Egyre több szakmai fórum foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a gyümölcstermesztésben hogyan tudjuk használni a korszerű precíziós, távérzékelési, informatikai, digitális módszereket.
Az idei PREGA konferencia gyümölcstermesztéssel kapcsolatos előadásainak is ez volt a fő kérdése. Mivel különféle szakterületekről érkeztek az előadók, sokféle megközelítésből kaphattunk válaszokat erre a sokakat izgató kérdésre. Számomra az egyik meglepő tapasztalat az volt, hogy mennyire átalakult, kitágult a „precíziós gazdálkodás” fogalma. Néhány évvel ezelőtt csak azokat a módszereket soroltuk ide, amelyekben GPS-es helymeghatározást, távérzékelési módszerekkel gyűjtött digitalizált adatokat és informatikai adatfeldolgozást használtunk. Mára ennek a területnek a meghatározására a „helyspecifikus gazdálkodás” szolgál, és precíziósnak nevezünk szinte mindent, amire korábban csak azt mondtuk volna, hogy „precíz” gazdálkodás. Nem tisztem eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz, tényként fogadom el. Akár szűkebb, akár tágabb értelemben nézzük a dolgot, az eszközök, módszerek tárháza gyors ütemben bővül, egyre több korszerű műszer, adatfeldolgozó és döntéstámogató rendszer áll rendelkezésünkre. Tény azonban, hogy ezeket nem tudjuk olyan könnyen és széles körben bevezetni a gyakorlatba, mint a szántóföldi kultúrákkal foglalkozók. Ennek oka, hogy a gyümölcstermesztésben másfajta, sok tekintetben bonyolultabb növényekkel dolgozunk, mint a szántóföldön. A növényeink nagyobb méretűek, összetettebb struktúrájúak, állományunk nem egységesen fedi a területet, hiszen a sorok között művelő utak vannak, és sok műveletnél egyedileg foglalkozunk a növényekkel (metszés, gyümölcsritkítás, szüret), nem az egész állománnyal együtt. Ezek az adottságok nem teszik lehetővé ugyanazoknak a módszereknek az alkalmazását, amelyeket például a búzatermesztéshez kidolgoztak. A gyümölcsfajok nagyon sokfélék, ráadásul egy-egy fajon belül is többféle művelési rendszerrel találkozunk a különböző ültetvényekben, amelyekhez más-más módszerek lesznek jók. Ha tehát nem lehet egy az egyben átvenni a más területek számára kidolgozott módszereket, akkor hozzá kell látni a gyümölcstermesztés számára szükséges módszerek kidolgozásához. A szakmai napon kiderült, hogy ez meg is történt, és a világ számos pontján nagy erőkkel folyik.
3D elektronikus adatfelvételezés a gyümölcsösökben
Alexandre Escola, a spanyolországi Leidából érkezett kutató, a precíziós módszerek egy speciális alkalmazási területéről tartott előadást. A 3D elektronikus adatfelvételezés módszerét jól használhatjuk a korszerű gyümölcsültetvényekben. A műholdas helymeghatározással összekapcsolt légi vagy földi adatgyűjtéssel, informatikai szoftverek segítségével mérni és modellezni tudjuk a gyümölcsfáink méretparamétereit, ágszerkezetét, a levélfelületük nagyságát, és a rajtuk lévő gyümölcsök mennyiségét is. Ezek az információk a termesztéstechnológia számos területén az eddigieknél sokkal pontosabb, költségtakarékosabb és környezetkímélőbb munkavégzést tesznek lehetővé. Az eszközrendszer meglehetősen drága, mert az eddigi gépeink nem biztos, hogy alkalmasak lesznek az új technológiához. Vadonatúj hardverek és szoftverek beszerzésére lesz szükség, a traktortól a permetező gépig bezárólag. Az ültetvényben egységes növényállomány kialakítására törekszünk, de ez általában nem sikerül teljes mértékben. Az egyes növények fizikai paramétereinek pontos ismeretében azonban irányítani tudjuk, hogy melyik fára mennyi permetezőszer jusson és hová, mennyi vizet, tápanyagot kapjon az optimális élettevékenységéhez az adott növény. Föl tudjuk mérni a fák metszési igényét, és a metszés után ellenőrizni tudjuk, hogy azt megfelelően hajtották-e végre. Pontos termésbecslést tudunk végezni és a szüreti munkák szervezéséhez is nagy segítséget nyújt a rendszer. A fejlesztés következő lépcsőfoka lesz, hogy a metszést és a szüretet is gépek végezzék el. Erre már régóta vannak próbálkozások, több-kevesebb eredménnyel, de a módszereken még sokat kell javítani. A jelenlegi síkfalmetszők, rázógépek helyett valószínűleg a robotok hozzák majd el az igazi megoldást, ezek azonban ma még nagyon drágák és kezdetlegesek.
Távérzékelési módszerek és terepi spektroszkópia
Dr. Jung András egyetemi docens a távérzékelési módszerek és a terepi spektroszkópia alkalmazási lehetőségeiről beszélt. Az utóbbi években nagyon intenzív fejlesztések voltak ezen a területen, és a további fejlődés szinte beláthatatlan. A gyümölcstermesztésben elsősorban a drónokra vagy a traktorokra szerelt érzékelők adatait tudjuk jól használni, de vannak már önjáró adatfelvételező szerkezetek is. Nagy tömegű és pontos információkat kaphatunk a növényállományunk hőmérsékletének, színének, egyéb fizikai paramétereinek változásairól. A látható fény tartományán kívüli hullámhosszakon történő mérések is fontos információkat szolgáltatnak számunkra. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a terepi mérések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a gyakorlatban is jól használható információkhoz jussunk. Ha homogén lenne a növényállományunk, nem lenne szükség távérzékelési, helyspecifikus módszerekre, de sohasem az. A fák magasságának, koronatérfogatának meghatározásával föl tudjuk mérni állományunk heterogenitását, a növekedési erélybeli különbségeket. Összekapcsolva ezt a talajadottságok adataival meg tudjuk határozni, hogy melyik növényhez mennyi tápanyagot juttassunk ki az optimális fejlődéshez és terméshozáshoz. Rendszeresen megismételve a méréseket, nyomon tudjuk követni a fák növekedését, fejlődését. Színelemző és hőkamerás rendszerekkel folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a fenológiai folyamatokat, a növények élettevékenységét (légzés, fotoszintézis, párologtatás), a növényállomány vitalitását és egészségi állapotát, a betegségek és stresszhatások okozta tünetek megjelenését. Egyre több korszerű eszköz és módszer van tehát, de ezeket csak akkor tudjuk jól hasznosítani a környezetkímélő és versenyképes gyümölcstermesztés érdekében, ha az egyes részterületeken dolgozó szakemberek szorosan együtt dolgoznak.
A jövedelmezőség feltétele
Szentpéteri Tamás szaktanácsadó, aki maga is aktív gyümölcstermesztő, a gyakorlat oldaláról közelítette meg a problémakört. A precíziós módszerek bővíthetik az eszköztárunkat, de csak akkor érdemes velük foglalkozni, ha messzemenően hozzájárulnak tevékenységünk jövedelmezőségének javításához. Csak egy eszköz csoportot képviselnek a sok közül, amiket alkalmazunk az ültetvényekben, és nemcsak itt, hanem a technológia minden területén fontos a folyamatos fejlesztés. Már az ültetvény telepítésének előkészítése során jól alkalmazhatjuk a korszerű távérzékelési, informatikai módszereket, a talajadottságok felméréséhez, a feltöltő trágyázás mennyiségének kiszámításához, valamint a fák és támoszlopok helyének kitűzéséhez. A területünk talajviszonyai általában nem egységesek, és az elültetett fák sem egyformák. A precíziós módszerek, ha jól használjuk azokat, nagyban hozzásegíthetnek bennünket a minél egységesebb ültetvény kialakításához. Ez egy fontos cél a gyümölcstermesztésben, és az is, hogy minden évben megfelelő mennyiségű és minőségű termés legyen a fákon, és ezzel párhuzamosan a hajtásnövekedés mértéke is optimális legyen a termőfelület megújulásához. Emellett a lehető legkisebb környezetterhelésre is törekedni kell. Ezek a célok csak a korszerű, intenzív ültetvényekben valósíthatók meg, amelyeknek nagy a beruházási költsége, nagy értéket képviselnek, és csak úgy biztosítják a maximális jövedelmezőséget, ha minden műveletet a leggondosabban és a legkorszerűbb eszközökkel végezzük. Az alkalmazott módszerek persze sokfélék lehetnek, helytől, üzemmérettől, kialakult tradícióktól függően. Dél-Tirolban például, ahol talán a világ legsikeresebb almatermesztése folyik, az 1-2 hektáros ültetvényekben a gazdák már régóta egyedileg kezelik a fákat, mindegyik szinte személyes ismerősük. A metszést, a gyümölcsritkítást, a szüretet egy-egy ültetvényben évről évre ugyanazok az emberek végzik. A tápanyagellátásnál pedig megfigyelik a fák kondícióját, produktivitását, és ennek megfelelően juttatnak több vagy kevesebb tápanyagot az egyes fákhoz. Ezt is nevezhetjük precíziós módszernek, de itt a műszer maga az ember. A világ számos területén viszont az a tendencia, hogy egyre kevesebb a munkaerő az ültetvényekben, nem beszélve a szakképzett munkavégzőkről. Itt egyre nagyobb szerepük lesz a jövőben a korszerű műszaki és informatikai megoldásoknak.
Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB alelnöke közgazdasági tényeket sorakoztatott föl annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy Magyarországon milyen szerepe lehet a precíziós gazdálkodásnak a gyümölcstermesztésben. Köztudottan nagy élőmunka igényű ágazatról van szó. Fajtól, művelési rendszertől függően a személyi költségek az összes termelési költség 30-80%-át is kitehetik. A precíziós megoldásoktól tehát elsősorban azt várjuk, hogy kiváltsák az élőmunkát. Másodsorban pedig azt, hogy a drága technológia megtérüljön. Az ültetvényekben végzett sokféle művelet közül a metszés, a gyümölcsritkítás és a szüret a leginkább kézimunka-igényes. Sajnos egyben ezek a legnehezebben gépesíthetők. A tápanyag-gazdálkodás és a növényvédelem munkafolyamatainak segítéséhez már elég jó precíziós eszközök állnak rendelkezésre, ez jó, de nem ez a kritikus terület a technológián belül. Milyen ültetvényekben van létjogosultsága megtérülés szempontjából a precíziós gazdálkodás eszközeinek? Csak a legkorszerűbb, intenzív ültetvényekben, amelyekben van öntözőrendszer, megoldott a káros környezeti hatások elleni védelem, emellett gyorsan termőre fordulnak és rendszeresen kiváló minőségű, megfelelő mennyiségű, jól eladható termést adnak. Ilyenekből sajnos kevés van Magyarországon. A FruitVeB becslése szerint a hazai kb. 80 ezer hektár gyümölcsültetvény fele versenyképtelen. 20 ezer hektár fejleszthető, és 20 ezer hektár tekinthető korszerűnek. Más becslések ez utóbbi kategóriát csak 10 ezer hektárra teszik. Minden esetre csak ezekben, a legkorszerűbb ültetvényekben várható a precíziós gazdálkodás módszereinek széles körű elterjedése, mert csak ezekben térülnek meg.