Két hónapja utaltam arra, hogy milyen gazdag a nemzetközi szintű megemlékezések témája. Az egyik legnagyobb múltú, a gazdasági életben betöltött szerepe miatt kiemelkedően fontos a Nemzetközi Szövetkezei Nap.
Ezt a világnapot 97 éve, 1922-ben jelölte meg július első szombatjára a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége. Ekkor már a világon, így hazánkban is a szövetkezésnek hagyománya volt, és többféle formája létezett.
Az alapok
Az újkori történelem első igazi szövetkezetét 1844-ben Angliában alapították. A Manchester melletti Rochdale-ben 28 takács 28 font alaptőkével létrehozta az „Igazságos Úttörők Társasága” nevű szervezetet. Az általuk megfogalmazott alapelvek (önkéntesség és nyitott tagság, demokratikus irányítás, korlátozott tőkekamat, a nyereség méltányos felosztása, szövetkezeti oktatás és tájékoztatás, szövetkezetek közötti együttműködés) azóta is a szövetkezeti működés alapjait jelentik, mint Nemzetközi Szövetkezeti Alapelvek.
Hazai előzmények
A jobbágyfelszabadítás alapvetően megváltoztatta mezőgazdaságunk szerkezetét és egyúttal új gondokat hozott. A kisbirtokosoknak kevés volt a gazdálkodási tapasztalatuk, és nem volt értékesítési gyakorlatuk. A tengerentúli gabona- és kukoricabehozatal agrárválságot okozott. A (köz)gazdasági liberalizmus nem keresett megoldást, inkább az ipari nagytőke erősödését segítette. Emellett terjedőben volt egy új ideológia, a marxizmus. Ekkor mondta ki gróf Károlyi Sándor: „A tőke korlátlan uralma és a szocializmus között a helyes középút: a szövetkezés.”
Az alapító
Az 1831-ben született gróf Károlyi Sándor a piarista gimnázium diákjaként csatlakozott a szabadságharchoz. A bukás után Franciaországba emigrált, ahol megismerkedett a modern szociálpolitika elméleti megalapozója, Le Play szociológus-gondolkodó nézeteivel. Az 1854-es amnesztiával tért haza. Rendbe hozta a hatalmas uradalom zilált gazdasági és pénzügyeit, valamint bekapcsolódott a politikai életbe. Bár 1881 és 1906 között (haláláig) országgyűlési képviselő volt, nevét inkább az agrárium érdekében tett közéleti tevékenysége miatt tiszteli az utókor.
Kezdeményezte az 1879-es székesfehérvári gazdakongresszust, amely a kibontakozó gazdaköri mozgalom alapja lett. Az 1896-ban megalakult Magyar Gazdaszövetség őt választotta elnöknek.
A gazdahitelezés érdekében létrehozta a Pest megyei Hitelszövetkezetet 1886-ban. A községi hitelszövetkezetek számának gyarapodása igényelte 1898-ban a törvénnyel alapított Országos Központi Hitelszövetkezetet. Alaptőkéjét Károlyi biztosította (a szövetkezeti mozgalomnak nyújtott támogatása jelentősen meghaladta Széchenyinek az MTA elődje alapításához biztosított adományát).
A Magyar Gazdaszövetségen keresztül indítványozta fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, közismertté vált nevükön a Hangya szövetkezetek szervezését.
A HANGYA
Az emberi összefogás, a szövetkezés mindig valamilyen gazdasági (és nem politikai!) cél eredménye. Különösen igaz ez az érintettek kiszolgáltatottsága esetén. Ezt a HANGYA az első 25 évét összefoglaló, jubileumi kiadványában így mutatja be: „A közgazdasági szabadság pompásan csillogó leple alatt sorvasztó folyamat indult meg, s egész vidéket ítélt halálra. Az üzérszellem hitel formájában adta be a mérget a falu népének … a szorult helyzetbe került gazdák előre eladták a termésüket a falubeli uzsorásnak … a kényszerárverések járványszerűen terjedtek….”
A HANGYA alapelve az áru és a szolgáltatás útjának lerövidítése, a nyereség közösségen belül tartása volt. Gazdasági alapra támaszkodott, széles társadalmi rétegeket fogott össze, és non-profit jelleggel működött.
Az 1898-as alapítást gróf Károlyi Sándor elnök irányításával a központ létrehozása, majd 17 szövetkezet alapítása jellemezte. Számuk az ezredfordulóig 100-ra, öt év múlva 500-ra emelkedett. Az 1000-ik HANGYA-szövetkezet 1911-ben, Dömsödön alakult.
A HANGYA a falvakban felvásárló- és bolthálózatot épített ki (utóbbiban gazdasági eszközöket is forgalmazott), a falusi lakosság ellátásában meghatározó szerepűvé vált. A közvetítő kereskedelem kiiktatásával szolidabb árpolitikát tudott folytatni. A szervező munkában, majd a vezetésben részt vett a falu értelmisége (tanító, pap stb.). A helyi szövetkezetek az áruforgalmazáson túl a tagjaik szakmai fejlődésében is szerepet vállaltak. A gazdálkodás szakismeretei mellett az üzleti életbe is bevezették őket, és az összefogást, a szolidaritást is segítették. A központ Tordason mintafalut szervezett.
A megnövekedett feladatok tároló és feldolgozó kapacitást igényeltek. Helyi raktárak, majd 1904-ben központi raktár és iroda épült. Malmok, cukorgyárak, paprikaőrlők, szeszipari cégek alapítója, vagy többségi részvénytulajdonosa lett a HANGYA. Legismertebb vállalkozása a főleg gabona kis- és nagykereskedelmével foglalkozó Futura Rt. volt. HANGYA-Ipar Rt., néven más területen is széleskörű tevékenységet folytatott (pincészetek, vegyi áruk-, gyufa-, kefe-, kelmegyártás stb.) és szövetkezeti profilú volt a Magyar Gyógynövény Rt., valamint a Szövetkezeti Paprikaipar Rt.. A HANGYA kétszintű (helyi és központi) fejlődése töretlen volt, azt a tanácskormány aknamunkája is csak gyengíteni tudta (szintén a jubileumi kiadvány megállapítása: „Szövetkezeti téren is nyilvánvaló lett a kommunista rendszer általános jellemvonása, hogy rombolni mindent tudnak, de alkotni semmit sem”).
Egy negyedszázad alatt a HAGYA nemzetközileg is elismert modellé vált
A két világháború között szerepe tovább nőtt, a bethleni konszolidáció nagy támasza lett. A II. világégés előtt 2000 tagszövetkezettel, 700.000 taggal, 30 konzervgyárral, 20 ipari üzemmel, egyéb cégeivel és az országos hálózattal már jelentős külkereskedelmi tényező is volt. Non-profit jellegét megtartva, a teljes áruforgalmát a cseh Skoda-gyáréval össze lehetett vetni.
A politika káros hatása
A HANGYA-t – nyilván közellátási szerepe miatt – a II. világháborúban hadiüzemmé nyilvánították. A szervezetet 1934 óta irányító, menedzser típusú és rendszerszemléletű üzletembert, Wünscher Frigyest több társával 1944 őszén a nyilasok letartóztatták, a szervezet élére kormánybiztost állítottak. Az igazgatót később – egyedül őt – ugyan szabadon engedték, de az egyfajta náci hatalomátvétel jelentős törést okozott a szervezet életében. Nem hozott jobbat 1945 sem. Wünschert már áprilisban letartóztatták („jogcím”: háborús és népellenes bűnök). Egy és egy hónap múlva ítélethirdetés előtt a börtönben infarktus vetett véget életének.
A HANGYA élére ismét kormánybiztos került, majd egy 1947-es törvény (XI. tc) lehetővé tette minden korábbi szövetkezeti forma, így a HANGYA megszüntetését (gyakorlatilag kártalanítás nélküli államosítást, vele a falusi kisrészvények értékének lenullázását). Vállalatait az állami hálózatba olvasztották be.
A HANGYA a két világháború között meghatározó jelentőségű gazdasági és társadalomi tényező volt. Legjobb éveiben a teljes gazdaság egyharmadát jelentette. Egyszerűsége és egyúttal különlegessége abban állt, hogy a tagjai igényei kielégítése érdekében – a saját márkás termékein kívül – az egész országból felvásárolt és az egész országban (4000 egységében) értékesített. A közvetítő kereskedelem kikapcsolásával alacsonyabb árszinten forgalmazott. A nyereségből jelentős kedvezményt, vásárlói visszatérítést is adott a szövetkezeti tagok gazdasági megerősödéséért.
Tagjai számára biztos felvásárlási hátteret jelentett, a falut élelmiszerrel és alapvető iparcikkel ellátta.
Ezekre figyelemmel kapta 2010-ben a HANGYA a MAGYAR ÖRÖKSÉG díjat.
Újrakezdés
A rendszerváltoztatással megszűnt a csődtömeggel már megbirkózni egyébként sem tudó termelőszövetkezetek politikai bázisa. 1992-ben megjelent a termelőszövetkezetek átalakításáról, továbbá az új típusú (ma már termékpályának mondott) szövetkezetek alakításáról szóló törvény. Még ebben az évben lelkes agrárszakemberek megalakították a gróf Károlyi Sándor Szervezetfejlesztési Alapítványt. Dr. Márton János, az AKI nyugalmazott főigazgatója (1922-2009) veztésével járták a vidéket szövetkezetalakítás érdekében. Munkájukat segítette a Dán Demokrácia Alap és a Dán Szövetkezeti Szövetség (köznapiasan mondva a Soros fintora, hogy bő száz évvel ezelőtt még a Magyaróvári Tejszövetkezet példáján tanulva jöttek hazánkba…).
Az alapítvány 1998-ban átalakult és a Magyar Termelői és Szolgáltató Szervezetek/szövetkezetek HANGYA Együttműködése (röviden HANGYA Szövetkezeti Együttműködés) nevet vette fel. Szervező munkájukat tovább végezve, az elmúlt évi becslések alapján az érdekeltségükbe tartozó 200 termelői együttműködés 20.000 termelővel 350 milliárd Ft értéket bocsátott ki.
Herakleitos görög filozófus szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. A mai HANGYA sem azonos a régivel. Inkább ernyőszervezet, amely szervezési és érdekvédelmi feladatokra vállalkozik. Működésük áttekinthetősége érdekében termelői csoportok szövetségi rendszerét alakították ki a szervezetükön belül, egyelőre a következő ágazatokban: gabona, olajos növények, zöldség-gyümölcs, szőlő-bor, baromfi, tej-tejtermék.
Széles a paletta
Az együttműködési készség az európai kultúra gyökereiben rejlik. Számos célra szövetkeztek és szövetkeznek a nálunk szerencsésebb történelmű népek, tőlünk Nyugatra. Írországban a lakosság 70%-a, Ausztriában 60%-a valamilyen szövetkezet tagja, míg nálunk ez az arány 8%. „Valamilyen”? Igen, mert sokféle szövetkezeti forma létezik. Nálunk az idősebbek egyfélére emlékeznek, a rochdale-i alapelvektől messze eltérően, ezért valójában álszövetkezetként működő termelőszövetkezetre.
Pedig – a mezőgazdaságban életképes termékpályás szövetkezetek sokszínűségének analógiájával élve – a szövetkezeti mozgalom tartalmi gazdagságát igazolja a hazánkban is működőkről itt következő felsorolás: fogyasztási, lakás-, takarék-, iskola-, szociális, nyugdíjas szövetkezetek.
Minél többen tegyék magukévá a gyakorlati életben a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének tavalyi üzenetét: „Fenntartható társadalomért a szövetkezetek révén”.
Bruttó ár, mely tartalmazza az ÁFÁ-t és a szállítási költséget.
Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma:
H-EN-I-1064/2013
