Inváziós kártevők (II./1.) A borsó-aknázólégy, Liriomyza huidobrensis

Először Dél-Amerikából írták le ezen a néven, Kaliforniából Liriomyza langei néven Frick (1951) jelezte új, gazdasági jelentőséggel bíró aknázólégyfajként. Későbbi molekuláris vizsgálatok (Scheffer, 2000, Sheffer and Lewis, 2001) szerint a L. huidobrensis e két faj komplexét jelenti, így a kaliforniai népességre a L. langei, míg a Dél-Amerikából származó népességre a L. huidobrensis elnevezést alkalmazzák.

A borsó-aknázólégy mellett növényegészségügyi szempontból karantén jelentősége miatt még három, sok tápnövényű Liriomyza fajt kell megemlíteni. A L. bryoniae Kaltenbach, paradicsom-aknázólégy Európában elterjedt faj, hazánkban is megtalálható, jelentős gazdasági kártételre nem kell számítani. A L. trifolii Burgess, gerbera-aknázólégy feltehetőleg Dél-Amerikából származik, Európában a mediterrán területeken elterjedt károsító.

Hazánkban is megjelent a 1970-es évek végén (Pénzes 1980), az 1980-as évek közepén üvegházi gerberában. A fertőzéseket sikerült lokalizálni és zárlati intézkedésekkel felszámolni. A L. sativae Blanchard, zöldség-aknázólégyet először Argentínában írták le, ma már előfordulását az amerikai kontinensen kívül Afrika és Ázsia egyes országaiból is jelezték. Európában még nem fordult elő.

A karantén Liriomyza fajok előzetes elkülönítése az imágók külső morfológiai bélyegei alapján történhet. A hímek ivarszervének, a nőstények tojócsövének és a lárvák szájszervének preparálásával nagy biztonsággal meghatározhatóak a fajok. A molekuláris (PCR) vizsgálati módszerek alkalmazásával is lehetőség van a fajok egymástól történő megkülönböztetésére.

A L. huidobrensis szürkésfekete imágóinak testhossza 1,3-2,3 mm között változik, a nőstények mérete nagyobb (1. kép).

1. kép: Liriomyz ahuidobrensis imágó
(Fotó: Hegyi Tamás)

A nőstények által a levéllemezbe süllyesztett törtfehér, kissé áttetsző tojások 0,2-0,3 x 0,1-0,15 mm-esek. A frissen kelt lárva színtelen, fejlődése három szakaszra különíthető, színük a halványságán át fokozatosan sötétedve narancsságává válik. A kifejlett nyű hossza elérheti a 3,25 mm-t (2. kép).

2. kép: Liriomyza huidobrensis lárva
(Fotó: Varga András)

1,3-2,3 x 0,5-0,75 mm-es bábja a hasi oldalon enyhén lapított, színe a halvány barnától a szinte fekete színig változhat (3. kép).

3. kép: Liriomyza huidobrensis báb gerbera levél fonákon
(Fotó: Hegyi Tamás)

Elterjedése, hazai előfordulása

A dél-amerikai eredetű faj Ausztrália kivételével valamennyi földrészen megtalálható. Első európai megjelenését 1987-ben Hollandiában észlelték üvegházi salátában. Mivel a legyek aktív terjedése korlátozott, behurcolásában a fertőzött növényi termékek (szaporító anyagok, vágott virágok), csomagoló anyagok játszanak döntő szerepet. Jelenlegi előfordulását az EPPO térségben az 1. ábrán szemléltetjük.

1. ábra: A huidobrensis elterjedése az EPPO térségében

Hazánkban 2001 tavaszán a Csongrád megyei Balástyáról jelentettek súlyos aknázólégy-fertőzést üvegházi gerberában. A kártevő az addig Magyarországon még nem azonosított Liriomyza huidobrensis Blanchard, borsó-aknázólégy volt. Behurcolása feltehetőleg Hollandiából származó gerbera szaporítóanyaggal történt.

A 2001-ben és 2002-ben végzett növényegészségügyi felderítések során Csongrád megyén kívül egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei településen találták meg a borsó-aknázólegyet.

A fertőzött területekre elrendelt növényegészségügyi zárlat és az abban előírt kötelező mentesítési programnak köszönhetően sikerült megakadályozni a kártevő országos elterjedését. Jelenleg a borsó-aknázólégy Csongrád megyében a hajtatott zöldségkultúrákban észlelési küszöb alatt van, néhány gerbera állományban kártételi szint alatt fordul elő.

Tápnövények, kártétel

A L. huidobrensis polifág kártevő, tápnövényei az 1. táblázatban jelölt 15 növénycsaládból kerülnek ki (Spencer, 1990). A felszaporodása esetén a zöldség- és dísznövény kultúrákban jelentős gazdasági kártételére kell számítani.

1. táblázat: A borsó-aknázólégy tápnövényköre

Hazai felmérések során kártételét a hajtatott kultúrákban észlelték. A gerberán kívül (4. kép), paradicsomban, paprikában, uborkában, káposztaféléken, salátában, jégsalátában és szegfűben.

4. kép: Liriomyza huidobrensis járatok gerbera levélen
(Fotó: Hegyi Tamás)

A L. huidobrensis a kultúrnövények mellett a növényházakban és azok környezetében, a szabadföldön előforduló fehér libatop, kis csalán, tyúkhúr, pásztortáska, réti here, bársonyos árvacsalán, kaszanyűg bükköny, zamatos turbolya, papsajt mályva és kicsiny gombvirág gyomnövényeket is károsította (Szabó és Hataláné, 2001).

A kártételt a levéllemez parenchima szövetében táplálkozó, aknát készítő lárvák okozzák. A klorofillt tartalmazó sejtek elpusztításával az asszimilációs felület lecsökken, ez jelentős terméskiesést okozhat (5. kép). A dísznövények esetében a levélen jelentkező, a nőstények által okozott pontozottság a minőséget nagyban lerontja. A levélzöldségek eladhatatlanok. A fiatal növények és palánták esetében a fejlődés visszamarad, és növénypusztulás is bekövetkezhet.

5. kép: Liriomyza huidobrensis kártétel paradicsomon
(Fotó: Varga András)

Életmód

Hajtatott körülmények között tápnövényein folyamatos fejlődésre, szaporodásra képes. A hímek 4-6, a nőstények 12-16 napig élnek átlagosan. Egy nőstény 100-150 tojást helyez a levéllemez parenchima rétegébe, melyből a lárvák 2-4 nap múlva kelnek ki. A nyüvek fejlődése 3 stádiumon át, 5-7 napig tart. A bábnyugalom hossza 6-8 nap. Egy generáció kifejlődése hőmérséklettől függően 14-18 napig tart (2. ábra).

2. ábra: A borsó-aknázólégy biológiájának főbb paraméterei

Hidegtűrőbbnek bizonyul, mint a gerbera-aknázólégy. Hollandiában van der Linden (1993) vizsgálata alapján 30 fagyos napot és –11,5 °C minimum hőmérsékletet átvészelve a L. huidobrensis képes áttelelni a növényházakon kívül is. Ezt figyelembe véve a borsó-aknázólégy hazai szabadföldi áttelelése nem zárható ki.

A legyek táplálkozását tűszúrásszerű pontok (0,13-0,15 mm átmérőjűek) jelzik levéllemez felszínén (6. kép). A nőstények tojócsövükkel felsértik a levelek epidermiszét, és táplálékként a kiserkenő nedvet nyalogatják fel. A hímek is a nőstények által készített sebzéseken táplálkoznak. A nőstények által okozott „szúrásnyomok” száma elérheti a napi 250-300-at. A táplálkozás céljából készített pontokon nagyobb mértékben sérülnek a sejtek, mint a kisebb, és szabályos köralakú tojásrakási pontok (0,05 mm) esetében.

6. kép: Liriomyza huidobrensis táplálkozási pontok gerbera levélen
(Fotó: Hegyi Tamás)

A bőrszövet alatti parenchima rétegbe helyezett tojásokból kikelő lárvák táplálkozása révén a pontokból járatok, aknák indulnak ki. A nyüvek növekedésével ezek fokozatosan szélesednek. A kanyargós aknák – különösen, ha egy levéllemezben több lárva károsít – időnként összefüggő hólyagaknákká alakulnak. A járatok mind a levél színén, mind a levél fonákán megtalálhatók. Az idősebb lárvák előnyben részesítik a levélfonákot. Gyakran figyelhetők meg aknák a levélerek mentén is, a főeret követő járatok egészen lehúzódhatnak a levélnyélbe.

Védekezés

Tekintettel arra, hogy a borsó-aknázólégy karantén listán szerepel, behurcolását és terjedését meg kell akadályozni (EPPO A2, 7/2001 (I.17.) FVM rendelet 2. Melléklet II. szakasz a.pont).

A karantén aknázólegyek behurcolásának elkerülésére az EPPO ajánlása szerint a paprika, szegfű, krizantém, zeller, uborkafélék, gerbera, fátyolvirág, salátafélék és paradicsom szaporító anyagokat (magvak kivételével) havonta ellenőrizni kell. Az értékesítést megelőző 3 hónapig az állományoknak a kártevőtől mentesnek kell lenniük, melyet növényegészségügyi bizonyítvánnyal igazolni kell.

Webb és Smith (1970) vizsgálatai alapján a fertőzött növényi termékek néhány hétig  °C-on történő tárolásával az aknázó legyek valamennyi fejlődési alakja elpusztítható. Vágott virágok esetében célszerű a néhány napig magasabb hőmérsékleten történő tárolás, a hideg tárolást akkor kell megkezdeni miután a hidegkezelésre érzékeny lárvák kikeltek.

Az állományokban aknázólegyek jelenlétének kimutatására, a védekezési eljárások hatásának ellenőrzésére kiválóan alkalmasak a sárgaszínű ragacsos fogólapok. A csapdák nagyobb számban fogják a legyeket, ha az állomány fölé vízszintesen helyezik ki. A L. huidobrensis esetében a fogás hatékonysága 60%-kal növelhető, ha a sárga színcsapdákat 3-fenilopropion-aldehiddel egészítik ki (Dankowska et al., 2000).

A nem vegyszeres védekezési lehetőségek közül a L. huidobersis-szel szemben a rezisztencianemesítés terén toleráns burgonyafajtáról számolnak be Valencia és Campos (1980). Mou és Liu (2003) 46 saláta genotípus összehasonlítása során tapasztaltak a vad fajokon szignifikánsan kevesebb aknát.

A természetes ellenségek alkalmazhatóságát vizsgálva Williams és Macdonald (1995) a rovarpatogén fonálférgek közül a Steinernema feltiae és Heterorhabditis spp.(UK 211 törzs) lombpermet formájában történő kijuttatásával értek el jó eredményt.

A gyakorlatban bevált biológiai védekezési módszer a lárvaparazitoidok kibocsátása a védendő kultúrában. A Dacnusa sibirica és a Diglyphus isaea parazitoid fürkészdarazsak (7,8. kép) a hazai faunában is jelen vannak. Betelepítésre a D. sibirica és a D. isaea imágókat tartalmazó termékek rendelkezésre állnak. Alkalmazásukkal kiváló eredmény érhető el a Liriomyza fajok elleni védekezésben. A biológiai védekezésre alapozott integrált rendszerekben spontán betelepedésük rendszeresen előfordul, ennek köszönhetően vegyszeres védekezésre az elmúlt években nem volt szükség.

7. kép: Dacnusa sibirica imágók
(www.omafra.gov.on.ca)

8. kép: Diglyphus isaea imágó
(www.planetnatural.com)

A borsó-aknázólégy 2001. évi megjelenésének idején a hatóság kötelező védekezést rendelt el a fertőzött kultúrákban. Ennek meghatározásakor figyelembe kellett venni, hogy az irodalmi adatok szerint a behurcolt borsó-aknázólégy a piretroidokkal szemben rezisztensnek, és a szerves foszforsavészterekkel szemben toleránsnak volt tekinthető. Ugyanakkor az aknázólegyek elleni védekezésre engedélyezett készítmények egyike sem volt összeegyeztethető az akkor már a zöldséghajtatásban 25-30 ha-on folyó biológiai ágensekre alapozott növényvédelmi technológiával a hasznos szervezetekre gyakorolt negatív hatások miatt.

A hatóság a lárvák elleni védekezésre egyetlen, abamektin hatóanyagot tartalmazó készítmény 5-7 napos időközökben történő négyszeri kipermetezését írta elő. A lárvaölő hatású készítményhez kombinációs partnerként dísznövényben kartap hatóanyagú, zöldségnövény kultúrákban diklórfosz tartalmú imágók elleni készítményt kellett adagolni. A program sikeres végrehajtása érdekében az említett készítmények kiegészítésre kerültek az eseti engedéllyel behozott ciromazin tartalmú lárvaölő hatású szerrel is, mely a hasznos szervezetekre gyakorolt kímélő hatása révén beilleszthető volt az integrált növényvédelmi technológiába.

Jelenleg a vegyszeres védekezésre alkalmas hatóanyagok közül a lárvák ellen hatásos abamektin és tiametoxám, míg az imágók ellen a dimetoát és oxamil hatóanyagok felhasználása engedélyezett Magyarországon.

Hataláné Zsellér Ibolya
SynTech Research Hungary Kft.
Szabó Piroska
ny. zoológus mérnök-szakértő