Gépmúzeumok – muzeális gépgyűjtemények (39.)

Molnár Balázs gépgyűjteményét – elsősorban DUTRA-gépeit – már bemutattam a folyóirat hasábjain három évvel ezelőtt, a 2016/3. számban. Azóta azonban – az új beszerzéseken túl – minőségi „ugrás”, változás következett be: 2018. május 26-ától a gyűjtemény Magyar Gép- és Dutra-múzeum néven hivatalosan is múzeumként funkcionál (1. kép). Hogy ez mennyi munkát, utánajárást, „előéletet”, közel 20 év szenvedélyes és odaadó gyűjtőmunkát, tanulást takar, azt csak a Múzeum „gazdája” tudja.

Hát – „nem könnyű királynak lenni”, mint sokszor megkapja ezt Molnár Balázs ismerősöktől; aztán „oda teszi”, ahova akarja! Az eredményekről, elismerésekről a „Bemutatóterem” egyik oldalát, falát beborító oklevelek, emléklapok, díjak, serlegek tanúskodnak (2. kép), de a szakmai elismeréseken túl Molnár Balázs annak örül legjobban, hogy a látogatók száma folyamatosan nő.

A Múzeum megnyitása óta több mint 800 vendége volt, akik ámulattal vegyes elismeréssel és jó érzéssel távoztak, és másoknak is ajánlják a gyűjtemény megtekintését. Úgy gondolom, hogy az Agrofórum olvasóit is érdekli a fejlődés, egy magán-gépgyűjtemény „apoteózisa”, hiszen ezek az elhivatott gyűjtők azok, akik megmentették/megmentik és átmentik régi értékeinket, jelen esetben a magyar mezőgazdaság, régi paraszti gazdaság technikatörténeti emlékeit az utókor, a következő generációk számára. Azt ígértem korábban, hogy a Múzeum megnyitásáról tudósítom az Agrofórumot; ezt most – kis késéssel, de azt hiszem, komplettebben, gazdagabb anyaggal – tudom megtenni, remélem, az olvasók örömére.

Magyarország egyik legimpozánsabb, de mindenképpen „legtípustisztább” DUTRA-gyűjteménye található Balatonbogláron, a Fonyódi út mentén. Az útról jól látható színes tábla – a legszükségesebb információk feltüntetésével – hívogatja az érdeklődőket a Múzeum megtekintésére (3. kép).

A múzeummá alakulást megkönnyítette, „megalapozta” az, hogy az ország legelső „OT” rendszámú Dutrája itt található. A szemet gyönyörködtető, „pöccintésre” induló 1961-es D4-KA változatlanul nagy becsben van, és bár legutóbb is láthattam, most be is indította büszke tulajdonosa (4. kép). Időnként meg is járatja a városközpontban, olyankor csodájára járnak az emberek.

A Múzeum megnyitásakor – stílszerűen – egyben egy új Dutra-szerzemény leleplezésére is sor került: egy Ud-28 típusú ikerkerekes, 1959-es évjáratú traktor gyarapította a gyűjteményt (5. kép).

A Vörös Csillag Traktorgyárban (VÖCSI) mindössze 23 db készült ebből a kísérleti típusból, amit ún. „laboratóriumi” növénytermesztéshez fejlesztettek ki. Egyedülálló darab, nincs tudomás több példányról! Ez is úgy maradhatott meg, hogy egy gépállomási műhelyvezető baleset után hazavitte, hogy megjavítsa, amire aztán sosem került sor. Így vagy 30 évig állt, Molnár Balázs restaurálta és „keltette életre”; a kedvemért be is indította.

Az udvaron álló 1965-ös UE-28-as érdekessége, hogy mindig „álló munkát” végzett, a földeken sosem járt, szalagfűrészt hajtott (6-7. kép).

2017-ben felajánlás alapján került a gyűjteménybe, napi használatra ma is alkalmas. (A fotón mögötte egy külső bukókeretes, erdészeti munkára ajánlott UE-28-as látható.) Az udvaron és védett fészerben, tető alatt különben jó néhány DUTRA traktor, dömper, homlokrakodó, forgórakodó, targonca stb. látható, illetve tekinthető meg, amelyeket a 2016/3. számban már bemutattam.

Újdonság a három szalmarázós Hofherr (HSCS) cséplőgép (8. kép), amelyet az 1930-as évek második felében gyártottak.

Ide került az elmúlt években egy 1949-es gyártású Hofherr körmös traktor is (szántó változat), szintén működőképes (9. kép).

A DT-413 lánctalpas Dutra indításánál (10. kép) az összes látogató a gép köré sereglett!

A Múzeum gyűjteményét gyarapítja 2017 óta az 1911-ben gyártott (Nicholson Gépgyár és Vasöntöde Rt., Budapest, V. ker.) 35.900 cm³-es Nicholson malom-motor (11. kép), amely egy komplett malmot működtetett Pest megyében. Az összesen gyártott 450 példányból tudomás szerint ez az egy létezik üzemképes állapotban (kétévnyi munka van benne!); idénynyitáskor, általában május második felében, Nyílt Nap keretében egyszeri beindítására is sor kerül.

A különböző gazdasági „kézi” eszközök (darálók, szecskavágók, morzsolók, szeletelők stb.), valamint kisebb számban levő stabilmotorokközött újdonság az 1907-ben gyártott 3 lóerős Ganz stabilmotor (12. kép), amely a múzeumi megnyitóval egyidejűleg került a gyűjteménybe. Főleg ipari célra használták, kovácsszerszámok működtetéséhez, mezőgazdaságban magtisztítók meghajtására alkalmazták.

Ottjártamkor nagy meglepetés ért, mert a Múzeum legújabb büszkeségének, egy gyönyörűen felújított gőzgépnek (13. kép) beindítására került sor, mégpedig Szekeres Józsi bácsi („a gőzgépek atyja”) vezényletével. (Józsi bácsi ezért utazott le Budapestről.)

Igazság szerint a 2019 nyarán ide került gőzgépet sűrített levegős módszerrel már beindították a „leleplezésekor” (nagyközönség előtt), de az „igazi”, valós, vízfeltöltéssel, felfűtéssel, gőznyomás előállításával történő beindítására – ami több órás művelet – most került sor. A büszke „stáb” (Szekeres József, Molnár Balázs, ifj. Szekeres József) szívesen állt a már járó, üzemelő monstrum elé egy fotózásra (14. kép).

Hogy „mit keres itt” ez az 1908-ban, a budapesti Magyar Királyi Állami Gépgyárban készültegyhengeres gőzlokomobil? Ennek is története van; Molnár Balázs nagyapja – aki repülőgép-szerelő és gőzmozdonyvezető is volt – mindig szeretett volna egy gőzgép tulajdonosa lenni, de ez sosem sikerült neki. Az unoka megvalósította ezt az „álmot”, nagyapja iránti szeretetből és tiszteletből, és most úgy érzi, kicsit övé is ez a gyönyörű, működőképes példány. A gép üzemeltetéséhez fa, szén, növényi maradvány (szalma) is alkalmas; valamikor lovakkal, ökrökkel vontatták a munka helyszínére, cséplőgépeket, magtisztítókat, kisebb fűrészüzemeket működtetett.

A múzeummá alakulás, a hirdetés azért több látogatót és egyben több munkát (csoportok fogadását, tárlatvezetést, gépbeindítást stb.), kötelezettséget is hozott, ezért segítségre volt szükség. Ezt a segítséget találta meg a tulajdonos Bognár Máté fiatal gyűjtő (középiskolai tanuló) személyében, aki – bár még „csak” motorkerékpárokat gyűjt – gyorsan „beletanult” a feladatokba, és ma már profi módon vezeti a látogatókat, csoportokat, és segít a gyűjtemény bemutatásában.

Különleges szolgáltatása is van a Múzeumnak, mégpedig a „Csepel-túra”. Ez – igény, illetve bejelentkezés szerint – szezonban délután 6 órai indulással egyórás „terepbejárás”, kirándulás a környéken, a változatos táj megismertetése egy 1973-as D 344 típusú Csepel teherautóval. A program nagy népszerűségnek örvend! A sikeren felbuzdulva a jövő évtől kibővíteni tervezik a túralehetőséget a gyűjteményben meglevő DR-50-es kisdömperrel.

A Bemutatóteremben régi DUTRA-relikviákkal is találkozhat a látogató; itt fejeződik be a múzeumlátogatás, és aki akar, ajándéktárgyakat (póló, matrica, dutra-fajátékok stb.) is vásárolhat. A teremben levő Csepel kismotor (különben néhány régi Csepel- és Pannónia motorkerékpár is van a gyűjteményben) előtti „figyelmeztető” tábla szövege – „ne vess meg addig másokat, míg Te kevesebbet tettél” – megszívlelendő, akár Molnár Balázs egyik „igazodási pont”-jának is tekinthető (15. kép).

A traktorok, mezőgazdasági gépek között járkálva „A kezdetek”–et ismertető táblát olvasva megismerkedhet a látogató Molnár Balázs „előéletével” és a gyűjtemény keletkezésével, létrejöttével is, egészen a múzeummá alakulásig. A közel 20 éves gyűjtő/restauráló munka eredményeként ma 22 traktor (ebből 20 db Dutra), 1 gőzlokomobil, 14 db stabilmotor és 5 db motorkerékpár (mind működőképes), valamint a régi kisparaszti gazdaságokra jellemző, használatos állati és kézi erővel működtetett eszközök, szerszámok láthatók a gyűjteményben.

A Múzeum belépődíj ellenében látogatható, gyakorlatilag egész évben nyitva van, (főszezonban 9-19 óráig), de azért nem árt bejelentkezni, időpontot egyeztetni, főleg csoportos látogatás esetén, illetve külön szolgáltatást igényelve.

Molnár Balázs a restaurálási feladatokhoz örömmel „fogad” DUTRA alkatrészeket, gyűjteményét pedig – igény és időpont egyeztetés alapján – szakembernek és laikus érdeklődőnek egyaránt szívesen be-, illetve megmutatja.