A csemegekukorica is egy más lehetőséget biztosít a termelőknek, hiszen az átlagos termelési költsége és az átlaghozama is közel duplája az árukukoricáénak. Azon zöldségfélék egyike, melynek feldolgozóipari háttere biztos piacot nyújt a termelőknek, és a termelés során előnyt jelent az integrátorok, illetve a feldolgozók által szakmailag kidolgozott és a termelők részére biztosított, illetve szaktanácsadással támogatott termesztéstechnológia.

A csemege-, az áru- és a hibridkukorica nemcsak a világon, hanem Magyarországon is nagy jelentőséggel bírnak, különösen a terület nagysága és a felhasználás tekintetében. A magyar vetésszerkezet és a gabonatermesztés mozgatórugója az árukukorica, ugyanakkor a hazai zöldségtermesztést meghatározó csemegekukorica-termelés nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is kiemelkedő. Emellett átlagosan 20 ezer hektáron állítanak elő kukorica-vetőmagot, ezzel hazánk a második legnagyobb előállító az EU28-ban.

E három kukorica termesztésének gazdaságossági kérdéseinek vizsgálatához az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tesztüzemi rendszerének adatait használtuk fel. A feldolgozott adatok a 2006–2009, a 2010–2013 és a 2014–2016 közötti időszakokra vonatkoznak, a termelési költséggel, a termelési értékkel, valamint az ágazati eredménnyel (adózás előtti eredmény) számoltunk, emellett ismertetésre kerülnek az átlaghozamok is a fenti időszakokra vonatkozóan. A főbb inputanyagok (vetőmag, műtrágya és növényvédő szer) költségeinek, valamint az értékesítési átlagáraknak és a közvetlen állami támogatásnak a változását is ismertetjük a vizsgált három időszakban. Cikkünkben az elért jövedelmet az ágazati eredmény szinonimájaként használtuk. A gazdaságossági kérdéseken túl arra is kerestük a választ, hogy változtak-e (és ha igen, akkor miképp) a kukoricák termesztési körzetei és területi nagyságai Magyarországon. Ehhez az Egységes Kérelem adatait használtuk fel. A vizsgálati időszakot ebben az esetben leszűkítettük 2010-re és 2016-ra, mivel 2010 előtti adatok esetén nincs lehetőség a vetőmag célra termesztett kukorica külön kezelésére. A kukoricatermesztés területi változásainak vizsgálatához a vetésterület járásonkénti arányát ábrázoltuk a mezőgazdasági területhez képest 2010-ben és 2016-ban.

Melyik kukorica a jövedelmezőbb?

A jövedelmezőségi viszonyokat alapjaiban határozza meg a területegységre eső betakarított termés mennyisége és a többletráfordítások megtérülése. A költség- és jövedelemmutatók között lényeges különbségek mutatkoznak a különböző kukoricák esetében. Az árukukorica-termesztés fajlagos termelési költsége alacsonyabb, de a jövedelmezőségi szint is mérsékeltebb a nagyobb hozzáadott értéket képviselő hibrid- és csemegekukoricához képest. A termelési mutatók szerint a legnagyobb hozamot a csemegekukorica érte el mind a három vizsgált időszakban, hozama rendre 15-16 tonna körül alakult hektáronként.

A ráfordítások tekintetében a csemege- és a vetőmag-kukorica közel azonos termelési költséggel bírt, de ezen belül a vetőmagköltség a csemegekukorica esetében lényegesen magasabb volt, míg a műtrágya és a növényvédő szer költsége azonos szinten alakult. Ugyanakkor az árukukorica termelési költsége jóval alacsonyabb költségszintet mutatott a csemege- és a hibridkukoricához képest. Az elért jövedelem a csemegekukoricánál 113-246 ezer forint között mozgott, ami az árukukoricáénak közel duplája, és a hibridkukorica ágazati eredménye is lényegesen meghaladta az árukukoricáét, 183,6-321,9 ezer forint között alakult a vizsgált időszakban (1. táblázat).

Változtak a csemege-, az áru- és a hibridkukorica-termesztés fő termesztési körzetei Magyarországon

A vizsgált kukoricákkal lefedett terület mértéke közel 26 százalékkal esett vissza 2010 és 2016 között országos szinten (1., 2. ábra).

1. ábra: Az áru-, a csemege- és a hibridkukorica területi elhelyezkedése, 2010
(Készült: az AKI Adatelemzési és Térinformatikai Kutatások Osztályán)

2. ábra: Az áru-, a csemege- és a hibridkukorica területi elhelyezkedése, 2016
(Készült: az AKI Adatelemzési és Térinformatikai Kutatások Osztályán)

Csak az árukukorica lefedettségénél történt területcsökkenés (–30 százalék), a csemege- és a vetőmag-kukorica esetében növekedés figyelhető meg (+36 és +44 százalék). Leszögezhető, hogy 2010-ben és 2016-ban közel ugyanazon területeken domináltak a kukoricák (Tolna, Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Fejér, Baranya, Somogy, Hajdú-Bihar és Békés megye).

A három kukoricát külön-külön vizsgálva kimutatható, hogy az árukukoricánál minden megye esetén területi csökkenés jellemző, a legkisebb csökkenés Borsod-Abaúj-Zemplén megyét (–2 százalék), a legnagyobb csökkenés pedig Heves és Zala megyét (–43 százalék) érintette.

Csemegekukorica esetében megyénkként különböző területi változások figyelhetők meg. Heves, Pest és Somogy megyében csökkenés jellemző, melynek mértéke sorrendben –86, –40, valamint –13 százalék. A többi megyében területi növekedés látható, kiemelkedő Hajdú-Bihar megye, ahol a csemegekukorica területének kicsivel több mint 40 százaléka található (2010-ben 42 százalék, 2016-ban 40 százalék), emellett 2010-ről 2016-ra a mezőgazdasági területhez viszonyítva az aránya további 63 százalékkal nőtt. Megállapítható tehát, hogy a csemegekukorica esetében a termesztési körzetek átrendeződtek és a legfontosabb csemegekukorica-termesztő területnek Hajdú-Bihar megye lépett elő.

A hibridkukorica területi vizsgálata során megállapítható, hogy Tolna és Győr-Moson-Sopron megyében 22 százalékkal csökkent a mezőgazdasági területhez mért lefedettség, valamint 2016-ban a 2010-ben vetőmag-kukoricával nem érintett megyékben is megjelent, igaz kis területen (Pest, Nógrád és Veszprém megye). A hibridkukorica területének 51 százaléka Jász-Nagykun-Szolnok megyében terült el 2010-ben, 2016-ra ez az arány 31 százalékra csökkent, amellett, hogy a mezőgazdasági területhez mért lefedettsége csak kis mértékben nőtt (9 százalék). Kiemelkedik Békés megye, ahol a terület 186 százalékkal nőtt a 2010-es adatokhoz képest, ezzel 2016-ban a vetőmag kukorica országos területének 26 százaléka található ebben a megyében, ami 2010-ben csak 16 százalék volt.

Merre tovább?

A jövedelmezőségi mutatókat számtalan körülmény befolyásolja, ezek tételes tárgyalására nem tér ki az elemzés, azonban a mutatók jól szemléltetik a vizsgált ágazatok egymáshoz való viszonyát. A termelési költségeket figyelembe véve az árukukorica-termesztés mutatja a legalacsonyabb költségszintet, ugyanakkor az elért hozamok országos átlaga is csupán fele, mint a csemegekukorica esetében. Ez egyrészt a két kukoricaféle eltérő genetikai potenciáljával magyarázható, másrészt pedig a termelés színvonalával hozható összefüggésbe.

Amíg a csemegekukorica termesztése igen magas színvonalon valósul meg, magas inputanyag-felhasználás és szakszerű technológiai fegyelem mellett, addig az árukukoricánál országosan igen vegyes képet mutat az alkalmazott agrotechnika színvonala. Mindez a csemegekukorica-ágazat mögött húzódó feldolgozóiparnak köszönhető, miszerint a termelés minden mozzanata szerződésben részletesen szabályozott, így az attól való eltérés a termelőre nézve is hátrányos kimenetellel járhat. A jövedelmezőség a hibridkukorica esetében volt a legnagyobb mind a három időszakban, ami azt is mutatja, hogy bár alacsonyabb hozamszintet produkált, de az értékesítési átlagár többszörösen kompenzálta a termelőket.

A cikk teljes terjedelmében elsőként a 2018. november 8-án, Szarvason megrendezésre került, „Magasabb (helyi) hozzáadott érték, mint a vidék kitörési lehetősége” című II. Vidékfejlesztési Tudományos Konferencián került bemutatásra és közlésre.