Inváziós kártevők (III./9.) A napraforgólégy (Strauzia longipennis WIEDEMANN)

Alaktanilag változatos rovarfaj, számos változata ismert, melyek egy részét néhány szerző különálló fajnak tekinti, a kérdés azonban még vitatott. A jelenlegi általános vélemény szerint a S. longipennis a tápnövényhez kötődő populációk fajkomplexe lehet, melyek a fajszétválás folyamatában vannak.

A kifejlett légy színe sárga, fényes zöld szemei vannak. Szárnyfesztávolsága 12-14 mm, a teste 6 mm hosszú. A szárny sötéten csíkozott, a csíkok a szárny végen “F” alakot formáznak (1-2. kép).

1. kép: A kifejlett napraforgólégy

2. kép: A kifejlett napraforgólégy

A nőstény megnyúlt tojás alakú, kb. 1 mm hosszú fehér petéit a fiatal napraforgó növények szárába helyezi el (3. kép).

3. kép: Petéző nőstény napraforgólégy

A lárva (nyű) tejfehér, fejetlen, lábatlan, 3 fejlődési stádiumon megy keresztül a bábozódás előtt (3., 4. kép).

4. kép: A napraforgólégy bábja

 Elterjedése

Az eredetileg észak-amerikai napraforgólégy jelenlétét Európában először 2010-ben észlelték, Németországban. Tekintve a napraforgótermesztés jelentőségét Európában, a faj felkerült az EPPO Alert List-re is.

A faj eredetileg Kanada és az USA területén fordul elő.

A S. longipennis Észak-Amerikán kívüli előfordulását más földrajzi régióban eddig nem jelezték. Jelenlétének 2010-es első jelzését (Berlin környéke) követően 2011-ben számos helyen előfordult Berlin közigazgatási területén belül házikerti, díszkerti környezetben (ahol szárdőlést, deformált szárakat és tányérokat is észleltek), valamint Brandenburg tartományban 27 napraforgó táblában is.

 Tápnövényei és kártétele

Tápnövénye a napraforgó (Helianthus annuus L.), valamint néhány más Helianthus faj, mint pl. a H. maximilianii SCH. és a H. tuberosus L. Megfigyelték más Asteraceae-kon is (pl. Ageratina altissima L., Ambrosia trifida L., Smallanthus uvedalia L.).

A nyüvek járatokat rágnak a napraforgószárak szivacsos belső állományában (5-6. kép).

5. kép: Napraforgólégy lárvája a szár belsejében

6. kép: Napraforgólégy lárvája a szár belsejében

A nyüvek számától függően a növények sérülése néhány rövid járattól a szár belső részének teljes kirágásáig terjedhet (7. kép).

7. kép: Napraforgólégy kártétele a szárban

Elszíneződött, nekrotikus foltok jelentkezhetnek a peterakás helyén (8. kép), illetve kijárati nyílások észlelhetők, ahol a kifejlett nyű elhagyja a szárat bábozódás előtt (9. kép).

8. kép: Nekrotikus foltok a peterakás helyén

9. kép: Kijárati nyílás, ahol lárva elhagyta a szárat

Jelentős károsítás a növények szártöréséhez vezethet (10-12. kép).

10. kép: Kárkép a levélnyél környékén

11. kép: A károsítás eredményeképpen szárdőlés tapasztalható

12. kép: A károsítás eredményeképpen szárdőlés tapasztalható

Másodlagos gombafertőzések (pl. Sclerotinia) összefüggésbe hozhatók a nyűkártételekkel (13-14. kép).

13. kép: A napraforgómoly kártétele következtében gombafertőzések léphetnek fel

14. kép: Súlyosan károsodott napraforgó (légykárosítást követő másodlagos gombfafertőzés) 2014-ben Berlin környékén (ebben az évben az augusztus különösen hűvös és esős volt)

Mindazonáltal Észak-Amerika fő kukoricatermesztő területein (Észak- és Dél-Dakota, Minnesota és Manitoba) a napraforgólegyet kisebb jelentőségű kártevőnek tartják. Még súlyosabb esetekben is a kártétel csak a szárak szivacsos belső állományára korlátozódik, ami elsősorban a szár szilárdságáért felelős, és nincs lényeges szerepe a növény tápanyag-ellátásában. Manitobában (Kanada) végzett vizsgálatokban, melyeket olyan területen folytattak, ahol a növények nagy százaléka fertőzött volt, azt találták, hogy a szivacsos állományban okozott kártétel nem befolyásolta a napraforgó fejek méretét, a maghozamot vagy -minőséget.

Jelentősége

A napraforgó őshazája Amerika. Európában egyike a legfontosabb szántóföldi kultúráknak, melyet széleskörűen termesztenek (olaj, napraforgómag, takarmány, bioüzemanyagok). Dísznövényként is hasznosítják. Más, a napraforgólégy tápnövényeként ismert Helianthus fajok (pl. jeruzsálemi articsóka, H. tuberosus) jelentősége jóval kisebb.

Az, hogy Észak-Amerikában a napraforgólégy másodlagos jelentőségű kártevő, lehetséges, hogy a fajjal ott együtt élő természetes ellenségei (pl. Coptera strauziae MUESEBECK, Hymenoptera, Diapriidae) népességszabályzó hatásának, illetve más, a napraforgón kárt okozó rovar (pl. Zygogramma exclamationis F., Coleoptera: Chrysomelidae; európai előfordulásáról nincs adat) fékentartására alkalmazott rovarölő szeres védekezéseknek az eredménye. Annak ellenére, hogy még bizonytalan a napraforgólégy európai kártételi jelentősége (mivel szártörés és kidőlés csak rendkívül nagy kártevő-népesség esetén várható), terjedését mindenképpen érdemes fékeznünk. E tekintetben lényeges szempont, hogy Európában, és így hazánkban is, a napraforgót csak aránylag kevés rovar károsítja, amelyek visszaszorítása ritkán igényel rovarölő szeres kezelést, és ezt a kedvező helyzetet minél tovább érdemes lenne fenntartani.

Életmódja, terjedés

A napraforgólégy évente egy nemzedéket nevel. Az imágók június–július folyamán rajzanak. A nőstények petéiket a fiatal növények szárába rakják, melyek belsejében a lárvák fejlődnek. Általában lárva formában telel át a talajban található növényi maradványokban, észak-amerikai megfigyelések alapján azonban a lárva nyár végén (augusztusban és szeptember elején) elhagyja a gazdanövény szárát, és báb alakban tölti a telet.

Az imágók jó repülők, bár nincs mérési adat természetes terjedési mértékükről. Nagyobb távolságokra teljes növények, vágott napraforgó virágok vagy talaj szállításával juthatnak. Valószínűsíthető, bár jelenleg nincs rá adat, hogy a H. tuberosus földes gumóival is terjedhet. Általános vélemény szerint a kártevő a napraforgó magjaival nem terjed.

Észlelés, előrejelzés

A kifejlett légy előfordulásának észlelésére és a rajzás követésére Németországban legjobban bevált a zöldessárga színű ragacsos színcsapda, a Rhagoletis fajokra kifejlesztett táplálkozási csalétekkel. A csalétek szerepe igen lényeges: a csalétek nélküli színcsapdák csak elenyésző mértékben fogják a kártevőt (1. ábra).

1. ábra: Napraforgólégy rajzáskövetése csalétkes, ill. csalétek nélküli, zöldessárga színcsapdákkal (Berlin-Dahlem, Németország, 2012, Tóth és mtsi, 2014 nyomán) (csapdatípus: CSALOMON® PALz)

A csapda szelektivitása: hazai körülmények között cseresznyés vagy meggyes közelében csapdánk foghatja a cseresznyelégy fajokat (Rhagoletis cerasi L., R. cingulata LOEW.), melyek a napraforgólégynél kisebbek, és a torukon levő sárga folt, ill. eltérő szárnymintázatuk alapján jól megkülönböztethetőek, illetve a dióburok-fúrólegyet (R. completa CRESSON.) és más rokon légyfajokat is. Zöldessárga színe miatt igen sok más repülő rovart is befog a csapda, melyektől a napraforgólegyet jellegzetes szárnymintázata alapján lehet megkülönböztetni. Németországi tapasztalatok szerint a csapdákban néhol fogott Chaetostomella cylindrical R.-D. (15. kép) a napraforgóléggyel leginkább könnyen összetéveszthető légyfaj.

15. kép: Párosodó Chaetostomella cylindrical legyek, amelyek az európai faunából könnyen összekeverhetők a napraforgóléggyel (https://www.die-blende.eu/details.php?image_id=35877&sessionid=e4c1aplrmn6ifm63s5b8mvod60)

A csapdázáson túlmenően nagy fontossága lehet a valamivel nehezebben kivitelezehető, terepi szemrevételezésnek, amikor a jellegzetes kárképek előfordulását keressük. Német tapasztalatok szerint kerti talajlazító géppel a bábok túlélését jelentősen csökkenteni lehetett.

Dr. Tóth Miklós
MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest
Dr. Peter Baufeld
Julius Kühn-Institut (JKI), Bundesforschungsinstitut für Kulturpflanzen. Institut für nationale und internationale Angelegenheiten der Pflanzengesundheit, Kleinmachnow, Németország

Ajánlott irodalom
https://www.eppo.int/QUARANTINE/Alert_List/insects/strauzia_longipennis.htm
Allen WR, Westdal PH, Barrett CF, Askew WL (1954): Control of the sunflower maggot, Strauzia longipennis (Wied.) (Diptera: Trypetidae) with demeton. Report of the Entomological Society of Ontario, 53-56 (abst.).
Axen HJ, Harrison JL, Gammons JR, McNish IG, Blythe LD, Condon MA (2010): Incipient speciation in Strauzia longipennis (Diptera: Tephritidae): two sympatric mitochondrial DNA lineages in Eastern Iowa. Annals of the Entomological Society of America 103(1), 11-19.
Brückner C, Korneyev SV (2010): Strauzia longipennis (Diptera: Tephritidae), an important pest of sunflowers recorded for the first time in the Palaearctic Region. Ukrainska Entomofaunistyka 1(1), 55-57.
Charlet LD, Brewer GJ (2009): Sunflower Insect Pest Management in North America. In: Radcliffe EB, Hutchinson WD, Cancelado RE (eds). Radcliffe’s IPM World Textbook. http://ipmworld.umn.edu/chapters/charlet2.htm. University of Minnesota, St Paul (US).
Charlet LD, Brewer GJ, Beregovoy VH (1992): Insect fauna of the heads and stems of native sunflowers (Asterales: Asteraceae) in Eastern North Dakota. Environmental Entomology 21(3), 493-500.
Foote RH, Blanc FL, Norrbom AL (1993): Handbook of the fruit flies (Diptera: Tephritidae) of America North of Mexico. Cornell University Press (US), 571 pp.
Lerche S, Baufeld P. Schober T, Kummer B, Naujok M, Büttner C (2013): Untersuchungen zum Auftreten von Strauzia longipennis Wied. in Berlin und im Bundesland Brandenburg. Journal für Kulturpflanzen, 65 (8) 297-308.Manitoba Agriculture, Food and Rural Initiatives. Sunflower maggots. http://www.gov.mb.ca/agriculture/crops/insects/fad41s00.html
North Dakota State University, Extension Service. Knodel JJ, Charlet LD, Gavloski J (2010): Integrated Pest Management of sunflower insect pests in the Northern Great Plains. http://www.ag.ndsu.edu/pubs/plantsci/pests/e1457.pdf
Rogers CE (1988): Insects from native and cultivated sunflowers (Helianthus) in Southern latitudes of the United States. Journal of Agricultural Entomology 5(4), 267-287.
Steyskal GC (1986): Taxonomy of the adults of the genus Strauzia Robineau-Desvoidy ‘(Diptera, Tephriticae) Insecta Mundi 1(3), 100-117.
Sutton BD, Steck GJ (2005): An annotated checklist of the Tephritidae (Diptera) of Florida. Insecta Mundi 19(4), 227-245.
The Connecticut Agricultural Experiment Station. Sunflower (Helianthus). Plant health problems. http://www.ct.gov/caes/cwp/view.asp?a=2823&q=377954
Tóth, M., Voigt, E., Baric, B., Pajac, I., Subic, M., Baufeld, P., Lerche, S. (2014): Importance of application of synthetic food lures in trapping of Rhagoletis spp. and Strauzia longipennis Wiedemann. Acta Phytopath. Entomol. Hung. 49:25-35.
University of Guelph (CA). Paiero SM, Marshall SA, Pratt PD, Buck M (2008): The insects of Ojibway Prairie, a southern Ontario tallgrass prairie. http://www.uoguelph.ca/debu/Insects_Of_Ojibway_Species_List_2008.pdf
University of Guelph (CA). Smith S, Wukasch RT (2007): Sunflower maggot. Strauzia longipennis (Diptera: Trypetidae). http://www.uoguelph.ca/pdc/Factsheets/PDFs/100SunflowerMaggot.pdf
Westdal PH, Barrett CF (1960): Life-history and habits of the sunflower maggot, Strauzia longipennis (Wied.) (Diptera: Trypetidae), in Manitoba. Canadian Entomologist 92(7), 481-488 (abst.).
Westdal PH, Barrett CF (1962): Injury by the sunflower maggot, Strauzia longipennis (Wied.) (Diptera: Trypetidae), to sunflowers in Manitoba. Canadian Journal of Plant Science 42(1), 11-14.