurópából származó szaporítóanyag növényei. Kiindulási kísérleti helyszíneinken, a Tokaji és a Szekszárdi borvidékeken azt tapasztaltuk, hogy a magvetést követő évben jelentősen lecsökkent a gyomok fajszáma és borítási aránya. Eredményeink és a gazdák véleménye alapján, a hazai csapadékviszonyainkat tekintve a technológia váltott sorközben való alkalmazása javasolható – a köztes sorokat mechanikailag művelve. Különösen igaz ez fiatal ültetvények esetén. A sorközöket 3-5 évente váltani célszerű – a vetett sorközöket feltörni, a vetetleneket bevetni. Meredek lejtésű, az erózió által kiemelten veszélyeztetett, vagy idősebb ültetvényekben minden sorközben kialakíthatjuk a sorköztakaró állományt, a talaj őszi lazítását azonban ezúttal is célszerű elvégezni, a téli csapadék megőrzése érdekében. A beforgatást azonban kerüljük. Kitekintés a soraljba A keverékek egyes fajai (komlós lucerna, fehérhere, baltacím, bükköny, szarvaskerep) eredményesen terjedtek tovább a soraljba is . Magasságukkal alacsony kordonművelés esetén sem okoztak művelési nehézségeket (4-5. kép). A keverékek fajainak soraljba való terjedését a 2014-es évtől további 1. táblázat A kísérletben alkalmazott magkeverékek fajszáma és tömegszázalékos összetétele Fajok BiocontEcowin Pillangós Füvesgyógynövényes Összfajszám12916 Trifolium incarnatum bíborhere7,5 Centaurea cyanusbúzavirág 1,0 Achillea cf. millefoliumcickafark 1,5 Sanguisorba minorcsabaíre0,5 Linum perenneévelő len 1,5 Phacelia tanacetifoliamézontófű2,5 Trifolium repensfehérhere7,515,05,0 Medicago lupulinakomlós lucerna15,015,010,0 Silene vulgarisközönséges habszegfű 1,5 Centaurea jaceaközönséges imola 1,0 Plantago lanceolatalándzsás útifű1,05,010,0 Salvia nemorosaligeti zsálya 1,5 Daucus sp.murok1,5 Sinapis albamustár5,0 Fagopyrum esculentumpohánka7,5 Festuca rupicolapusztai csenkesz 30,0 Lotus corniculatusszarvaskerep2,515,010,0 Onobrychis viciifoliatakarmánybaltacím35,015,0 Coronilla variatarka koronafürt 10,010,0 Galium verumtejoltó galaj 1,5 Vicia sativa var. fuliginosavetési bükköny15,010,010,0 Trifolium pratensevöröshere 15,05,0 3. kép Bizonyos keverékek vetés után rövidesen jelentős borítást helyszíneken is nyomon követjük. Kiegészítő vizsgálatunk célja annak felmérése, hogy a korábban éveken át gyomirtott soraljat mennyire veszi sikeresen birtokba a vetett növénytakaró. Eddigi tapasztalataink alapján, maximális munkaszélességre állított vetőgépet alkalmazva – azaz minimális soralj szélességet hagyva – a technológia a vetést követő második évre megoldási alternatívát jelenthet a soralj gyommentesítésére. A témában megjelent további írásaink jó része a www. biokutatas.hu oldalról ingyenesen letölthető, a 2013-as év tapasztalatairól pedig a tavasszal megjelent, interneten szintén elérhető on-farm kutatási öszszefoglalónkban számolunk be. Fotó: ÖMKI ¦ 4-5. kép A 2012 tavaszán vetett sorközi takarónövényzet 2013-ban már a soraljban is sikeresen terjedt tovább Sajtóközlemények Sajtóközlemények Változások a CLAAS Konszern vezetésében 2014 őszén nem csak egy újabb, pontosabban a 102. üzleti évét kezdi meg a CLAAS. Dr. Theo Freye, a CLAAS Konszern vezetőségének szóvivője és Dr. Hermann Garbers, aki a technológia és minőség hatáskörét látja el, 2014. október 1-jétől nyugdíjba vonulnak. Dr. Hermann Garbers, a CLAAS konszern vezetőségének a technológiáért és minőségért felelős tagja 2014. október 1-én átadja a stafétát Thomas Böcknek. Garbers továbbra is tanácsadóként lesz jelen és a CLAAS Alapítvány (CLAAS Stiftung) Kuratóriumát erősíti majd ősztől. Thomas Böck jelenleg a CLAAS Saulgau GmbH műszaki ügyvezetője. Szintén október elsején lép be a konszern vezetőségébe Hermann Lohbeck is, aki Dr. Theo Freye-től veszi át a szálastakarmány-betakarítás üzleti területet. Dr. Freye nyugdíjba vonulásával a CLAAS Konszern vezetőségének szóvivőjének Lothar Kriszunt nevezték ki, aki az elmúlt 30 évben több jelentős pozícióban bizonyított már. Kriszun 2002 óta a CLAAS Konszern vezetőségének tagja, és továbbra is ő felel majd a traktorok üzleti területért.

Olvasás PDF formátumban

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen