Gazdálkodj jogosan. Az elévülés polgári jogi szabályairól

Ebben a cikkünkben az elévüléssel kapcsolatos legfontosabb polgári jogi szabályokat igyekszünk bemutatni, kitérve azokra a változásokra, amelyekre az új Polgári Törvénykönyv 2014-ben történt hatálybalépését követően nagyobb figyelmet kell fordítani (különös tekintettel az elévülés megszakítására). Cikkünk nem foglalkozik a büntetőjogi elévüléssel (azaz a büntethetőség elévülésével), amelyet általánosságban úgy szabályoz a Büntető Törvénykönyv, hogy a bűncselekmény büntethetősége az adott bűncselekményre meghatározott büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével évül el.

Az elévülés fogalma

Az elévülés általánosságban azt jelenti, hogy a Polgári Törvénykönyv eltérő rendelkezése hiányában, az elévült követelést bírósági eljárásban többé már nem lehet érvényesíteni. A követelések – általános szabály szerint – öt év alatt évülnek el. Ezt az elévülési időt a Polgári Törvénykönyv szabályozza. Más elévülési idők vonatkoznak például a munkaviszonyra, ahol a munka törvénykönyve szabályozása szerint a munkajogi igények három év alatt évülnek el, kivéve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére vagy a személyiségi jogsértéssel összefüggő sérelemdíj megfizetésére irányuló igényeket, amelyek öt év alatt évülnek el. (Ugyanakkor, ha a munkaviszonnyal összefüggő kárt olyan bűncselekménnyel okozták, amely bűncselekmény büntethetőségének elévülési ideje öt évnél hosszabb, akkor az ezzel kapcsolatos munkajogi igény is az ennek megfelelő hosszabb idő alatt évül el.) Mindez érvényes a polgári jogi kötelmi igények közül a kártérítésre is, ahol az elévülés fenti szabályait (azaz az öt éves elévülési időt) azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.

A fentiekben összefoglalt elévülési szabályok az ún. kötelmi jogi igényekre vonatkoznak. A kötelmi jogi igényektől eltérően a tulajdoni igények, valamint az öröklési igények soha nem évülnek el.

Az elévülés és a jogvesztés

A Polgári Törvénykönyv az időmúlás joghatásai körében szabályozza az ún. jogvesztés fogalmát is az elévülés mellett. Ennek megfelelően, ha például egy követelés érvényesítésére bármely jogszabály határidőt ír elő, akkor ezen határidőn belül kell a követelésre irányuló igényt érvényesíteni. Ha ugyanez a jogszabály azt is előírja, hogy a megadott határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, akkor a határidő eltelte után az igényt többé nem lehet érvényesíteni és ezzel kapcsolatban a mulasztás igazolásának sincs helye. Ha a jogszabály nem ennyire szigorú és ugyan előírja, hogy a követelést mennyi időn belül lehet érvényesíteni, de egyidejűleg nem szabályozza, hogy a határidő elmulasztása jogvesztéssel is jár, akkor nem beszélhetünk jogvesztésről; ilyenkor kell alkalmazni az elévülés szabályait.

Az elévülés joghatásai

Az elévülés tehát azt eredményezi, hogy az elévülés kezdő időpontjától számított bizonyos idő elteltével a követelést nem lehet bírósági eljárásban érvényesíteni. Az elévülés kezdő időpontja az a nap, amikor a követelés esedékessé válik. Például egy kölcsön esetében nem akkor kezdődik az öt éves elévülési idő, amikor a kölcsönt az adós részére folyósítják (vagy amikor megkötik a kölcsönszerződést), hanem akkor, amikor az adós vissza kellene fizesse a kölcsönt.

Az elévülés ugyanakkor – ahogy fent már utaltunk rá – nem eredményezi a követelés megszűnését, ugyanis az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti. A kötelezettség továbbra is fennmarad, csupán az a kicsit sem elhanyagolható változás történik az elévülés eredményeképpen, hogy a jogosult bírósági eljárásban nem tudja az igényét többé érvényesíteni. Gyakorlati értelemben tehát a jogosult nem tudja rákényszeríteni a kötelezettet, hogy teljesítsen. Ha viszont a kötelezett az elévült követelést teljesíti, akkor később már nem „gondolhatja meg magát”, azaz az általa teljesített szolgáltatást nem követelheti vissza a jogosulttól arra hivatkozással, hogy a követelés már elévült.

A polgári jog ugyanakkor néhány esetben lehetővé teszi az elévült követelés „felhasználását” is, például a beszámítás esetében. A pénztartozást például úgy is lehet teljesítheti, hogy a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja. (Az adós tartozik a hitelezőnek, de egyidejűleg az adósnak követelése is áll fenn a hitelezővel szemben. Ilyenkor nem szükséges, hogy az adós a teljes tartozást megfizesse, elég ha az „egyenleget” fizeti meg, és a hitelezővel szembeni követelését „levonja”, pontosabban a saját követelését beszámítja a hitelező követelésébe.) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. A polgári jog szabályai szerint az elévült pénzkövetelést is be lehet számítani, de csak akkor, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése még nem következett be akkor, amikor a pénztartozás esedékessé vált. (A tartozásom december 1-én válik esedékessé, de a hitelezővel szemben van egy követelésem, amely december 15-én fog elévülni, így ezt a követelésemet beszámíthatom akár december 15-e – azaz az elévülés bekövetkezte – után is.)

Figyelemre méltó szabálya a polgári jognak, hogy az elévülést bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni. (Eltérően szabályozza az elévülés kérdését ebben a tekintetben a munkajog. A munka törvénykönyve szerint a munkajogi igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni.) Ha tehát egy polgári jogvitában az egyik fél elévülésre kíván hivatkozni, akkor ezt be kell jelentenie a polgári per bíróságának, ellenkező esetben a bíróság az elévülést nem fogja figyelembe venni. Ez pedig a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy hiába beszélünk elévült követelésről, annak alapján a kötelezettet mégis marasztalni fogja a bíróság, holott ha a kötelezett hivatkozott volna az elévülésre (azaz arra, hogy az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni), akkor nem kötelezte volna őt a bíróság a teljesítésre.

Az elévülésre a polgári per alpereseként a kötelezett a perfelvétel során hivatkozhat, mint kifogásra, azaz a felperes perben érvényesített jogának érvényesíthetőségét kizáró okra. Ha az erre való hivatkozást az alperes a perfelvétel során elmulasztja, akkor a perfelvételt követően erre már csak kivételes és különösen indokolt esetben van lehetősége (például ha olyan tényre hivatkozik, amely önhibáján kívül, a perfelvételt követően jutott tudomására).

Elévülés egyetemlegesség esetén

Egyetemlegességről akkor beszélünk, ha többen tartoznak egy nem osztható szolgáltatással. Ilyenkor a teljesítés bármelyik kötelezettől követelhető. Akkor is egyetemleges a kötelezettség (és a teljesítés szintén bármelyik kötelezettől követelhető), ha úgy állapodik meg a jogosult a kötelezettekkel, hogy a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti ez egész tartozás teljesítését. Egyetemleges kötelezettség esetén tehát minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig a többiek kötelezettsége is megszűnik. Ugyanakkor, ha a követelés az egyik kötelezettel szembeni elévül, akkor ez nem jelenti azt, hogy a többi kötelezettel szemben is elévült volna.

Az elévülés nyugvása

Az elévülést a fent már említett jogvesztéstől megkülönbözteti az is, hogy az elévülés az idő múlásával nem feltétlenül következik be, hiszen beszélhetünk az elévülés nyugvásáról és megszakításáról is. A jogvesztés esetében ezek a fogalmak nem használatosak.

Az elévülés nyugvásáról akkor beszélünk, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni. (Ilyen menthető ok lehet például a jogosult súlyos betegsége vagy akár egy hoszadalmas hagyatéki eljárás, amelyben tisztázódik, hogy kik az örökösök és a jogosult az örökhagyó tartozása miatt kivel szemben indítson eljárást.) Ilyenkor az elévülés nyugszik, ami azt jelenti, hogy az imént említett „menthető ok” fennállása alatt az elévülés nem következik be. Ha tehát az elévülés nyugodott, akkor hiába telt el az elévülési idő, a jogosult a követelését – valamennyi ideig – még mindig érvényesítheti.

A polgári jog szabályai szerint, ha az elévülés nyugszik, a követelés érvényesítését gátló akadály megszűnésétől számított egyéves határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt.

Bizonyos esetekben jogszabály az elévülési időt a fentiekben bemutatott ötéves vagy hároméves határidőkhöz képest rövidebben, így akár egy évben is meghatározhatja. Egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén, ha az elévülés nyugszik, a követelés érvényesítését gátló akadály megszűnésétől számított három hónapos (nem pedig egyéves) határidőn belül lehet a követelést érvényesíteni, ha az elévülési idő már eltelt.

Az elévülés megszakítása

Az elévülés megszakítása azt jelenti, hogy hiába telt el akár a teljes elévülési idő, az elévülés elölről fog kezdődni. A polgári jog szabályai szerint az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.

Az elévülést megszakító cselekmények az alábbiak:

• a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
• a kötelem megegyezéssel történő módosítása;
• az egyezség;
• a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése;
• a követelés csődeljárásban történő bejelentése.

Nagyon fontos eltérés a korábbi polgári jogi szabályozáshoz képest, hogy a kötelezettnek a teljesítésre irányuló írásbeli felszólítása nem szakítja meg az elévülést. A korábbi gyakorlata a notóriusan nem fizető kötelezettekkel szemben a jogosultaknak az volt, hogy az elévülési idő lejárta előtt küldtek egy írásbeli felszólítást a kötelezettnek és onnantól kezdve nyugodtan várták, hogy a kötelezettnek hátha lesz valahonnan anyagi forrása, hogy a tartozást megfizesse, de nem kellett kapkodjanak, hiszen a teljes öt éves elévülési idő újból elkezdődött az elévülés megszakítása miatt. Az új Polgári Törvénykönyv szerint azonban a kötelezett felszólítása már nem szakítja meg az elévülést. A jogosult csak akkor lehet biztos abban, hogy a követelése nem évül el, ha az elévülési időn belül a követelését a kötelezettel szembeni bírósági eljárásban érvényesíti. A polgári per megindítása során pedig ügyelni kell arra a szabályra is, hogy a bírósági eljárásban történő érvényesítés csak akkor alkalmas az elévülés megszakítására, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. Ha tehát a jogosult az elévülési időn belül ugyan pert indít a kötelezettel szemben, de „rosszul nyújtja be” a keresetlevelet és a bíróság azt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja, akkor hiába történt meg a perindítás az elévülési időn belül, amikorra a bíróságtól megérkezik a visszautasító végzés – például valamilyen formai hiba miatt: a jogosult elmulasztott illetéket fizetni – esetleg az elévülési idő is eltelik közben, és a jogosult a követelést a kötelezettel szemben bírósági úton többé nem érvényesítheti.

Dr. Csákay Zoltán mestertanár
Szent István Egyetem, Gödöllő
Dr. Varga Cecília ügyvéd