Az általam szaktanácsolt cégcsoport évek óta 600-800 hektár olajnapraforgó vetésterülettel rendelkezik. Két telephely lévén könnyen megoldható volt linolsavas és magasolajsavas hibridek egyidejű termesztése és terménykezelése.
A nagy felvásárlási árkülönbözet, és a HO hibridek egyre stabilabb terméspotenciálja miatt 2019-ben már kizárólag magasolajsavas hibridekkel dolgoztunk a teljes 680 hektáros területen.
A napraforgó alapvetően nem számít igényes növénynek, a gyenge termőhelyű területeken is biztossággal termeszthető és a ráfordítás–fedezet tükrében gazdaságos haszonnövénynek számít. Mindazonáltal a 2019. év rávilágított a színvonalas, bőtermő HO hibridek igényességére, amely már nagyban túlmutat a korábbi évtizedekben megszokott napraforgó termesztéstechnológián. Az extenzíven termesztett állományok termései ugyanis olajtartalomban elmaradtak a felvásárlók által elvárt minimum szinttől.
Tápanyagellátás
A magas olajtartalom elérésének előfeltétele a harmonikus tápanyagellátás, amelyhez ismerni kell a növény igényeit. Jól megválasztott műtrágyákkal és növénykondicionáló anyagokkal érhető el a kívánt eredmény – minőségi oldalon is.
A napraforgó magas káliumigényének túlnyomó része a nagy zöldtömeg kinevelésére fordítódik, kisebb része pedig a kaszattermés képzésére hasznosul. Ideális káliumellátottság esetén jobb lesz a növény vízgazdálkodása, szárazságtűrő képessége, és ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben is (szárszilárdság). A napraforgó kénigénye megközelíti a repcéét, optimális mennyisége esetén a kijuttatott nitrogéntrágya is nagyobb mértékben képes hasznosulni. A kén továbbá elősegíti a zsírok, olajok képződését, így magasabb lesz az olajtartalom. A magnézium a leveleknek biztosítja az asszimilációs tevékenységet, növeli az ezerszemtömeget, tehát a termést.
A napraforgónak magas a bórigénye. Ha a bór és a magnéziummal már a kezdeti időszakban elérhető a növénynek, akkor a kifejlődő nagyobb gyökérrendszer révén több vizet és tápanyagot tud majd felvenni a talajból. A mangán a fotoszintézis szabályozásában játszik szerepet, fokozza az asszimilációs teljesítményt, a zsírsavak képzését is, így magasabb olajtartalmat lehet elérni. Szárazságban korlátozott a magnézium felvétele a talajból, ezért a keserűsóval kiegészített növényvédelmi kezelés nagyban javítja a termés mennyiségét és minőségét.
Talajművelés és növényvédelem
Térségünkben általános, hogy elővetemény kukorica után vetjük a napraforgót. Ebben az esetben előnyt kap a szántásos alapművelés – azonnali elmunkálással – az ősz folyamán. Gabona után természetesen forgatás nélküli eljárást alkalmazunk. Tavasszal, amint a talajállapot lehetővé teszi, magágyat kell készíteni. Ha nem fenyeget fagyveszély, meg lehet kezdeni a vetést, akár április elején. A magágy minősége meghatározó az alapgyomirtás szempontjából.
Törekedjünk az állománygyomirtás jó időzítésére, mivel megkésett kezelés esetén nem fog elbírni a gyomnövényekkel a herbicid. Túl korán elvégzett gyomirtás sem javasolt, mivel a kultúrnövényt is visszafogja a gyomirtó szer, továbbá az állomány teljes borításáig újabb gyomok jelenhetnek meg, vagy a kezelt gyomok újra kifakadhatnak. Erre leginkább hajlamos a parlagfű és a vadkender, amelyek Fejér megye több részén komoly gondot okoznak a napraforgóvetésekben. Jól időzített gyomirtás után is elengedhetetlen sorközművelő kultivátorozás, mivel a herbicid által „visszafogott” gyomokat ekkor teljesen ki lehet venni az állományból. A kapálás a vízháztartásra is jótékony hatással van.
A vegetáció során legalább egy fungicidkezelés szükséges a virágzáskori érzékeny fejlettségi állapotban. A növényvédő szert ki kell egészíteni bőséges levéltrágya kombinációval az olajtartalom növelése érdekében. Amennyiben nincs lehetőség nagy hasmagasságú permetezőtraktorral (vagy helikopterrel) kijuttatni a fungicidet, úgy a napraforgó bimbós állapotában földi géppel is elvégezhető a kezelés. Fontos az optimális munkasebesség megválasztása és az esti permetezés, amikor a növény szára elhajlik, nem pedig törik.