Harminc évesek vagyunk

Úgy is mondhatjuk, hogy a legszebb korba, és – hogy jó időben mondjuk – szerénytelenség nélkül: felszálló ágban vagyunk.

Köszönhetjük ezt hűséges olvasóinknak, igényes szerzőinknek, elkötelezett szerkesztőbizottsági tagjainknak és nem utolsó sorban a hirdetőinknek, akik felismerték lapunk értékeit, válogatott olvasóközönségét és piacvezető pozícióját, amelyet számos piackutatás is évek óta visszaigazol.

A születésnapon, ahogy ezt dr. Princzinger Gábor korábbi főszerkesztőnk megírta, már februárban túlestünk – ünneplés nélkül.

A se szeri, se száma rendezvény, és a havonta megjelenő dupla számok elvették az energiánkat a születésnapozástól.

Meg különben is; arra gondoltunk, hogy a szokásos tavaszi szerkesztőbizottsági üléssel összekötve fogunk ünnepelni, a jubileumot, amelyre a szerkesztőbizottság tagjain és a rovatvezetőkön kívül meghívtuk rendszeres szerzőinket és azokat a jeles személyiségeket, akik évtizedek óta segítik a munkánkat.

A jubileumi rendezvényről

A május 16-án tartott rendezvényünknek helyt adó Herman Ottó Intézet igényes helyszínnek bizonyult.

A meghívottak közül néhányan kimentették magukat, de így is szép számmal tiszteltek meg bennünket a vendégeink, mintegy 60 fő.

Itt jelenthettük be, hogy a Szerkesztőbizottságunk néhány fiatal szakemberrel gyarapodott, akik magas színvonalon gazdálkodnak, és ráadásul írni is tudnak.

Ismét létrehoztuk az Agrofórum Tanácsadó Testületét is, azzal a szándékkal, hogy a szakma megbecsült prominensei javaslataikkal, tanácsaikkal és kritikáikkal segítsék lapunk egyre igényesebb megjelenését. (A Szerkesztőbizottság és a Tanácsadó Testület tagjainak névsorát az impresszumban olvashatják.)

A következőkben két visszatekintő írást és néhány ahhoz kapcsolódó hozzászólást közlünk, meg persze képeket is, online felületünkön pedig egy videót láthatnak az eseményről.

Ezt követően beszámoltunk a 2018-as évben a print és online megjelenésről, majd a kutatások alapján lapunk piaci pozíciójáról.

*

A rendezvényt Dr. Béres András, a Herman Ottó Intézet ügyvezető igazgatója köszöntötte, megemlítve, hogy szervezetük sokrétű tevékenysége mellett számos szaklap kiadásával is foglalkozik. Ennek ismeretében – mondta – különleges érték, hogy az Agrofórum harminc éve, megszakítás nélkül és egyre színvonalasabb külsővel és belső tartalommal jelenik meg.

Dr. Princzinger Gábor a lap indulásánál bábáskodó egykori főszerkesztő, Dr. Csíbor István lapalapítónk érdemeinek méltatását követően áttekintést adott a „regnálása” idején folyó tevékenységről.

Visszatekintés az Agrofórum történetére (1990-2007)

Közel harminc évvel ezelőtt, 1990. február 16-án Szekszárdon indult útjára lapunk. Amint az akkori lapszámok címoldalán olvasható: növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási szakembereknek és gazdáknak.

Harminc év nem túl nagy idő, mondhatnánk, de mi mégis jelentősnek érezzük. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, ez a szokatlan és merész vállalkozás akkor kelt életre, 1990-ben, amikor az egész magyar társadalom egy történelmi jelentőségű politikai, társadalmi és gazdasági átalakulás kezdetén volt. Ebben az átalakuló világban, amikor hetente, havonta egy időben születtek és szűntek meg lapok és a legkülönfélébb kiadványok, nem kevés elszántságra volt szükség egy, a mezőgazdaság derékhadához szóló, ún. réteglap indításához.

Merész vállalkozás volt bárminemű lapszerkesztési, lapkiadási előélet és tapasztalat nélkül egy szakmai folyóiratot indítani, amelynek fő célja, hogy naprakész, korszerű szakmai ismereteket közvetítsen a gyakorlat számára, szakmailag tartalmas, de mégis könnyen emészthető formában. Bár nem mindig tudtuk hogyan, de mindig éreztük, hogy mit, s miért jelentessünk meg a lapban.

Az első évben nemcsak magunkat kellett meggyőzni arról, hogy jó úton járunk, s szükség van egy ilyen, a kutatás-fejlesztés eredményeit a gyakorlathoz közelebb vivő lapra. Gyakran a cikkek íróit, a szerzőket is biztatni kellett, vállalják el felkérésünket, próbáljanak meg elszakadni az addig megszokott, többnyire tudományos stílustól, s próbálják meg ismereteiket, tudásukat igényesen, de a mindennapok gyakorlatában dolgozók által is könnyen befogadható módon közreadni. A gyakorlatban dolgozóktól pedig azt kértük, hogy legyen bátorságuk tapasztalataikat, sikereiket leírni, hogy mások is okulhassanak belőlük. Egyik sem volt könnyű feladat.

Ebben a folyamatos fejlődésben, tanulásban együtt fejlődtünk mindannyian, s az eredmény hónapról hónapra, évről évre a megjelenő lapszámokban, azok tartalmában és formájában volt lemérhető. A kezdetben csak a növényvédelem és a tápanyag-gazdálkodás témakörébe tartozó cikkek mellett – az olvasók kifejezett kérésére – egyre gyakrabban adtunk helyt a termesztechnológia egyéb elemeit és részleteit bemutató és részletező írásoknak. Így az átalakuló mezőgazdaság megváltozott igényeinek eleget téve ma már a fajták, a talajművelés, a gépesítés, a biotechnológia, az agrárgazdaság és -–piac stb. kérdései is rendszeresen visszatérnek a lap oldalain.

Három évtized távlatából visszatekintve elmondhatjuk, hogy az akkori elgondolás és annak megvalósítása sikeres volt: a kéthavonta, néhány száz példányban megjelenő, s kezdetben csak a KSZE Rt. partneri körében terjesztett lap mára az egész országban ismert és elismert szakmai folyóirattá nőtte ki magát, sőt ma már az ország határait is átlépve a Kárpát-medence egyre több magyarlakta területén is olvassák és forgatják.

Úgy gondoljuk, hogy azt a közvetítő szerepet, amit kezdettől fogva az Agrofórum fő feladatának tekintettünk, miszerint a tudományos kutatás és technológiafejlesztés eredményeit transzformálja és közvetítse a gyakorlat számára, sikerült betölteni, és ezzel a hazai mezőgazdasági szaklapok palettáján meglévő űrt kitölteni.

A havonként megjelenő ún. normál számokon kívül a mindenkori aktualitásoknak és az olvasói igényeknek megfelelően tematikus, ill. különszámainkkal igyekszünk egy-egy témát mélyebben, részletesebben feldolgozva is bemutatni. A színvonalas tartalom mellett – lehetőségeink szerint – folyamatosan javítottunk a lap külső megjelenésén is.

Az írott és nyomtatott forma mellett az évek során egyre többször találkoztunk olvasóinkkal élőben is: az ország különböző pontjain rendezett mezőgazdasági kiállítások (pl. Mezőhegyes, Hódmezővásárhely, Bábolna, Tokaj-Hegyalja, Debrecen, OMÉK) és bemutatók (Szeged, Martonvásár, Enying, Szekszárd) jó alkalmat teremtettek a személyes találkozásra, konzultációra, véleménycserére.

2000 óta pedig lapunk az interneten is elérhető.

Dr. Princzinger Gábor

Ezt követően jelenlegi, 2007-től a főszerkesztői feladatokat ellátó Molnár Zoltán foglalta össze az Agrofórum „második korszakának” történéseit.

Tempora mutantur et nos mutamur in illis

Változnak az idők, és mi velük együtt változunk – mondja az örökérvényű, évezredes közmondás. „Elődeink”, a lapalapító, a korábbi főszerkesztő és a lapigazgató – csak hogy a lap meghatározó személyiségeit emeljem ki az AF munkatársai, szakmai támogatói köréből –, a kezdettől fogva évszázadnyi időre tökéletesen határozták meg a lap legfontosabb célját: azaz a növénytermesztés gyakorlatában professzionálisan gazdálkodók számára szakszerű, közérthető és hiteles információk biztosítása. Akkor miért is volt szükség változásokra, ha a címben szereplő „nos”, azaz mi szót az Agrofórumra értjük?

Az új évezred elejétől észlelhetően megváltozott a lapkiadás környezete, ami nem meglepő, hiszen a társadalomban is jelentős átalakulások következtek be. Sajnálatosan ezek egy része kedvezőtlennek tekinthető, ami az agrárszaklapok terjesztése elé is akadályokat gördített. Röviden: a (szak)embereket a munkájuk a korábbiaknál lényegesen jobban leterheli, ezért kevesebb idejük marad a szakmai önképzésre (is), a szakmai ismereteik szinten tartására, megújítására – általában az olvasásra –, és természetesen azoknak se marad sok szabadidejük, akikben megvan a tudás és a képesség az Agrofórum elvárásainak megfelelő cikkek megírására.

Másik kedvezőtlenül ható tényező, hogy jelentősen megnőtt az mezőgazdasági lapok száma, melyek közül jó pár csak nevében hordozza a szak- szót, valójában nem a gazdálkodók ismereteinek bővítése a céljuk. Emellett a lapkiadók egyik fő pénzforrása, a hirdetésekből, pr-cikkekből befolyó, a vállalkozásokat eltartó bevételek a gyártók/forgalmazók fúziói és általában a hirdetési büdzsé csökkenése miatt megcsappant. (Vagyis: nemcsak a tortaszelet lett kisebb, hanem maga a torta is.) Ugyanakkor ennek a folyamatnak egy kedvező hatása is jelentkezik: fokozódott a verseny a lapok között, ami jobb színvonalat eredményezett a jelentősebb lapok tartalmát és megjelenését tekintve.

Meg kell említeni, hogy az elmúlt évtizedben egy új, az olvasóközönség számára korszerű információszerzési lehetőség is előtérbe került: gondolok itt az internetes agrárportálok megerősödésére, amelyek gyors és olcsó megoldást biztosíthatnak a szakmai ismeretek bővítésére. Nem szabad azonban ennek buktatóiról megfeledkezni, említhető itt a rengeteg és tiszavirág életű információ között a szakmailag megalapozottak és hitelesek megtalálásának problémája, vagy az „agrárbulvár” jellegű, „népszerűsítő szakirodalom” előtérbe kerülése.

Mindezen felvezetést követően, röviden tekintsük át, milyen válaszokat adott az Agrofórum az új korszak kihívásaira.

Megjelenésben – a dizájnban – folyamatosan korszerűsödött a lap. A legnagyobb változás 2007 nyarán történt, amikor is a lap menedzsmentje döntése lapján az Agrofórum a teljes színes megjelenésre váltott annak ellenére, hogy a korábbi szemléletünk szerint az olvasókat a lap tartalma érdekli elsősorban, hiszen soha nem kaptunk elmarasztaló visszajelzést előfizetőinktől a dizájnunkra vonatkozóan. Az azóta eltelt több mint egy évtizedben folyamatosan, minden részletre kiterjedően próbáltunk finomítani a lap megjelenésében úgy, hogy az továbbra is megőrizze az Agrofórum jellemző arculatát, és harmonizáljon a kiadvány szerkezetével, tartalmával. A folyamat nem ért véget, nem vagyunk teljesen elégedettek magunkkal (e téren sem).

Ami a legfontosabbat, a szakmai tartalmat illeti, az elmúlt évtized nagy kérdése volt számunkra a „magazinosabb” tartalom (és dizájn) irányába történő váltás szükségességének megítélése, figyelembe véve azt a tendenciát, hogy az előfizetők egy hányada a rövidebb, és nem annyira a „szakmai mélységekbe hatoló” cikket igényli. Ez a problémakör többször is megvitatásra került a lapvezetésben, míg végül úgy döntöttünk, hogy ne legyünk egy a sok magazin jellegű agrárlap között, tartsuk meg a lap a kezdetektől kialakított és vállalt jellemzőit, azokat a kor elvárásaihoz finomítva.

A teljesség kedvéért: a „magazinosítással” ellentétes megkeresést is kaptunk ebben az időszakban, amely a tudományos szaklap irányába történő módosítást javasolta, de ezt a lehetőséget rövid úton elvetettük, részben az Agrofórum eredeti célkitűzései, részben a tudományos lapkiadás hosszútávú finanszírozásának reménytelen volta miatt.

Milyen változások történtek akkor a lap tartalmában? A legjelentősebbek: átalakítottuk a lapszerkezetét – új fejezetekbe, rovatokba soroltok az írásainkat; számos sorozatot indítottunk, és egyre több szakmai rendezvényről számolnak be tudósítóink. A havi „normál” számok melletti különszámok – az Extrák – tematikáját az olvasói/termelői igényekhez igazítottuk. Jelentős szerepet kapott lapunkban a kertészet szakterülete – a zöldség- és gyümölcstermesztés, továbbá a szőlészet fejezetek cikkei kiemelkedő színvonalat képviselnek a nem tudományos agrárszaklapokat tekintve.

Nem feledkezhetünk meg „Útkeresés” szakmai rendezvénysorozatunkról sem, de erről részletesen szerkesztőbizottságunk elnökétől, az ötletadó és egyben főszervező lapigazgatónktól külön írásban olvashatnak.

A lap alapítása óta megfogalmazott szakmai elvárások teljesítéséhez mind a lapmenedzsmentben, mind a szerkesztő- (és tanácsadó) bizottságban, a lap rovatainak vezetésében igyekeztünk a feladathoz a legmegfelelőbb szakembereket megnyerni. Ezen a téren súlyos veszteségek értek bennünket, gondolok itt az első főszerkesztő, dr. Princzinger Gábor 2007-es távozására, valamint a lapalapító (és kifogyhatatlan ötlet-gazda), dr. Csíbor István tulajdonosi kivonulására a lap mögül 2015-ben.

Itt kell megemlékeznünk azokról a kollégáinkról, akiket a halál ragadott el. Elsőként említve – a lap kezdetektől meghatározó személyiségét – dr. Demes György lapigazgatót, marketingvezetőt. Ugyancsak a lap megalapításától az Agrofórumnál dolgozott Füzesi Zoltánné Ancika, aki számos feladata között az olvasószolgálatiakat is ellátta, gyakran több évtizedes barátságot ápolva a sok előfizetőnkkel.

Ebben, az általam önkényesen „második korszaknak” titulált időszakban veszítettük el dr. Inczédy Péter rovatvezetőnket, Makó Szabolcs, dr. Széll Endre, dr. Zanathy Gábor szerkesztőbizottsági tagjainkat, akik kiváló tollú szakíróként öregbítették az Agrofórum jóhírét.

A lap több kiemelkedő képességű kollégával bővült ezen időszak alatt; aki olvassa az újságot, számukra nem kell bemutatni őket, talán ilyen megközelítésben nem is lenne most és itt ildomos nevén nevezni őket.

Az Agrofórum Kiadó Kft. nem csak a jól ismert lapszámaival jelenik meg az agrárkiadványok piacán. Az utóbbi 12 évben 8 szakkönyvet is közzétettünk.

A felvezetőben vázolt kihívásokra még egy területen válaszoltak sikeresen a lap szerkesztői: az internetes megjelenés területén Agrofórum Online portál kialakításával és folyamatos fejlesztésével a tematikus és közösségi agrárportálok között előkelő helyre küzdöttük fel magunkat, egy újonnan kialakított, fiatal szakemberekből álló csapat munkájával.

Mi mással is tudnám befejezni ezt a rövid visszatekintést, mint a köszönetnyilvánítással.

Elsőként természetesen előfizetőinknek–olvasóinknak, szerzőinknek szeretném megköszönni a támogatásukat, hiszen nélkülük valóban nem működhetne az Agrofórum. Köszönjük hirdetőinknek, hogy hozzájárulnak célkitűzéseink megvalósításához.

És természetesen mindazoknak, akik azt formába öntik: kollégaimnak, munkatársaimnak.

Meg vagyok róla győződve, hogy néhány éven belül újabb kisebb-nagyobb korrekció történik a lap tartalmában, megjelenésében. Ezek mindegyike azt a célt fogja szolgálni, hogy még közelebb kerüljünk a növénytermesztés és talán más agrárágazat gyakorlatához.

Mert – a lapalapító kedvelt mondását idézve –: Csak a változás állandó!

Molnár Zoltán

Jubileumi rendezvényünkön idő hiányában nem volt módunk beszámolni részletesen a konferenciáinkról és az évek során az Agrofórum kiadásában megjelenő könyvekről. A következőkben ezzel tesszük teljessé a visszatekintéseket.

 Útkereséseinkről és könyveinkről

Az idők folyamán 2005-ben érzékeltük, hogy közel másfél évtizeddel a rendszerváltozás után, a gazdák, főként az időközben földhöz jutottak, a gazdálkodás mikéntjét illetően információk hiányában vannak. Elhatároztuk, hogy szervezünk egy olyan konferenciasorozatot, „Útkeresés” címmel, amelyek keretében a legújabb szakmai ismereteket tudjuk közvetíteni a gazdák felé.

Törekvésünket az akkori FVM vezetése is támogatta, helyet biztosítva a Darányi Ignác teremben a rendezvényeinknek. Összesen 21 konferenciát szerveztünk 2005-2010 időszakban. Az első a búzáról szólt, az utolsó a szőlőről. A témák: búza, kukorica, napraforgó, energiagazdálkodás, gépesítés, növénytáplálás, aszály, bioenergia, precíziós gazdálkodás stb.

Ezeken a rendezvényeken neves és rangos előadókat hallgatva 150-250 fő vett részt. A csúcs 287 fő volt a 2005-ben rendezett Energia Fórumon.

Lehet, hogy ezzel a „Útkeresés” sorozattal felébresztettük a különböző cégek rendezvényszervező hajlandóságát, mert ahogy telt-múlt az idő, a gazdákat egyre több, hasonló igényességgel megrendezett konferenciára invitálták – nem mellékesen – nálunk bőségesebb ellátásban részesítve az érdeklődőket. Így a lassú lemorzsolódással szembe nézve, a sorozatot 2010-ben lezártuk.

A rendezvényeinkről 40-50 oldalas, az ott elhangzott előadásokat tartalmazó kiadványok is készültek.

Ha már kiadványok. Szólnunk kell a néhány évet megélt, ugyancsak korunkat megelőző kiadványsorozatunkról, amelyet Bioenergia néven jelentettünk meg, és amelyet néhány év után – érdektelenség okán – meg is szüntettünk. A kiadványunk 2006-2009. között jelent meg, évente 5-6 alkalommal.

Miután az Agrofórum nemcsak lapkiadással és online megjelenéssel szolgálja az agráriumot, szót kell ejtenünk, néhány, könyv formájában megjelent szakmai anyagunkról is. 1998-ban jelent meg a Veszélyes 12 után a Veszélyes 24 gyomnövényekkel és gyomirtással foglakozó kiadványunk, amely 2005-ben tovább bővült a megjelent Veszélyes 48-ra.

2010-ben jelent meg Bódis László: Miniszter voltam… miniszter lettem című interjúkötete, amelyben az akkor még élő valahány agrárminiszter megszólalt (14 fő) Dimény Imrétől, Fazekas Sándorig. (Csak egy mellékmondat: Ugyancsak az év decemberében rendeztük meg a Vajdahunyad várban az agrárminiszterek vacsoráját is.)

2013-ban két könyvet is kiadtuk Jóri J. István szerzőségével: Kézikönyv talajművelőgép választásához és üzemeltetéséhez, illetve Talajművelőgép választás és üzemeltetés kézi könyve. 2016-ban jelentettük meg Pintér Csaba, Kazinczi Gabriella: Gyommagfotók című nagysikerű, színes, professzionális fotókkal gazdagított művét. 2017 szomorú eseménye volt, külső, de állandó szerzőnk, rovatvezetőnk Inczédy Péter halála, akinek – ahogy mondta – szösszeneteit, Miről mi jut az eszembe… címmel adtuk ki. Talán legnagyobb vállalkozásunk volt 2017-ben a 350 oldal terjedelmű és tartalmában is egyedülálló Heszky László szerzőségével megjelenő Transzgénikus (GMO) Növények – elmélet és gyakorlat – című könyvünk. 2018-ban sem tétlenkedtünk, a napi munka mellett, három könyvet is kiadtunk: Bódis László: Légrádi Miklós gondolatai és ajánlásai nem csak repcetermesztőknek, Keszthelyi Sándor: A változó klíma és termesztéstechnológia hatása a szántóföldi kultúrák kártevőire és Bódis László: Barangolásaim.

Dr. Bódis László

Ahogy ilyenkor lenni szokott (rossz magyarsággal) a résztvevők közül néhányan köszöntötték a jubileum alkalmából az Agrofórumot.

Dr. Szent-Miklóssy Ferenc a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnöke, az alábbiakkal tisztelt meg bennünket, majd átadta a Szövetség elismerő oklevelét.

Tisztelettel üdvözlöm a 30 éves évforduló résztvevőit az Agrofórum lap szerkesztőit, szerkesztőbizottság tagjait.

Jól emlékszem az indulásra, a lap egyre sikeresebb formálódására.

A leghasznosabb lapnak tartom az Agrofórumot. Ugyanis a növénytermesztés minden ágazatát képviseli és céltudatosan segíti, hogy a termelésben dolgozók minél eredményesebben dolgozhassanak saját gazdaságuk és az ország javára. A lap időszerűen, jól használhatóan szól a legfontosabb eseményekről, az ágazatokat érintő, azok sikeres működését segítő kérdésekről, a fajtákról, a legújabb módszerekről, eljárásokról. Érzékenyen figyel a világgazdaságban zajló eseményekre és útmutatást ad a hazai szakembereknek, miként lehet még jobban dolgozni, hogy terményeikkel, termékeikkel minél szélesebb körben ott lehessenek a fontos külföldi piacokon is.

A szerkesztőség, a szerkesztőbizottság munkája figyelemreméltó, kiemelkedő, amihez további sikereket kívánok.

A Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége Elnöki Dicsérő Oklevelével – a Szövetség legmagasabb kitüntetésével – szeretném megköszönni azt az áldozatos munkát, amivel az Agrofórum munkatársai segítik a magyar és a határon túli agrárágazatot, ezen belül a kertészetet.

Kívánom, hogy továbbra is ezzel a lelkesedéssel, magas szintű szakmai felelősségvállalással segítsék a magyar mezőgazdaságot.

Dr. Szent-Miklóssy Ferenc elnök

 Dr. Oláh István, a MAG Kutatás-fejlesztés főszerkesztője az alábbi sorokat intézte a jelenlévőkhöz:

Az Agrofórum 30. születésnapjára…

A pulpitushoz lépve itt és most, szemtől szemben köszöntöm a Tisztelt Ünneplőket és az Ünnepelteket!

Harmadízben vagyok ilyen helyzetben, többféle minőségben is, az Agrofórum születésnapi ünnepségén: az idősebb testvérlap képviseletében, a baráti szeretet és kollegialitás jogán (a 20. és a 25. jubíleumon is méltattam a szaklapot/.

Kérésemnek megfelelően, a kapott két-három percben nagy költőnk Kölcsey Ferenc példáját veszem alapul, aki Emléklapra címmel írt pár soros versében négy szócskával üzent az új nemzedéknek.

Az azóta közismert, hazafias intelem szellemében én, a mai, 30. születésnapi Emléklapra, csak három szócskát vések fel, az ünnepeltek szívéhez szólóan.

A régi latin jókívánsággal élek: „Vivat, crescat, floreat!”, azaz Éljen, növekedjék és virágozzék! az Agrofórum, a következő években, évtizedekben.

Legyen és maradjon a magyar agrárium és agráriusok fóruma a jövőben is!

Engedjék meg, hogy ajándékképen Szalay Lajos Angyalt ábrázoló grafikáját nyújtsam át Bódis Lászlónak, az Agrofórum Szerkesztő Bizottsági Elnökének.

Köszönöm.

Dr. Oláh István

Dr. Dancsházi Zsuzsa egy maga által készített mézeskalács átadásával köszöntötte az Agrofórumot,

(Az oklevél és a grafika azóta szerkesztőségünk falát díszíti, a mézeskalácsot pedig a fotózás után jóízűen elfogyasztottuk.)

Örömmel emlékezem vissza az Agrofórum internetes megjelenésében való, mintegy másfél évtizedes részvételére. Kertészként igazi kihívást  és kitekintést jelentett számom a képaláírások szövegének angol nyelvre való átültetése, hiszen azok a hordódongák lelkivilágától a gépek-berendezések alkatrészeiig és működési elveiig terjedtek.  Az Agrofórum alkotó csapata és munkájuk iránti tiszteletem jeléül a jubileumra készített mézeskalácsaival kívánok további sikeres évtizedeket és sok-sok érdeklődő olvasót.

Dancsházy Zsuzsanna, a NÉBIH nyugalmazott növényegészségügyi mérnökszakértője

 Dr. Kajati István az „ősidőkben” szerkesztőségünk tagjaként emlékezett a múltról az itt közölt írásával és nem élőszóban, mivel – úri módon – látva az idő előrehaladtát, ezt a megoldást választotta.

A 30. éves Agrofórum jubileumi köszöntése

Tisztelt Agrofórum Vezetősége, Szerkesztőbizottsága és Munkatársai!

Tisztelt Olvasótábor!

Kedves Kolleganők! Kedves Kollegák!

Mindenekelőtt szeretnék hálás köszönetet mondani a szívélyes meghívásért a kibővített szerkesztőbizottsági ülésre, mint az Agrofórum tanácsadó testületének volt tagja és esetenkénti cikkírója. Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy a „felnövekvő növényorvos társadalom” és a magam nevében is – mint ötletgazda – megkülönböztetett tisztelettel, szakmai szeretettel és megbecsüléssel köszönthetjük az Agrofórum szaklapunk születésének 30. jubileumi évfordulóját!

A közel 60 éves növényvédelmi pályafutásomat figyelembe véve jószerencsémnek, valamint Dr. Princzinger Gábor hajdan volt főszerkesztő kollegámnak, barátomnak köszönhetően, abban a felejthetetlen szakmai sikerben lehetett részem, hogy a KSZE AgroFórum I. évf. 4. 1990. szeptember – október számában jelenhetett meg bevezető cikként Növényorvoslás című szakcikkem, amelyet ereklyeként őrzök a mai napig. A borítólap első ábrájának hívószava: „Hívjunk növényorvost!” (1. kép) figyelemre méltó eseménynek értékelhető a hazai növényorvoslás krónikájában, mert újkori szakmánk, a „növényorvos” úttörő munkáját vetítette a jövőbe!

1. kép

Jómagam mindez ideig összesen 23 cikket, közleményt írtam – mint szerző vagy társszerző – a szaklapba, ebből 4 cikk szólt a növényorvoslásról.

Maradandó, szakmai történelmi mérföldkőnek tekinthetjük, hogy a MÉM Növényvédelmi Központ (MÉM NAK) 1987. februári vezetőségi értekezlete elfogadta javaslataimat

• a „növényorvosi magángyakorlat” bevezetésére,
• a „növényorvos képzés” beindítására,
• a „növényorvosi vény” kimunkálására,

és megbízott az összefoglaló tervezet kidolgozásával a szakterületek, szakemberek bevonásával. Így a KSZE AgroFórum lett az első szakirodalmi forrás a növényorvoslás elindításának közlésében a hazai és nemzetközi szakirodalomban egyaránt.

Kiemelkedő jelentőségű szakirodalmi forrás továbbá az Agrofórum, hiszen részletesen és hitelesen számolt be az Európában, de világviszonylatban is példaértékű „A humánorvosok, az állatorvosok és a növényorvosok I.-II. Országos fórumának” eseményeiről (1993 és 2019) és a növényorvoslás jövőbeli feladatairól a mezőgazdaság és a közjó szolgálata érdekében (2. kép).

2. kép

A felsoroltakon túlmenően a Növényvédő Mérnöki Kamara I. és II. Országos Fórumáról (1991 és 1995) is az Agrofórum számolt be teljes terjedelemben (előadások, hozzászólások) elsőként (3. kép).

Összefoglalóan kijelenthetjük, hogy a patinás Agrofórum szaklap – 30 éven át széleskörűen betöltve szakmai hivatását – a magyar növényorvoslás megszületésének és kibontakozásának nélkülözhetetlen „szakirodalmi kincstára” lett!

Pompás és kedves színfoltja volt a kibővített jubileumi szerkesztőbizottsági ülésnek, amikor Dancsházy Zsuzsanna, a lap munkatársa átadta a „magyaros mézeskalács ajándékát Dr. Bódis Lászlónak, a szerkesztőbizottság elnökének (4. kép), amely művészi módon tárta elénk a 30 éves Agrofórum szellemiségét, értékeit!

Tekintettel arra, hogy a kibővített szerkesztőbizottsági ülésre Budatétényben, a Herman Ottó Intézetben került sor, adódik a lehetőségem arra, hogy Herman Ottó – a nagy magyar természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus, az utolsó polihisztor – szép gondolatával köszöntsük és dicsérjük az Agrofórum szaklap vezetőségét, szerkesztőbizottságát és valamennyi munkatársát, idézem: „Légy büszke arra, ami voltál, s igyekezz különb lenni annál, ami vagy!”.

Az Agrofórum további életútjához sok sikert, alkotóinak pedig kitartó erőt, jó egészséget és minden jót kívánunk kollegiális barátsággal és szeretettel:

Dr. Kajati István növényorvos, c. egyetemi docens

 A rendezvény a szokásos szerkesztőbizottsági munkával folytatódott. Molnár Zoltán főszerkesztő hagyományosan beszámolt az elmúlt évről Kiadványaink és szerzőink a számok tükrében címmel. 2018-ban, ahogy már évek óta 12 havi és 5 extra megjelenésünk volt 2180, illetve további 675, összesen 2852 oldalon, átlagosan közel 170-180 oldal/hó terjedelemmel, de néhány alkalommal meghaladtuk a 200 oldalt is; ez összesen 823 cikket jelentett. (2006-ban ennek pont a fele terjedelemben jelentünk meg.)

Témák szerint első helyen a gépesítés áll, a cikkek 16,8%-a foglalkozott a témával, utána a szőlő és a bor 10,1%, majd a kalászosok, a kukorica, a gyümölcstermesztés következett és végül a repce 7,2%-kal. (A kisebb terjedelemben megjelenő témákat itt nem részletezzük.)

2018-ban a kiállításokra koncentrálva 3 alkalommal jelentettük meg a több tízezer példányszámba kiadott Agrofórum Online magazint.

Stefanits Csaba online főszerkesztőnk előadásának témája az Megújult weboldal az átalakuló agrármédiában volt.

A weboldalunk 2018 januárjától megújult, könnyebben kezelhető, áttekinthető és felhasználóbarát. Az eredmény: növekvő látogatottág. Népszerűek a szaktanácsadás, a növényvédelmi előrejelzés, az agrárhírek és a blog rovataink. Egy évvel ezelőtt, márciusban 34 ezer látogatónk volt 92 ezer oldalletöltéssel. Ez évben ugyanezen időszakban már 270 ezer látogató és 483 ezer letöltés igazolja online felületünk népszerűségét.

Mottónk: Hiszünk abban, amit csinálunk.

Feladatunk a mezőgazdaág szereplőinek naprakész tájékoztatása, ezért jelentkezünk új rovatokkal és növeljük az egyre látogatottabb videó tartalmainkat is.

Szaklapunk piaci pozíciójáról Kosztolányi Attila ügyvezető számolt be. Idézett az egyik piackutató cég megállapításából: Szakmai és hitelesség szempontjából vezet az Agrofórum.

Még egy megállapítás: Az olvasás–olvasottság vonatkozásában is vezet az Agrofórum.

Végezetül –, ahogy ezt már márciusban megírtuk, visszanézve egy-egy, a korábbi évtizedekben megjelent szaklapunkat, néhány szemmel látható változással szembesülünk:

• a legutóbbi évek lapszámainak terjedelme fokozatosan növekedett, a kezdeti 50-60 oldalról a 180-200 körüli oldalra,
• folyamatosan törekedtünk szaklapunk megújítására, a külcsín és a belbecs tekintetében is,
• stabilizálódott a rovatszerkezetünk, így a korábbi növényvédelmi irányultság mellett hangsúlyossá váltak a kertészeti és gépes rovataink.

Ezek voltak a szembeötlő változások, de arról talán kevésbé vannak információi olvasóinknak, hogy az Agrofórum az egyetlen agrárszaklap, amelyik az Agrárminisztérium jóvoltából jelentős példányszámban eljut a határon túli magyarlakta területekre is.

*

Tovább nem ragoznánk sem az elismerő szavakat, sem a piaci pozíciónkat. Hitelességünket, szakmaiságunkat olvasóink visszajelzései igazolják.

(b.l.)

Kilátás a tarjáni dombtetőről

 Aki ebben a személyes hangvételű írásban bármiféle szakmai tartalmat szeretne felfedezni, hogy a csalódást elkerülje kérem, lapozzon tovább!

Személyes, mert velem kapcsolatos, illetve amit ezen magyarázkodó felvezetés után olvashatnak Árendás Tamás kollégánk, szerkesztőbizottságunk tagjának tollából, ez egy kicsit rólam is szól.

Az előzmény: Tamás – nem tudom milyen indíttatásból – egy rendkívül hangulatos, lírai jellegű írásával lepett meg bennünket, mármint Molnár Zoltán főszerkesztőt és engem.

Mindketten elámultunk Tamás stílusán, aki mindeddig véka alá rejtette, hogy az igényes – ahogy Zoli (M.Z.) mondani szokta – briliánssá csiszolt szakmai írásai mellett, ilyen hangvételre is képes.

Főszerkesztőnk azonnal felvetette, hogy ezt közölnünk kellene, mert nagyban hozzájárulna az Agrofórum presztízséhez, hogy valaki ilyen becsben tartja a lapunkat, ahogy ezt Tamás, Schneider József személyét méltatva megírta.

Tanúsítva az írás irodalmi értékét, csak ezért és csak ezért fogadtam el Zoli érvelését, hogy ezt közölni kell, még akkor is, – vagy annak ellenére – hogy Józsi bácsi (Schneider József) elismerően szól az írásaimról.

Ez volt az előzmény, amelynek folytatásáról munkatársam Winklerné Zsuzsa irodavezetőnk gondoskodott.

– Az nem lehet, hogy ezt a Józsi bácsit, aki rongyosra olvassa az Agrofórumot, egyszer ne látogassa meg (mármint én) – mondta.

Miután majdnem annyi ideje dolgozunk együtt Zsuzsával különböző munkahelyeken, mint ahány éves az Agrofórum, tudtam, hogy legalább annyire elkötelezett az szaklapunk felé, mint, ahogy magam is; így hajlottam a jó szóra.

Azt nem sejtettem –ahogy már többször hivatkoztam Pelikán elvtársra –, hogy közben (a tudtom nélkül), Tamással már meg is szervezték a látogatásunkat Schneider Józsefhez, csak az időpontot kellett megmondanom.

Az M1-es autópályáról Tatabánya Óvárosnál lehajtva várt bennünket Árendás Tamás, aki – a szó jobbik értelmében – bevitt minket az erdőbe…

A tavasz minden reményével kisarjadt lombozatú fák között vezetett az utunk. Ahol ritkultak a fák, elő-elő bukkant egy zöldelő rét üde harmatosságával.

Mielőtt a vendéglátónkhoz értünk volna, Tamás felvezetett bennünket egy dombtetőre, ahonnan az egész települést, Tarjánt beláttuk, ahogy a Gerecse ölelő karjaiban megpihen.

Csak bámultunk, és bevallom napokig hatása alatt voltunk a látványnak és persze a fogadtatásnak is.

Olyan kedvesen és örömmel fogadtak bennünket, mint a hazatérő tékozló fiút az Atya. (Hála és köszönet érte, és nem kevésbé Tamásnak is, aki nejével együtt egy kis útravalóval is meglepett bennünket, akárcsak Józsi bácsiék is, ahol a mama, Franciska néni széles mosollyal mondta: innen senki nem mehet el üres kézzel).

Látogatásunk része volt a veteményes, a szőlő, meg a pince „bejárása” is.

Ha Józsi bácsi mérnök ember lenne, akkor azt mondanám, hogy megtervezte, megrajzolta, centivel kimérte, hogy hova mit vet, ültet, telepít és még azt is megtervezte, hogy mikor mi, hogy és merre nőjön, meg mekkorára, és mikor érjen be. (Talán érzékeltetni tudtam azt a precizitást, amellyel ez a kenyere javát már elfogyasztott, fáradhatatlan házaspár a kertjét gondozza.)

Sok mindenről beszélgettünk, a növényekről, a munkáról, a mezei pockokról, az unokákról, egyszóval, ahogy ezt az azonos hullámhosszon lévő emberek szokták.

Le nem írható, el nem mondható mély nyomokat hagyott bennünk az a koratavaszi tarjáni látogatás.

b.l.

 U.i.: Kérem olvassák el Tamás írását, sok minden kirajzolódik benne a hegyekkel körülvett településről és a romlatlan sváb-magyar lélekről.

 Néhány hete történt…

A nagyböjti záróének orgonahangjai lassan lecsendesülnek a boltíves falak között. A szobányi kis helyiségben a dallamot dudorászva rendezgetem a vasárnapi Találkozás attribútumait. Eltörölve vár az újabb alkalomra a kézmosáshoz használt kis tálca, csendben csusszannak a vizet és a bort tároló piciny kancsócskákba az aranyozott fejű dugók. Odakünn csitul a kivonulók moraja, de a zajokat elnyelő vastag szőnyegek így sem tudják elrejteni a jellegzetes rövid, szapora léptek suhogását. Évtizedes rítus szerint, rézpersellyel a kézben érkezik a nyugalmas félhomályba mindenki Öreg Szepije, vagy ahogy 1941 januárjában a kereszteltek anyakönyvében rögzítették: Schneider József.

A tüdő mostanában már nagyon zihál, a gége egyre inkább szűkül, de a tempó még mindig irigylésre méltó, hogy ne mondjam, fiatalokat szégyenítő. Persze fogyott már a ruganyosságból, ami ’56 novemberében segítette életben maradni a kis vegyesboltban, aminek falán fölötte „rajzolt” sormintát a szovjetek golyószórója, s akik a Pesti Srácok Bécs felé tartó csapatából 5 mártírt hagytak a falu temetőjének. Kevesebb a levegő is. Pedig hajdanán a legendává vált sváb lakodalmakon, feledhetetlen bálokon kelt életre tőle a sramlizenekar szaxofonja, amit még a Garas Dezső által rendezett szatirikus kultfilm, a Legényanya szereplői, Kállai, Kibédi, Szirtes és Szamóca is megsüvegeltek a gyermelyi forgatás során.

Amin viszont így, a nyolcvanhoz közeledve sem érződik semmiféle kényszerű fizikai és szellemi kompromisszum, az a KERT. Szepi bácsi a tarjáni ház mögötti pár száz négyszögölön minden évben varázsol. A roskadozó gyümölcsfák, a tolómércével és vízmértékkel ellenőrizhető, egyenletes eloszlású, függőleges szőlővesszők csodálatos fürtjei, a krumpliágyás lézeres léniái, a paradicsomok, paprikák arzenáljának nyálcsordító bogyói, no meg az Öreg új iránti hihetetlen, állandó nyitottsága sok évvel ezelőtt váratlan lépésre sarkallt: kezébe adtam egy Agrofórumot. A szellem kiszabadult a palackból. Az első, általa elolvasott, kijegyzetelt lapot látva, a belőle fejből idézett cikkeket hallva már nem volt számomra kérdés, hogy az általam átböngészett, bár olykor csak átlapozott lapszámok Szepinél vannak a legjobb helyen. Azóta az Öreggel folytatott gyakori beszélgetéseink kulcsmondataivá, kertészkedésének élő gyakorlati axiómáivá nemesedtek – a mások mellett – rendszeresen idézett Zanathy-, Szalay-, Bódis-, Terbe-, Inczédy-gondolatok.

Felnézek rá. Az egykor a szénbánya fatelepén dolgozó mai nyugdíjas az idegen szakkifejezéseket, a vegyszerek érthetetlen neveit többnyire fonetikusan ejti, de jó lenne a töredékét tudni annak, amit az általa rongyosra forgatott, kincsként vigyázott nagy papírkupacból csodálni való lelkesedéssel folyamatosan magába szippant.

A rézpersely tartalmát és a kosárkákba gyűjtött adományokat Szepi gyors mozdulatokkal önti egy zárható fémdobozkába. Átjössz megszámolni? – kérdi. Nem, ma sietek haza Józsi bácsi. De mit hoztál magaddal? – bökök az asztalon fekvő dossziéra. Ja, az Erzsi hozta vissza. Most a Gröschl Nándinak adom. Tudod, kivágtam és összeraktam az Agrofórumból doktor Bódis László bevezető cikkeit. Ezeket mindenkinek el kellene olvasnia. Na, szia! Ha ráérsz, ugorj be valamelyik este, rakok félre neked néhány palántát. A jellegzetes szapora léptek suhogása azután egyre halkul…

Itt ma egy biblia találkozott a Szentírással – világosodik meg bennem. A felismerés áhítatából a bezúduló fehér ruhás gyerek-hangyaboly húz vissza a földre. Aztán lassacskán mindenki egy pontra tekint, és közösen mondjuk: „…segíts, hogy egész életünkkel szolgálhassunk Néked. Amen.”