Levélkártételek kukoricán

A kukorica lombozatán számos állati szervezet okozta kárkép ismert, melyek potenciális termésre gyakorolt következménye az elhanyagolható mértéktől a rendkívül súlyos termésveszteség kialakításáig változhat. A szipókás kártevők (takácsatkák, levéltetvek, mezei poloskák stb.) által okozott károk a leveleken klorózis, sodródás vagy szélsőséges esetben száradás formájában fejeződhetnek ki (1. kép), melyek kukoricában ritkán hordoznak gazdasági jellegű következményeket (kivétel persze akad, mint például az aszállyal sújtott évek hangsúlyos atkakártételei).

1. kép: A kukoricán szívogató levéltetvek okozta levélklorózis, száradás

A jelentősebb kárkiváltók kukoricán általában a rágó szájszervű fajok, melyek levélkaréjozása, lyuggatása vagy hámozása, enyhe kártétel esetén is, a növények vízháztartási zavarait okozzák. Ez a későbbiekben csökkent fejlődésben, eltolódott virágzásban, végül tökéletlen termékenyülésben lesz tetten érhető. Ezzel szemben a rágókártevők legsúlyosabb kárképeiként ismert vázasítás vagy tarrágás esetén a fiatal növények pusztulása is felléphet.

A fotoszintetizáló alapszövet sérülése természetesen a növény asszimilációs tevékenységének visszaesését, a felépítő folyamatokhoz nélkülözhetetlen cukrok és egyéb asszimiláták szintézisének mérséklődését okozza. A levélerek sérülése esetén, a szállítónyalábok roncsolódása miatt e szerves vegyületek szállítódása, transzspirációja lesz akadályoztatott. Így e vegyületek generatív szervekbe, leginkább termésbe történő beépülésének zavarát okozzák.

Lombozatot fogyasztó rágó szájszervű kártevők

Ezen előzményeket követően a kukorica egyedfejlődését végigkísérve tekintsük át a fontosabb rágó kártevők lombozatot érintő kárformáit.

Juvenilis állapotban rendkívüli veszélyt hordoznak a polifág (sok tápnövényű) fajok rágásai, melyek a kis növény osztódó szövetének megsértésével annak pusztulását is kiválthatják. Így a kukorica szögcsíra és 1-3 levélállapota között a veszélyeztetett területeken rendkívüli figyelmet kell fordítani az állományban foltszerűen fellépő mocskos pajor (fénykerülő bagolylepkék hernyója), vagy a táblaszélekről induló házatlan csigák [pl.: szegélyes meztelencsiga (Arion fasciatus)] kártételére.

Szintén 1-3 leveles korig veszélyesek a barkó fajok imágóinak karéjozásai (2. kép). Közülük is kukoricán a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) emelhető ki. Hasonló kárt okozhat, a kisebb jelentőségű, ritkább előfordulású sároshátú bogár (Opatrum sabulosum).

2. kép :A kukoricabarkó okozta levélkaréjozás kukoricán

E kártevők okozta levélkaréjozás a mocskos pajorhoz hasonlóan általában a szürkület beálltát követően aktivizálódik és éjjel éri el csúcspontját. Mind a polifágok, mind pedig e karéjozó rágást okozó kártevők jelentősége a kukorica fejlődésének előrehaladtával csökken. E károsító csoport egyik kiemelkedő fontosságú tagja a földi bolhák közé tartozó muharbolha (Phyllotreta vittula). 2018 tavaszán az ország több pontján okozott meglepetésszerű, drasztikus levélhámozgatást (3. kép).

3. kép: A muharbolhák szabálytalan levélhámozgatása kukoricán

Több esetben a fejlődő kukorica első három levelén a teljes epidermiszréteg lehántását lehetett megfigyelni. Szélsőséges esetben egy szükségszerű permetezés elmaradása a fiatal növényállományok pusztulását is okozta. A kukoricán a hasonló levélhámozgatást okozó fajok (vetésfehérítők, amerikai kukoricabogár) kártételétől szabálytalan, cikk-cakkos, szaggatott jellegű kárképe különbözteti meg. Az intenzíven fejlődő állományok 6-7 lombleveles állapotában, a felső leveleken e kárképforma már nem jellemző. A növény felülete miatt a rágáskár így csupán az alsó, funkciójukat tekintve a később kisebb jelentőségű levelekre koncentrálódik. A 2018-as év érdekessége volt (2003-hoz hasonlóan), hogy a kártevő kolóniái hosszú ideig megfigyelhetők voltak tápnövényük felületén. A 4-6 leveles növényállományokban a fenn említett fajok már nem tudnak gazdasági termésveszteséget kiváltani, és a kultúra úgymond „kinő a kártevők foga alól”.

A 4-6 leveles állapotot követően egészen a kukorica virágzásáig jelentkeznek az ún. vegetációs kártevők levélkártételei, melyek több esetben előhírnöke a később fellépő súlyosabb kártételi formáknak.

Közülük kukoricán a legkisebb jelentőségű levélkárosítók a vetésfehérítő fajok (Oulema spp.) imágói, melyek a fő tápnövényüknek számító kalászos gabonák beérését, leszáradását követően telepszenek be az akkor intenzíven fejlődő kukoricásokba. Károkozásuk a levelek hámozgatásában merül ki, mely abban különbözik a szintén levélhámozó amerikai kukoricabogarak (Diabrotica v. virgifera) kártételétől, hogy a vetésfehérítők a levél érközökben rágnak, így az ereket nem sértik meg (4. kép).

4. kép: A veresnyakú árpabogár levélhámozgatása kukorica levelén

A szinte velük egy időben, de tömegesebben megjelenő amerikai kukoricabogarak levélkártétele mindig nagyobb felületű, ereket érintő és sok esetben az intenzív hámozgatás miatt a levéllemez teljes átszakadását is eredményezi (5. kép).

5. kép: Az amerikai kukoricabogár imágói által kiváltott súlyos levélkár

E korán fellépő, nagy felületű levélkár már közvetett információt nyújthat a közeledő virágzás idejére eső, esetleges súlyosabb bibekártételekkel kapcsolatban.

Meg kell említeni a két károsító lepkefaj, a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) fő kártételi formáit megelőző, levélkártételeket is. A kukoricamoly szárba furakodó lárvája, annak első vedléséig a levélfelületen hámoz, lyuggat. E tünet általában június közepe táján, és mindig a felső leveleken jelentkezik (6. kép).

6. kép: A kukoricamoly levéllyuggatása

Az esetek többségében a száron a befurakodási rágcsálék is szemet szúrhat. E kárkép az elsődleges árulkodó nyom a később súlyosabb formát öltő kárképekkel (szártörés, csőrágás) kapcsolatban. A gyapottok-bagolylepke korai (6-8 leveles) levélrágása jóval ritkább jelenség. Az általa kialakított nagyobb átmérőjű levélfuratok nem feltétlenül a csúcsi levelekre koncentrálódnak, hanem a középső levélzónában jelennek meg (7. kép).

7. kép: A gyapottok-bagolylepke korai levélkárosítása

Ez az ideiglenes táplálékforrás tulajdonképpen e generatív részekre koncentráló kártevő korai lárvanépességének segít áthidalni a címer és a csőkezdemény megjelenéséig tartó időszakot. A gyapottok-bagolylepke jelenlétére utaló nyom lehet még a levélrágás során fellépő granulózusabb, nagyobb szemcseméretű rágcsálék is.

Végül a kukorica levelén ismert, de ritka kártételi formáról, a levélaknáról, melyet apró aknázólegyek (Agromyzidae) lárvái alakítanak ki. A kukoricalevél-aknázólégy (Cerodontha incisa) lapos nyűve az asszimiláló alapszövettel táplálkozva a növény levélszíni és fonáki epidermiszrétege között aknáz. Ezzel jellegzetes ezüstszínű hártyát alakít ki a levéllemezen (8. kép).

8. kép: A kukoricalevél-aknázólégy levélaknája kukoricán

E nedves időjárási körülmények között felszaporodó kártevő kárképe alapvetően ritka jelenség, melynek gazdasági jelentősége is csekély.

*

A kukoricában természetesen melegvérűek (szarvas, őz, borz stb.) is okozhatnak jellegzetes levélkárokat, azonban az általuk kiváltott kárkép csupán ritkán előhírnöke egy későbbi súlyos károsításnak. A leveleken okozott egyes, jellegzetes elváltozások viszont ékes bizonyítékai lehetnek egy az érintett növényállományt potenciálisan veszélyeztető károsító akkori vagy jövőbeni kártételi státuszával kapcsolatban.

Fotó: a szerző felvételei