Jegyzet (nem csak) gazdálkodóknak – A falu jövőjéről

Egy kis etimológia

Ez a ritkán használt szavunk görög eredetű, és szófejtést, szómagyarázatot jelent.

Megmagyarázni, mit jelent a falu? Hát, ez egyszerű – gondolhatná bárki. De talán mégsem így van.

A falu települést kifejező fogalom. Köznyelvi értelmezésben kevesen lakják, szolgáltatásai szűkösek. A szociológusok szempontja az életmód. Az emberek között szoros a kapcsolat, a gondolkodásmód és az értékrend hagyományos, a megélhetést – részben vagy teljesen – a mezőgazdaság adja. A településföldrajz szerint falu a városi joggal nem rendelkező csoportos település.

A község és a falu nem egymást helyettesítő fogalom, mert az előbbi a várostól elkülönítő jogi és politikai kategória.

A falu főbb feladatai

Falukutató szakemberek bizonyára több és pontosabb meghatározásokat tudnának erről adni, de a talán legfontosabbakat én is érzékelem.

A falu elsősorban lakóhely. Lakosai zöme itt éli munkán kívüli életét, itt alapítanak családot. Feladatát akkor teljesíti, ha van megtartó ereje. A falu munkahelyet, vállalkozást is jelent. A szolgáltatások és kisebb ipari tevékenységek a lakóövezetben, míg a mezőgazdaság a külterületen működik. Nem kevésbé fontos – és városokban csak nyomokban fellelhető – a közösségteremtő erő. Együtt érez, gondolkodik és cselekszik a szűkebb – tágabb rokonság, egymást segítve kalákában végeznek nagyobb munkákat, erkölcsi törvényeik is szigorúbbak, hagyományőrzés szinte csak falun tapasztalható.

Falutörténet dióhéjban

A falu kialakulása a földműveléstörténet része. A nomád pásztorélet fokozatos megszűnése, a növénytermesztés és az arra alapozott állattenyésztés térhódítása állandó lakóhelyet igényelt. A magyar falurendszer alapjait a téli szállásokból átfejlődő állandó falvak jelentették. Kialakulásuk a XI. századra tehető, hiszen tudjuk, már Szent István minden tíz falunak templomot rendelt.

A fontosabb közlekedési utak mentén és főleg a kereszteződésekben egyre többen telepedtek meg, ami a városok és az egyházi központok alapjait jelentette.

A török uralom idején számos falu lakatlanná vált, másokhoz odamenekült a népesség. Az újratelepítés máshonnan jött népeket, vallásokat, szokásokat hozott. A tanyarendszer megjelenésével a lakó- és a termelőtevékenység térben kettévált (a köztudatban kevéssé ismert, de tanyás térségek kialakultak a Dunántúlon – lásd Illyés Gyula: Puszták népe –, sőt az Északi-középhegység déli lejtői előtt is). A népesség szaporodása egyre erősebb igényt fogalmazott meg a szolgáltatások iránt. A fejlődés szerves volt, abba a magas politika nem szólt bele – egészen a XX. század közepéig.

A közelmúlt

Az előző évszázad második fele alapjaiban változtatta meg a falu életét és helyét a nemzettársadalomban. A paraszti tulajdonviszonyok erőszakos megszüntetése ideológiai alapon (szépen hangzóan a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nevezték) minimálisra csökkentette a helyi munkalehetőségeket. Különösen a fiatalok számára nem volt vonzó szülőhelyükön maradni. Egyfajta menekülés volt városban életlehetőséget keresni. A politika semmit nem tett ellene, sőt csak a városok fejlesztésével foglalkozott. Mintegy csábította oda a falusi lakosságot. Igaz, az ipar számára kellett a munkaerő. Az idősebbek (korombeliek) bizonyára emlékeznek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumra, amely nevével is hirdette a falu másodrendűségét. Bizonyára szempont volt az is, hogy a közösségteremtő erőben nagy szerepű szakrális alapokat ilyen módon is fel akarták számolni.

Az eredményt szemléletesen fogalmazza meg egy szatmárcsekei faluismertető, amelyet jó negyedszázada – ottjártamkor – kaptam a polgármestertől. „…a lakosság létszáma az 1949-es népszámlálás adataihoz képest több mint 600 fővel csökkent. …A szalag típusú házak helyett csak típustervek alapján épített házakra adtak engedélyt… A falu vezetése kicsúszott az itt élők kezéből…”

Ez kórkép, amely egyúttal korkép is. Nem egy falué, hanem a magyar falvaké.

A leépítés és leépülés folytatódott a 2000-es évek második felében iskolák és orvosi rendelők bezárásával, vasúti szárnyvonalak megszűntetésével. Sok helyen az önálló alapfokú közigazgatást is felszámolták. A falu gyökértelenné, feladatainak ellátására alkalmatlanná vált.

A változás kezdetei

Ebben az évtizedben több olyan program látott napvilágot, amelyek az elsorvasztó folyamat megfordítását segítették. Talán a legismertebb a Vidékfejlesztési Program, amely – jelentős uniós támogatással – beruházásokat ösztönözve, munkahelyek megtartását és újak létesítését, jövedelmezőbb gazdálkodást eredményez. A Tanyafejlesztési Program a külterületeken lakók életminőségén javít. Általánosabb célokat lehet megvalósítani a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében. De ezek részterületi megoldások, nem adnak alapot a lemaradás teljes felszámolására.

A Magyar Falu Program

Társadalmi igénnyé vált (nem most!) a falvakból való elvándorlás megállítása, sőt visszafordítása, a lakhatási feltételek javítása, munkahelyteremtés, az oktatás, egészségügy és szociális helyzet színvonalának jobbítása. Remélhetőleg jól fogja ezt szolgálni a Magyar Falu Program, amelynek lehetőségei júliusban nyílnak meg.

A 2015-ben indított Modern Városok Program a nagyvárosok, megyei székhelyek urbanizációs feltételein kívánt javítani. Ennek ellenére az utóbbi években a falusi lakosság lélekszáma emelkedett. A statisztikai szám szerény (2016: +1800 fő, 2017: +2350 fő) a teljes falusi népesség (a lakosság 30%-a) arányában, de a jelenség önmagában jelzés értékű: a szerényebb lehetőségek ellenére többen akarnak falura költözni, mint onnan elvándorolni.

A Magyar Falu Program viszonylag komplex falufejlesztést irányoz elő. Alapvető feltétel, hogy csak az 5000 fő alatti települések vehetnek részt benne (közel 2500 ilyen közigazgatási egységünk van a mintegy 3100-ból).

A program érzékelhetően fő célja a helyben maradás és a vidékre költözés ösztönzése. Ne csak megélhetést, de jobb szolgáltatást és javuló infrastruktúrát is jelentsen a falu. A programot meghirdető 1669/2018 (XII.10) Korm. határozat 15 célterületet jelöl meg, amelyhez összesen 75 milliárd Ft-ot biztosít a 2019. évi állami költségvetésből. Ezekre a feladatokra uniós támogatás nem igényelhető, az önkormányzatok viszont nem képesek saját lehetőségeikből megvalósítani azokat. A 15 célterület egy szóval közszolgáltatásként foglalható össze. További 50 milliárd Ft a mellékúthálózat fejlesztésére, 25 milliárd Ft pedig a falusi CSOK programhoz rendelten áll rendelkezésre. Így jön össze a médiában mindig csak összevontan ismertetett 150 milliárd Ft az idei esztendőre.

Minden, a feltételeknek megfelelő település pályázhat, több témát is célul tűzhet (bölcsődét és óvodát is építhet), de egy célra csak egy pályázatot adhat be. Egyszerű átlagszámítással településenként 60 millió Ft fejlesztési összeggel lehet számolni, amely a város és a falu közti különbségek csökkentését szolgálja.

Ritkán hangzik el gondolat arról, hogy a falu népességmegtartó képessége egyúttal a fiatalabb generációk helyben maradását is jelenti. Ez pedig kulcsfontosságú a mezőgazdaság számára a jövő szempontjából. Ezen a szinten válik össztársadalmi érdekké a program megvalósulása azon túl, hogy a falu építése az ország építése is.

Minden program annyit ér, amennyi teljesül belőle. A magyar vidék (és nem a vidéki Magyarország! – amit helytelen szóösszetételként annyiszor hallunk, olvasunk) felzárkóztatására, élhetőbbé tételére – bár nem old meg minden problémát – jó lehetőséget kínál a Magyar Falu Program. A folytatás az önkormányzatokon, azok társulásain és az egyházakon múlik.