Tárolt termények kártevőinek biológiai, kártételi sajátságai

Tárolt termények kártevőinek biológiai, kártételi sajátságai

Agrofórum Online

A 2014-es nyárelő beköszöntével a kalászosok és az egyéves hüvelyesek a virágzás időszakán túl vannak, s a sikeres terméskötést követően lassan az érés időszakába kerülnek. Betakarításuk optimális idejének megválasztása rendkívül fontos pontja az adott évi gazdálkodás sikerességének, hiszen a túl korán, vagy későn betakarított termény a menynyiségi értékromlás mellett jelentős minőségi értékvesztést is elszenvedhet. Kevesen gondolnánk, hogy vannak olyan ízeltlábú szervezetek, melyek a vegetációs v izét vesztett, öregedő állományok speciális kártevői. E fajok elsősorban olyan raktári kártevők, melyek még a lábon álló, be nem takarított állományokban, a szántón is kifejthetik kártételüket. Ilyen például a borsózsizsik (Bruchus pisorum), a mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella), vagy akár a kukoricazsizsik (Sitophilus zeamais). Természetesen a túl későn betakarított termény emellett kényszerérhet, gombás megbetegedéseknek is kitettebbé válhat. A betakarított termény közvetlenül kombájn alól, az optimális tőzsdei árhoz igazodó értékesítés miatt az esetek többségében akár több hónapra is betárolásra kerülhet. A betárolás minősége, illetve a termény tárolási körülményei jelentős hatást gyakorolhatnak a betárolt termény minőségi értékeinek megőrzésére. A nem megfelelően kialakított klimatikus háttér következményeképpen akár jelentős kártétel is jelentkezhet. A legfontosabb tényező, mely a tárolt termény minőségét befolyásolja az a víz, a nedvesség. Mint ismeretes, a magas szemnedvesség-tartalommal betárolt terménytételekben a beinduló erjedési folyamatok következményeképp hevülés, hirtelen hőmérséklet-növekedés jelentkezhet. A továbbiakban megtelepedő szaprotróf mikrogombák pedig további értékromlást idézhetnek elő. A nedvesség a terménykárosítók jelenlétét, tárolt tételben történő felszaporodását is befolyásolja. Minden ízeltlábú szervezet élettevékenységéhez vízre van szükség, melyet többek között a termény vegetációs vízkészletéből fedez. Ha az nem áll rendelkezésre, az állat nem találja meg életfeltételeit. Ez 10 %-os, vagy az alatti szemnedvesség tartomány esetében áll fenn. Sajnos ez az állapot rendkívül rövid ideig biztosítható, mivel a termény a levegő relatív légnedvességét abszorbeálja. A szélsőséges vízfelvétel pedig csírázáskiváltó hatással is bírhat. Tovább súlyosbítva a problémát, hogy a csírázásnak indult, betárolt termény a raktári kártevőkre vonzó hatást gyakorolhat. Tehát az első és legfontosabb feladat a tárolt termény nedvesedésének elhárítása. Így fokozott figyelmet kell fordítani a terménytárolók beázás-mentesítésére, tökéletes lefedettségére. A kártételek megelőzésének másik fontos pillére a terménytárolók s közvetlen környezetük megfelelő higiéniai állapotának biztosítása. Biztosítani kell a korábbi évekből visszamaradt terménymaradékok elszállítását, megsemmisítését, hiszen e „pontok” kiváló menedékül és táplálékul szolgálhatnak a kártevők telelő alakjainak, megjelenő új nemzedékeinek. Emellett törekedni kell a síktárolók betonpadozatának, illetve falazatának hézag- és résmentesítésére, hiszen e részek és a bennük felgyülemlett termény szintén segítheti a raktári kártevők túlélését. Tárolt terményeken károsító rovarok és atkák E rövid felvezetést követően tekintsük át a terménytárolást veszélyeztető jelentősebb ízeltlábúakat. E fajok közös biológiai sajátsága, hogy általában évente több nemzedékben fejlődnek. Így sikeresen Tárolt termények kártevőinek biológiai, kártételi sajátságai Dr. Keszthelyi Sándor Kaposvári Egyetem AKK, Növénytudományi Intézet 1. kép Indiai koprabogár imágója és lárvái képesek kiaknázni az egész évben rendelkezésre álló erőforrásokat, táplálékot. Általában melegkedvelő fajok. Emiatt a fajok többsége szabad környezetben nem képes áttelelni. Tulajdonképpen ez az óriási szerencsénk többek között a rendszeresen „várt” és beharangozott indiai koprabogárral (Trogoderma granarium) (1. kép) kapcsolatban is, melyet többször megtaláltak már hazánkban. Tropikus gyökerű fajként, azonban mindezidáig nem sikerült megbirkóznia a Kárpát-medencei telekkel. A globális felmelegedés miatt kétséges, hogy ez hoszszabb ideig így maradhat. A betárolt hüvelyesek (borsó, szója, lóbab stb.) leggyakoribb ízeltlábú kártevői az újabban a levélbogarak családjába (Chrysomelidae) tartozó borsó- és babzsizsik. A borsózsizsik (Bruchus pisorum) 4-6 mm nagyságú, zömök testű, tojásdad alakú bogár. A megtermékenyített nőstény 130-170 petét rak le életében, amelyet zselatinszerű váladékkal a borsó hüvelyére ragaszt. Minden borsószemben csak egy lárva képes fejlődni. Az 5-6 hétig tartó lárvaállapot alatt a lárva a mag jelentős részét elfogyasztja. A kifejlett lárva a mag héját körben megvékonyítja, és ezen az ablakon át a „bábkamra” áttetszik. A kifejlett rovar a bábkamrát csak akkor hagyja el, ha kitinváza már megkeményedett, vagy a kedvezőtlen körülmények erre kényszerítik. A raktározott borsóban, a borsószalmában, a fák kérge alatt, a száraz avarban, vagy a magtár repedéseiben, réseiben telel át. Telelőhelyét közvetlenül a borsó virágzása előtt hagyja el, és 16 °C hőmérsékleten, valószínűleg a borsóvirág illatának hatására, repülve keresi fel a borsótáblákat. Az imágók sziromlevéllel, porzóval, szár- és hüvelyrészekkel táplálkoznak. Elsősorban a borsóban található, de a csillagfürtben, a szegletes lednekben és a csicseriborsóban is kifejlődik. A fertőzött zöldborsón a lárva behatolási helyét egy ideig tűszúrásszerű kis fekete lyuk, majd kis dudor jelzi. Az érett borsón a bábkamra sötét folt alakjában tűnik át, amelyet „ablakos” borsónak neveznek. Az elhagyott magon 2-3 mm nagyságú kerek lyuk látható, ez a lyukas borsó. A raktárakba passzív úton kerül be (2. kép). A babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) világszerte előforduló kártevő és inváziós faj. 3-4 nemzedékes, lárva alakban telel. Őshazája a trópusi Amerika, onnan világszerte elterjedt. Imágója és lárvája egyaránt károsít, de a nagyobb kárt a lárva okozza. A babzsizsiket fejlődése és táplálkozása a hüvelyes magvakhoz köti. Kedvenc tápnövénye a bab, de észlelték lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, csicseriborsóban, lednekben, bükkönyben, csillagfürtben és tehénborsóban is. Egy-egy babszemben akár tíz lárva is elélhet, s a szitává lyuggatott magban a héj alatt, az imágók kirepülése után csak rágcsálék és ürülék marad. A nőstény a petéit a szemekre rakja, vagy azok közvetlen közelébe helyezi el. A kikelő lárva berágja magát a magba. Egyetlen nyíláson át több példány is behatolhat. A szobahőmérsékleten tárolt hüvelyesekben egész éven keresztül szaporodik. Magyarországon a babzsizsik régeb2. kép A borsózsizsik egyedfejlődése és kártétele (Manninger G.A., 1960) 3. kép A magtári gabonazsuzsok imágói ben karantén kártevőnek számított, később átsorolták a veszélyes károsítók listájára. Az egyszikűek (kalászosok, kukorica) betárolt szemtermésein okozott kártételért más fajok tehetők felelőssé. A legfontosabb ilyen vonatkozásban említhető fajcsoport az ormányosok (Curculionidae) közé tartozó zsuzsokok, a Sitophilus nem fajai. Közülük is a magtári gabonazsuzsokot, vagy gabonazsizsiket (Sitophilus granarius) kell kiemelni. Évente 3-4 nemzedékben megjelenő faj (3. kép). A gabonazsuzsokot a gabonaszállítmányokkal széthurcolták, és ma már világszerte elterjedt. Olykor tömegesen lép fel. A nőstények által rakott számos tojásból kikelő kukac típusú lárvák a szem belsejében fejlődve okoznak kárt. Tevékenységük következtében csökken a termény táplálóértéke, tömege és romlik annak piaci értéke. A rovar egész fejlődése gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, köles, kukorica) szemtermésében zajlik le, és ott is bábozódnak be. A kikelő imágók hamarosan újabb gabonaszemekre petéznek. Főleg nedves környezetben okoz jelentős kárt. Teljes egyedfejlődése 6 hét alatt lezajlik. A gabonazsuzsokkal élelmiszerraktárakban, gabonatárolókban, háztartásokban találkozunk, kultúrnövényeken nálunk a szabad természetben gyakorlatilag nem fordul elő, mert a telet nem éli túl. Két rokon faja a rizszsizsik (S. oryzae) és a kukoricazsizsik (S. zeamais). Az előbbi Indiából származik, s közel 100 éve hurcolták be Magyarországra. Melegigényesebb faj, de tápnövényei szinte megegyeznek a magtári gabonazsuzsokéval. Az amerikai kontinensről származó kukoricazsizsiket Szeőke 1986-ban találta meg Magyarországon, lábon álló kukoricában. A tárolt terménytételekben több a gyászbogarak (Tenebrionidae) családjába tartozó faj is kárt okoz: a kis lisztbogár (Tribolium confusum), a kukorica lisztbogár (T. castaneum), az apró lisztbogár (T. madens), a sötét lisztbogár (T. destructor) és a nagy lisztbogár (Tenebrio molitor). Közülük a leggyakoribbak a kis- és a kukorica lisztbogár. Egyes felmérések szerint napjainkra a két faj hazai gyakorisága között már nincs jelentős eltérés. A fajok meleg égövi kártevők, de már az egész bolygón elterjedtek. Lárváik áldrótférgek, s évente több nemzedékben fejlődnek. Szaporodása, fejlődése folyamatos. Meleg tárolókban a nemzedékek összefolyhatnak. A nőstények 300-900 tojást is képesek lerakni. Egy nemzedékük kifejlődéséhez 70 %-os páratartalom mellett alig több mint egy hónapra van szükség. Az imágók és a lárvák egyaránt károsítanak. Gabonaféléken kívül olajos és hüvelyes magvakon, szárított zöldségen, gyümölcsön is megtalálhatók. Rágásuk szabálytalan. Jelenlétükről levedlett lárvabőreik árulkodnak. A lárvák rágcsáléka és ürüléke miatt a termény élelmiszeripari tovább feldolgozásra, illetve takarmányként történő felhasználásra alkalmatlanná válik. Szárított növényi maradványokban, gyümölcsökben előfordulhat még a dohánybogár (Lasioderma serricorne), mely az utóbbi időkben egyre gyakrabban felbukkanó károsító. Az előbb említett fajoktól eltérően a dohánybogárnak csupán a lárvája kártevő. Említhető még a fogasnyakú-lapbogár (Oryzaephilus surinamensis), melynek őshazája Dél-Amerika, de Európába is behurcolták. Elsősorban lisztben, búza- és kukoricadarában, valamint szárított zöldségben, gyümölcsben, dióban és csokoládéban is megtalálhatjuk. Lárvája és imágója a rágásával és ürülékével egyaránt kárt okoz. A faj érdekessége, hogy lárvája ragadozó életmódot is folytathat, s más terménykártevőkre vadászhat. Az aszalványmoly (Plodia interpunctella) az egyik legismertebb raktári kártevő, amely nem csupán terménytárolókban, hanem háztartásokban, konyha, spájz környékén is fellelhető. Könnyen felismerhető szárnyának tükörrajzolatáról. Így a hétköznapi ember is elég gyakran találkozik vele. Lárvája gabonafélékben, hüvelyesek terméseiben, olajos magvakban (mogyoró, dió), növényi őrleményekben (liszt, kukoricaliszt), szárított növényekben és gyümölcsökben (mazsola), dohányban, száraztésztában, csokoládéban és fűszerekben is képes fejlődni, de táplálékhiány esetén akár felhalmozott hulladékon is kifejlődik. Táplálkozás közben az élelemből csomókat készít, és ezeket selyemfonállal szövi össze. Miután kifejlődött, védett zugot keres, ahol gubót szőve bebábozódhat. Hazánkban évente 2-5 nemzedéke van. Elhanyagolt, meleg raktárakban rendkívül gyorsan elszaporodik, különösen akkor, ha kedvező tápanyagot talál. A raktári gabonamoly (Nemapogon granellus) Európában és Észak-Amerikában elterjedt holarktikus faj. Hazánkban mindenhol megtalálható. Magyarországon 4. kép A mezei gabonamoly kártétele kukoricán évente két nemzedéke fejlődik, s hernyó alakban telel. Érdekes biológiai sajátsága, hogy negatív fototaxisa miatt kerüli a fényt. A legveszélyesebb raktári kártevők egyike. Károsítja a gabonafélék szemtermését és a belőlük készített lisztet. A hernyók kívülről rágják táplálékukat, és közben szövedéket szőnek maguk köré. Kártétele főleg a párás levegőjű, nedves raktárakban kifejezettebb. Éjjel repkednek. Egy-egy gabonaszemen egy-két petét helyeznek el. Egy-egy hernyó mindig több gabonaszemet rág meg, és a megrágott szemeket kis zsákocskává szövi össze. A mezei gabonamoly (Sitotroga cereaella) nevével ellentétben elsősorban raktári kártevőként ismert faj. Ennek ellenére kártétele lábon hagyott kukoricában a szántóföldön is megjelenhet. Az egész Földön elterjedt faj. Legfőbb tápláléka a tárolt szemes kukorica, rizs és gabona. A megtámadott magnak csak héja és a csírája marad meg. A károsított terményben jelenléte feltűnő, mivel a szemeken szövedéket találunk. Kukoricán jelenlétét apró röpnyílása árulja el (4. kép). A kikelt lepkék magból kiálló bábinget hagynak maguk után, amely segítségével kártételük elkülöníthető a gabonazsizsikétől. Rizsen is hasonló a kártétele, de a mezei gabonamoly csak a hántolatlan (pelyvás) rizst károsítja, míg a rizszsizsik csak a hántolt rizsben él. Tömeges elszaporodásukra különösen hajlamosít az egyenletes hőmérséklet és a magas páratartalom. Szabadföldi körülmények között 1-3 nemzedéke, míg raktári körülmények között akár 5-12 nemzedéke is fejlődhet évente. Lárva alakban telel. A nőstény tojásait egyesével, vagy csoportosan rakja le a táplálékul szolgáló magvakra. Egy kukoricaszemben több lárva is fejlődhet. A terménykárosító atkákról kell még pár szót szólni. A károsító atkák mindig több faj együtteseként okoznak problémát. A leggyakoribb fajok a lisztatka (Acarus siro), a csiperkeatka (Caloglyphus berlesei) és a szecskaatka (Tyrophagus longior). E kártevők mindegyike polifág, minden betárolt terményen megélnek, bár az olajos magvakat (repce, napraforgó, len) jobban kedvelik. A raktári atkákat szabad szemmel csupán nagyobb tömegben lehet észrevenni, melyek a terményhalmok felszínén és alján találhatók nagyobb tömegben. Az ellenük történő védekezést nehezíti, hogy a rovarokra (hiszen az atkák pókszabásúak) hatásos készítmények ellenük irányuló hatékonysága sajnos csak mérsékelt. Kulcskérdés a raktárhigiénia Összességében a betárolt tételek védelmével kapcsolatos legfontosabb kritérium a megfelelő raktárhigiénia biztosítása. A tárolók rendszeres évenkénti takarításával, optimális klimatikus hátterének biztosításával (nedvesedés és a túlmelegedés megakadályozása) megelőzhető az említett raktári kártevők fellépése, kártétele. Fontos pontja e preventív szemléletnek a raktáron belüli gyors anyagmozgatás, illetve a korábbról megmaradt terménytételek felszámolása. E kártevők tapasztalt, tömeges felszaporodása esetén természetesen csupán gázosodó növényvédő szerek felhasználása nyújthat segítséget. Általános elfogadott tény, hogy egyetlen célzott peszticides kezelés – a rovarmozgás miatt – nem vezet eredményre. Ugyanezen következmények miatt az egy helyiségben található eltérő tételek külön kezelése sem célravezető. Erős károsítás esetén csak a hosszantartó, jó behatoló képességű készítményekkel lehet megfelelő eredményt elérni. ¦ A búza, az árpa, a zab és a repce szalmája a második generációs bioüzemanyagok kitűnő alapanyaga. Napjainkban az Egyesült Királyságban évente 12 millió tonna szalma keletkezik. Ennek nagy részét az állattartók használják fel almozásra, a gombatermesztők a komposztkészítésnél tartanak rá igényt, biomassza-erőművekbe is jelentős mennyiség kerül, azonban még így is marad feleslegben. Mivel a repceszalma bioetanol alapanyagául szolgáló többféle cukormolekulát tartalmaz, megfelelő előkészítés után alkalmassá válhat bioüzemanyag-előállításra. A repcetermesztés során keletkező melléktermék hasznosításának ez egy fenntartható módja, továbbá ebben az esetben nem merül fel a bioenergetikai vagy élelmiszer célú hasznosítás kérdése. Az eljárást megelőzően a szalmát elő kell készíteni, ugyanis az enzimek számára a cukrok nem elérhető formában vannak jelen. Ezt a folyamatot szacharifikációnak nevezik, eredményeként glükóz keletkezik, melyet aztán az élesztő alkohollá fermentál. A jelenlegi kutatások a cukor feltárására irányulnak, azon belül is az ún. hőrobbantásos technológia vizsgálatára, melynek során számos kémiai reakció zajlik le a szalmában. Sikerült a szacharifikációs folyamat hatékonyságát meghatározó kulcstényező, az uronsavak azonosítása is. Bioetanol-előállítás szempontjából olyan repcefajták termesztése lenne előnyösebb, melyek szalmája alacsonyabb uronsavtartalmú. Ez a repcenemesítésben új célként jelenhetne meg, jelenleg ugyanis az olajtermést, a különféle betegedésekkel szembeni rezisztencia kialakítását helyezik előtérbe anélkül, hogy a szalma minőségének a kérdése felmerülne. Minderről bővebben a www.agrotimes.com weboldalon olvasható. ? Fordította és összeállította: Polgárné Balogh Eszter Tallózás…

Olvasás PDF formátumban

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen