Méhpusztulás méhekre nem jelölésköteles növényvédő szerek kombinációi által

2015-ben a lambda-cihalotrin hatóanyag különböző dózisban történő kijuttatásának hatását teszteltük. 2016-ban többek között elkezdtük a méhekre nem jelölésköteles készítmények kombinációinak ellenőrzését, elsőként az acetamiprid és tebukonazol hatóanyagú tankkeverék hatására történő méhpusztulást.

Érdeklődésünket az említett hatóanyag-kombináció esetleges káros hatására egy korábbi, virágzó növényállományban elvégzett permetezés által bekövetkezett, jelentős elhullással járó méhmérgezés hívta fel. Vizsgálati eredményeinket, és a külföldi szabályozási környezetet figyelembe véve, a NÉBIH 2017 tavaszától ennek a kombinációnak a virágzó kultúrákban történő használatánál előírta a méhkímélő technológia alkalmazását.

Témánk apropóját méhészektől kapott jelzések adják, amik szerint egyes növényvédelmi permetezések után a méhcsaládok életében több, nem várt változás is bekövetkezett. Előfordultak olyan esetek, amikor a kaptárak népessége jelentősen csökkent, méhhullák pedig a kaptár előtt nem, vagy csak kis számban voltak megtalálhatók. Ugyanakkor előfordultak olyan esetek is, amikor a permetezés megkezdését követően egyre több röpülésre képtelen méh dologtalanul „téblábolt” a kaptárak előtt a fűben (1. kép).

1. kép: „Mászkáló” méhek tömege a fűszálakon

Ez utóbbi jelenséget főként olyankor lehet megfigyelni, amikor a gyűjtésre mind a meteorológiai, mind pedig a virágzásfenológiai körülmények egyaránt alkalmasak.

Az említett jelenségek kialakulását több ok (állategészségügyi, növényvédelmi) is előidézheti. A növényvédelmi kezelések méhekre kifejtett hatásával kapcsolatosan mindenképpen fel kell vetnünk, hogy a méhészek számára nemcsak az jelent gazdasági kárt, ha elhullnak a méhek, hanem az is komoly veszteségek forrása lehet, ha hordási eredményt csökkentő viselkedészavar áll be a gyűjtést végző korosztály életében. Az ilyenkor megfigyelt ún. „mászkáló méhek” sorsát sok esetben az éjszakai hideg, vagy egyéb tényezők pecsételik meg.

Méhtoxikológiai munkánk kiindulási alapját éppen ezek, a méhészek által a méhek viselkedésében észlelt anomáliák adták. A méhészek többször szembesülhettek olyan méhveszteséggel, vagy éppen a hordási adatok jelentős visszaesésével, amelynek hátterében méhekre nem jelölésköteles növényvédő szerek virágzó kultúrákban történő, egyébként szabályos használata állt.

Cikkünkben kizárólag e jelenséget kiváltó növényvédelmi okokra szeretnénk rávilágítani. Az Agrofórum hasábjain korábban a szántóföldi növényvédelmi gyakorlatot modellezve közöltünk eredményeket, most pedig a kertészeti növényvédelemben használt készítmények és dózisok együttes hatását mutatjuk be.

Saját fejlesztésű, bevált módszer

2017 nyarán az előző években már jól bevált iszkaszentgyörgyi telephelyen folytattuk a korábbi években megkezdett munkát (kísérletező csapat: 2. kép). Ebben az esztendőben olyan kertészeti és szántóföldi kultúrákban használt kombinációk tesztelésébe fogtunk bele, amelyek felhasználása során az említett káros jelenségek (pusztulás, illetve mászkáló méhek megjelenése) már több esetben látótérbe kerültek.

2. kép: Méhtoxikológiai vizsgálat az OMME és a SZIE összefogásában, izolátoros módszerrel

A kezeléseket izolátorokban (Bug Dorm-42260) végeztük. A hasáb alakú izolátorok belső mérete: 21,5 cm széles, 21,5 cm mély, és 60 cm magas, két oldalát és a tetejét poliészter háló borítja (96 x 26 mesh), az előoldal és a hátoldal átlátszó műanyag fólia (2. kép).

Az izolátorokat úgy helyeztük el, hogy a cipzárral nyitható oldal alulról felfelé nyíljon. A permetezés előtt a méheket a ketrec felső részébe tereltük, majd az alsó állású cipzár nyitását követően megtörtént a kezelés felfelé irányuló permetezés formájában. Az alulról felfelé történő permetlé kijuttatás azt eredményezte, hogy valamennyi méh találkozott a kijuttatott permetlével. Az izolátor aljára a permetezést megelőzően papírlapot helyeztünk, amely az esetlegesen visszahulló permetcseppeket felfogta.

Ezt a „szennyezett” papírlapot kezelés után azonnal eltávolítottuk, annak érdekében, hogy a méhek számára egy permetlé-szennyezettségtől mentes, táplálék elhelyezésére is alkalmas felületet biztosítsunk. Először a kontrollként szolgáló, csapvízzel végzett permetezésre került sor és csak aztán végeztük el az 1. táblázatban ismertetett növényvédőszer- kombinációk kijuttatását.

Az értékelés alapja

A méhészetek két típusú kárral találkoznak, egyértelmű méhelhullással, illetve a méhek viselkedésbeli változásán keresztül a hordás csökkenésével. Emiatt a kísérletünk értékelése is kétirányú volt: a permetezés után egy órával értékeltük a röpképtelen, ún. „mászkáló méhek” számát, továbbá a permetezés után 24 órával értékeltük az elhullás mértékét. A begyűjtött adatokat statisztikai elemzéssel értékeltük.

Vizsgált növényvédő szerek és kombinációik

A kertészeti, főleg gyümölcs kultúrákban történő kezelések hatásának modellezésére olyan készítményeket választottunk, amelyeknek kombinációi nagy eséllyel megvalósulhatnak a kertészeti növényvédelemben (1. táblázat). Ezek mindegyike méhekre nem jelölésköteles, tehát virágzásban, nappal, méhjárás idején is használható.

Szignifikáns viselkedésbeli változás történt

A méhek viselkedésbeli változását a permetezést követően, egy óra elteltével értékeltük. Ekkor a kontroll kezelésben és az önmagában végzett gombaölő és rovarölő szeres kezelésekben számottevő viselkedésbeli változást, ún. „mászkáló méheket”, és premortális tüneteket nem észleltünk. Ezekben a kezelésekben a premortális tünetek mértéke nem haladta meg a 2%-ot.

Ezzel szemben a tiakloprid és acetamiprid hatóanyagú szerek a tebukonazol hatóanyagú készítménnyel kombinációban jelentős viselkedésbeli változást okoztak, és a méhek jelentős hányadán premortális tünetek jelentek meg a kezelés után már egy órával. A Calypso + Folicur Solo kombinációban átlagosan 46,78%, a Mospilan + Folicur Solo 7,48%, Mospilan + Mavrik + Folicur Solo kombinációban 19,47% volt a premortális tüneteket mutató méhek aránya.

Számottevő premortális tünet kialakulását nem észleltük a Mavrik + Mospilan, illetve a Mavrik + Folicur Solo kombinációkban.

Méhpusztulás a kombinációs kezelésekben

A permetezés után 24 órával mért adatok alapján a kontroll kezelésben a mortalitás (1,2 %) szignifikánsan nem különbözött az egyedül kijuttatott gombaölő és rovarölő szerektől.

Ezzel szemben a tiakloprid és acetamiprid hatóanyagú szerek a tebukonazol hatóanyagú készítménnyel kombinációban szignifikáns mortalitást okoztak. A Calypso + Folicur Solo kombinációban átlagosan 30,15%, a Mospilan + Folicur Solo 9,69%, a Mospilan + Mavrik + Folicur Solo kombinációban 9,35% volt a pusztult méhek aránya (1. ábra). A tau-fluvalinát a tebukonazollal nem okozott méhpusztulást.

1. ábra: Háziméh mortalitása kezelésenként, a permetezés után 24 órával. A különböző betűk szignifikáns különbséget jelölnek (Mann-Whitney U-próba, P<0,05) (Iszkaszentgyögy, 2017. július 27.)

Korábbi vizsgálataink alapján már nem volt meglepetés a méhveszélyesség szempontjából nem jelölésköteles gombaölő és rovarölő szerek szinergens hatása. A jelen vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a tau-fluvalinát és tebukonazol kombináció nem jelent veszélyt a méhekre. A tiakloprid és tebukonazol, illetve az acetamiprid és tebukonazol kombináció kijuttatása ugyanakkor kockázatos. Meglepő eredményt kaptunk a Mospilan és Mavrik, két rovarölő szer együttes kijuttatásakor, amikor is a kontrollhoz képest számottevő viselkedésváltozás és mortalitás a jelen kísérletben nem lépett fel.

A „mászkáló méhek” sorsa

Jelen kísérlet alapján ugyan nem állapítható meg a premortális tüneteket mutató, ún. „mászkáló méhek” vonatkozásában, hogy azoknak szabadföldi körülmények között mi lenne a sorsuk, jóllehet néhány hipotézist felállítottunk:

1. A „mászkáló méhek” a permetezés általi, idegen illatukat elvesztve minden gond nélkül visszajutnak a kaptárba. Ennek az esetnek a bekövetkezésére azért kicsi az esély, mert a „mászkáló méhek” megjelenésére panaszkodó méhésztársak mindegyike a kaptárban lévő méhtömeg egy jelentős részének elvesztésére is észleli.
2. A kaptárba visszatérni szándékozó méhek idegen illatukat nem veszítik el, esetleg a bentiekkel összeverekednek és az egymás testébe injektált méhméregnek köszönhetően mérgezési tüneteket mutatva pusztulnak el. Ebben az esetben, a bekövetkezett viselkedészavart egyértelműen a méhekben kimutatható növényvédő szerek hatóanyagai váltják ki.
3. A „mászkáló méhek” éjjel a kaptár előtt kihűlve pusztulnak el, vagy valamilyen ragadozó (cickány, sün stb.) gyűjti azokat össze.
4. Az előbb említett három esetben leírt történések mindegyike bekövetkezik egyszerre, persze az egyes variációk súlya minden esetben eltérő mértékben érvényesülhet.

A fentiekből következik persze az is, hogy a méhészt, bármelyik eset bekövetkezéséről beszélünk, mindenképpen kár éri és legalább egy-két napi hordás elmarad. Továbbá arra sincsen bizonyíték, hogy a nappal kijuttatott készítményekkel lepermetezett méhek hány százaléka tájol el és egyáltalán nem tér haza. Ez utóbbi kérdésre az általunk elvégzett izolátoros kísérlet természetesen nem adott és nem is adhatott választ. Ezek a kérdések a későbbiekben még tisztázásra várnak.

Közös érdek a kockázatok felismerése

Vizsgálatunk felhívja a figyelmet arra, hogy a „méhekre nem jelölésköteles” növényvédő szerek virágzó állományokban történő együttes használata nem mindig kockázatmentes, és a kombinációk méhekre gyakorolt kedvezőtlen hatása függ a kombinációs partnerek szinergista hatásától. A növényvédelmi és a méhészeti ágazat szempontjából is fontos volna a fennmaradó kérdéseket további vizsgálatokkal tisztázni.

Tóth Péter
Országos Magyar Méhészeti Egyesület, Budapest
Dr. Szabó Árpád, Dr. Fail József, Dr. Pénzes Béla
SZIE Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest