Napraforgó betakarító gépek és eljárások

A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében azonban a gabonakombájnt (a vágóasztalt) megfelelő kiegészítőkkel/adapterrel kell felszerelni, illetve az arató-cséplő gép beállítását is módosítani szükséges.

A napraforgó betakarításakor az arató-cséplő gép aratórésze (vágóasztala v. adaptere) a lábon álló terményt rövid szárrésszel és napraforgótányérral együtt levágja, azt a cséplőszerkezetbe juttatva a cséplődob kicsépeli. A napraforgó kaszattermését a tisztítószerkezet kitisztítja, a magfelhordó elevátor segítségével a magtartályába gyűjti. A napraforgószár és egyéb növényi részek a szalmarázó ládákról, valamint a törekrostáról rend formájában vagy szétterítve a tarlóra hullnak. Az arató-cséplő gép magtartályában összegyűjtött szemtermés szállítójárműre üríthető és a további üzemi munkafolyamatoknak megfelelő helyre szállítható. A tarlón maradt nagy tömegű növényi maradványok felaprítása (napraforgó szárrész, kicsépelt tányérok stb.) az adapterre szerelt zúzóberendezésekkel vagy külön menetben vontatott szárzúzó gépekkel történik. A zúzalék talajba keverése külön menetben, célszerűen megválasztott talajművelő géppel lehetséges.

Mesterséges állomány leszárítás (deszikkálás)

A napraforgó gépi betakarítását közvetlenül megelőző vegyszeres állomány leszárítás (deszikkálás) a betakarítási technológia szerves része. Megfelelő időben és minőségben történő elvégzésének hatása jelentős, mivel a kémiai kezelés nyomán bekövetkező gyors állományszáradás a szár- és tányérbetegségek további károsítását (terjedését) megakadályozza.

A mesterséges állomány leszárítás előnyei a következők:

• a betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett napraforgóé,
• a betakarítás időpontja az időjárástól függetlenül már előre megtervezhető,
• jelentősen kevesebb madárkártétel jelentkezik,
• a betakarítógépek munkaminősége javul, a betakarítási veszteségek csökkennek,
• növekszik a betakarítógépek napi/idényteljesítménye,
• javul a termés minősége, csökken a betakarított termény szennyezettsége,
• a termény (után)szárításánál az energiamegtakarítás révén kisebb a szárítási költség,
• a betakarítási, szállítási munkacsúcs csökkenthető,
• a magtisztítás és a szárítás munkafolyamata jobban szervezhető.

Az állomány mesterséges leszárítást általában akkor kell megkezdeni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 25-35% között van. Ilyenkor a növényi szárrészek legtöbbször még zöldek, de a termés már biológiailag érett. A mesterséges állomány leszárítás után 5-10 nappal – az időjárástól függően – a kaszatok utóérése is megtörténik, és nedvességtartalmuk 20% alá csökken. Ekkor az állomány már „technikailag” is érett, a szár- és levélrészek megbarnulnak és a betakarítás megkezdhető.

A deszikkálásra a 180-300 cm szabad hasmagasságú, nagy méretű permetlétartállyal és nagy munkaszélességű szórókerettel felszerelt, hidas kialakítású magajáró szántóföldi permetezőgépek (pl. Berthoud; Damman; Gambetti; John Deere; Hagie stb.) hatékonyan használhatók. Az állományszárító szerek légi kijuttatására, ideális esetben – különösen nagy, összefüggő táblák esetében – legelőnyösebben a mezőgazdasági repülőgépek és helikopterek is alkalmazhatók.

Nagyon kell ügyelni arra, hogy a permetezett területet körülvevő környezet (erdők, más kultúrák, lakott terület stb.) kárt ne szenvedjen. Ezért már a termőhely kiválasztásánál is figyelni kell arra, hogy a termőhely lakott területtől, más kultúráktól távolra eső, zárt, tömbösített területen legyen, mert csak ilyen területeken engedélyezett és lehetséges a biztonságos kémiai beavatkozás.

A betakarítás lehetséges eszközei, adapterei

A napraforgó betakarítása többféle megoldással is lehetséges, a betakarítás alapgépe azonban minden esetben az arató-cséplő gép, amelyre a megfelelő adaptert vagy a gabonavágó asztalt és napraforgó-betakarító kiegészítő szerelékeket kell felkapcsolni.

• gabonavágóasztal-átalakítás (kiegészítő szerelékekkel)
  a megoldás jellemzői: 5-6 km/h sebesség, 6-8% veszteség

• csőtörőadapter-átalakítás (kiegészítő szerelékekkel)
  a megoldás jellemzői: 6-8 km/h sebesség, 4-5% veszteség

• napraforgó adapter
• sorfüggetlen (gyűjtőtálcás) napraforgó-betakarító adapterek
• a megoldás jellemzői: 6-8 km/h sebesség, 3-4% veszteség
• soros napraforgó-betakarító adapterek
• a megoldás jellemzői: 8-10 km/h sebesség, 2-3% veszteség

Gabonavágóasztal-átalakítás (kiegészítő szerelékekkel)

A napraforgószárak elvágását (minden esetben) a gabonavágó-asztal eredeti – vízszintes, alternáló mozgású – kaszaszerkezete végzi. A napraforgószárakat a kaszaszerkezethez tányéremelők vezetik (1,0-1,4 méter előrenyúlással, 230-762 mm osztással). A különböző szélességű, ill. sorosztású tányéremelők magfelfogó tálcaként is működnek, csökkentve a pergési veszteséget. Az adapterek eltérő kialakítású motolláinál (3-6 lapátos kivitelű, 1,0-1,5 méter átmérőjű) a lapátok és a csőtengely konzolja között drótháló akadályozza meg a napraforgótányérok visszahordását. A lapátok végén lévő gumilapok a kaszatokkal teli tányérok kíméletes továbbítását segítik elő. A kisebb átmérőjű motollák (Ø300-500 mm) előtt – a tányérokkal való ütköztetés csökkentése céljából – terelőpajzs (terelőlemez) helyezkedik el, amely függőlegesen együtt mozog(hat) a motollával. A motolla feladata a napraforgószárak hátrafelé terelése a tányérokkal együtt. A motolla csak akkor fejti ki terelő hatását, ha kerületi sebessége nagyobb, mint a haladási (munka) sebesség.

Kiegészítő vágóasztal szerelékek a napraforgó betakarításához

Az arató-cséplő gépek gabonavágó-asztalára szerelhető, kiegészítő napraforgó-betakarító vágóasztal szerelékek a következő szerkezeti egységekből épülnek fel:

• mindkét oldali magasított rend- vagy sorválasztók,
• a vágóasztal hátsó részén, a kipergő magvak kihullását megakadályozó – sűrű szövésű – drótháló,
• a tányéremelő és magfelfogó gyűjtőtálcák, illetve
• a különböző kialakítású terménytovábbító motolla, állítható terelőlemezzel (terelőpajzzsal).

A vágóasztal kiegészítő szerelékek négy fő szerkezeti egységből épülnek fel:

• az eredeti gabonavágó-asztal két szélére felszerelhető magasított oldalfalak (az ún. rend- vagy sorválasztók),
•  a vágóasztal hátfalára erősített sűrű szövésű drótháló (a tányérok és a kipergő kaszatok kihullásának megakadályozására),
• a tányéremelő vagy sorelválasztó tálcák (a napraforgószárak vágószerkezethez vezetése, és a magvak kihullásának megakadályozása céljából),
•  különböző kialakítású, és átmérőjű motolla (a tányérok és a levágott szárrészeknek a középre-hordó terménygyűjtő csigához való terelése érdekében). 

A megoldás jellemzői: 5-6 km/h sebesség, 6-8% veszteség.

Csőtörőadapter-átalakítás (kiegészítő szerelékekkel)

A kukorica csőtörő adaptert gyártó cégek közül többen ajánlanak átalakító készletet napraforgó-betakarításhoz:

• az átalakítás passzív-vágókéses (ez az egyszerűbb és olcsóbb) vagy aktív-vágókéses (ez bonyolultabb és drágább) megoldású lehet,
• az adapterek a napraforgó betakarítása után eredeti állapotukba visszaállíthatók,
• átalakító készletet szállító közismert kukorica csőtörő adapter gyártó cégek: Capello, DBF Energy, Geringhoff, Linamar OROS, Olimac).

A megoldás jellemzői: 6-8 km/h sebesség, 4-5% veszteség.

A már meglévő kukorica csőtörő adapter(ek) átalakítása aránylag könnyen és gyorsan elvégezhető, ennek eredményeként kisebb betakarítandó termőterület esetén a napraforgó betakarítása költségtakarékos eljárásnak bizonyulhat.

Napraforgó adapter

Sorfüggetlen, vagy sortávolságra kevésbé érzékeny, gyűjtőtálcás betakarító adapterek

A sorfüggetlen (gyűjtőtálcás) napraforgó-betakarító adapterek legfontosabb szerkezeti elemei az alsó kereszttartókhoz (csavarkötésekkel) erősített, lemezből kialakított és előre nyúló sorválasztó gyűjtőtálcák. Feladatuk a napraforgószárak vágószerkezethez történő (be)vezetése, valamint az egyes napraforgósorok – a sortávolságtól független! – szétválasztása. Az előrenyúló gyűjtőtálcák hosszúsága 1.300-1.800 mm, szélessége 230-380 mm, a tálcák szélei közötti távolság 50-80 mm. A tálcák az adapter gerendelyéhez csatlakoznak. A tálcasor alatt általában recés, bordázott behúzóhengert építenek be. A recézett, bordázott henger a napraforgószárakat elfekteti, a tálcák közötti résekbe behúzza a mögötte elhelyezett alternáló, vágó-, illetve kaszaszerkezethez, ahol a kaszaszerkezet a napraforgótányérok közvetlen közelében a szárat elvágja, így a motollához kevés szárrész és szármaradvány kíséretében jut el a tányér.

A gyűjtőtálcák sorközeiben megvezetett terményszárakat (a tányérokkal együtt), a legtöbb kivitel esetében egy konzolos felfüggesztésű és terelőlemezzel (terelőpajzzsal) is ellátott motolla továbbítja az adapter gyűjtőrészéhez, azaz a középre hordó terelőcsigához. A középre hordó nagy menetemelkedésű terelőcsiga közepén különböző kialakítású átemelő elemek (pl. gumilapkás, bedobó lapátos, fix bedobó ujjas stb.) helyezkednek el. Egyes típusokon a motolla burkolatát el is hagyják. A terménytovábbító motolla általában 3 lapátos, terelőlapos vagy spirálvonalban elhelyezett terelőujjas kialakítású, de ismeretes olyan megoldás is, amelynél a napraforgótányérokat először egy csőtengely támasztja meg és tereli azokat a terelőujjas motollához.

Soros napraforgó-betakarító adapterek

Az adapterek sortávolsága (a sorok osztása) a típustól függően: 45; 50; 55; 60; 70; 75; 76,2; 80; 90 cm közötti, míg a sorok száma 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10; 11; 12; 16 db lehet. Ezeknél az adaptereknél is megtalálhatók a kétoldali oldalfalak, a sorválasztók, ill. az adapterek hátsó részére felszerelt védőhálók. Feladatuk a sorok szétválasztása és a napraforgótányérokból kipergő szemek oldalra, ill. hátra történő kihullásának megakadályozása.

Az adapterek vázának hátsó része vályúkiképzésű, amely egyben a középre hordó csiga házaként funkcionál. A váz elején az adapter működő elemeit tartó konzolok találhatók. A konzolokhoz a (sorválasztó) terelőorrok, a burkolati elemek, és a hajtásátvitel elemei csatlakoznak. A soros napraforgó-betakarító adapterek meghajtása – a ferde felhordó teljesítmény leadó tengelyéről – egy- vagy kétoldalról történhet.

A napraforgószárak soronkénti megvezetése, megfogása (behúzása) történhet:

• a soronként elhelyezett (ék-; csonka gúla-; hullám-alakú) hevederpárokkal,
• soronként 1 vagy 2 db füles (lásd még ún. kanalas, vitorlás) behúzólánccal,
• soronkénti (egy- v. két-bekezdésű) behúzó csigával.

Az arató-cséplő gép előrehaladása közben a soronkénti terelőorrok a napraforgószárakat (sorokat) szétválasztják és a behúzó szerkezethez terelik. A (különböző) behúzó szerkezetek a szárakat a tányérokkal együtt a vágószerkezetekhez juttatják. A napraforgószárak tányérok közelében történő elvágását – a szerkezeti kialakítástól függően – vágócsigák, alternáló mozgású kaszapengék, vagy függőleges tengelyű hullámos kialakítású (csipkés/csillagalakú) forgókések/forgótárcsák végzik el. Az aktív behúzó szerkezetek közvetlenül a tányérok levágása után továbbítják azokat a középre hordó terménygyűjtő-csiga vályújába. Az esetlegesen lehulló tányérokat és kipergő szemeket a soronkénti tálcák gyűjtik össze, ahonnan azok a csigavályúba csúsznak. A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében – egyes adaptercsaládoknál – a magfelfogó tálcák rugalmas felfüggesztésűek és excenter által mozgatottak („rezgőtálcásak”) annak érdekében, hogy a termény a csigavályúba kerülés előtt ne torlódhasson fel, a magtovábbítás biztonságosabb legyen.

Szárzúzós adapter változatok

Az újabb fejlesztésű sorfüggetlen és soros napraforgó-betakarító adapterek váza alá/mögé szárzúzó egységeket is beépítenek, így a napraforgómag betakarításával egy menetben a tarlón maradt napraforgó-szárak zúzása is elvégezhető. A soronként elhelyezett függőleges tengelyű zúzókések a szárzúzalékot a tarlón szétterítik. A szárzúzó egység hidraulikusan emelhető, ill. süllyeszthető, a megkívánt tarlómagasság csúszótalpak állításával szabályozható. A szárzúzó-egység fix és talajkövető üzemmódban is üzemeltethető, a talajkopírozást beépített rugóstag teszi lehetővé

Az adapter kiválasztás fontosabb szempontjai

Az előzőekből kiderül, hogy az alapgéphez – az arató-cséplő géphez – sokféle betakarító adapter kiválasztására nyílik lehetőség. A különböző kiegészítő szerelvények vagy adapterek műszaki tartalmukban (korszerűségükben, kivitelükben) és természetesen áraikban jelentős különbségeket mutatnak.

A napraforgó-betakarításhoz szükséges vágóasztal kiegészítő szerelvények választásakor a meglévő arató-cséplő gép gabonavágó-asztalának a munkaszélessége a meghatározó. Az eredeti vágóasztalhoz azonban aránylag sok kiegészítő szerelék (oldal/hátfalak, tányéremelők, motolla stb.) szükséges. Ez a betakarítási technika csak kisebb betakarítandó napraforgó terület (maximum 50 ha) esetén jelent beruházástakarékos szükségmegoldást. Az arató-cséplő gépek gabonavágó-asztalára szerelhető kiegészítő vágóasztal-szerelékekkel – munkaszélességüktől függően – műszakonként 16-22 hektár betakarítására nyílik lehetőség.

A napraforgó betakarítására átalakított kukorica csőtörő adapterek alkalmazásánál hátrányt jelent, hogy a betakarítandó (napraforgó) növényállomány sortávolsága megegyezzen a kukorica csőtörő adapter eredeti sortávolságával (általában 70 vagy 76,2 cm), mert más sortávolságú napraforgó-állományt csak nagyobb veszteséggel lehet betakarítani. A kisebb napraforgó termőterületek (50-70 ha) esetén az átalakított kukorica csőtörő adapterek alkalmazása áthidaló megoldást jelenthet. A kukorica adapterek munkaszélességétől függően – 6-7 km/h átlagos munkasebességgel számolva – a betakarítás területteljesítménye 20-28 hektár/műszak közötti értékekre tervezhető.

A gyűjtőtálcás, sorfüggetlen adaptereknél – a jobb terménymegvezetés és a szármegtámasztás révén – a betakarítási veszteségek viszonylag alacsonyak (3-4%). Alkalmazásuk a 45-90 cm sortávolságú állományokban kedvező. Néhány típusuk már szárzúzós változatban is beszerezhető, ami a betakarítással egy menetben a napraforgószárak zúzását is lehetővé teszi.

A speciális soros adapterek (adapter családok) a legmagasabb műszaki színvonalat képviselik a napraforgó betakarításában és megfelelő (nagy áteresztőképességű) arató-cséplő gépekre felkapcsolva 25-40 ha/műszak közötti területteljesítményekre képesek.

A különböző napraforgó-betakarító adapterek főbb műszaki jellemzőit, amelyek segítséget nyújthatnak a megfelelő adapterek kiválasztásához az 1. táblázat tartalmazza.

Dr. Fűzy József ny. tudományos főmunkatárs
Dr. Jóri J. István
BME Gépészmérnöki Kar, Gép- és Terméktervezési Tanszék