Szamóca lisztharmat és a védekezési lehetőségek

Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a vásárlók az egészséges táplálkozásra, igényük megnőtt a környezetkímélő technológiával előállított termékekre. Az Európai Unióban tanácsi rendeletben korlátozzák az élelmiszerekben található növényvédőszer-maradékok határértékét, de az áruházláncok általában ennél a rendeletnél is szigorúbb feltételeket szabnak az átvett gyümölcs minőségét illetően. Ez nagyban korlátozza a fungicidfelhasználás lehetőségeit, főként a szürethez közeli időszakban.

Gyakorlati tapasztalatom alapján a szamócatermesztők egyik legnagyobb növényvédelmi kihívása a lisztharmat elleni védekezés megoldása a szüreti időszakban. A szamóca lisztharmat fertőzésére a 17-20 °C közötti hőmérséklet magas relatív páratartalommal párosulva ideális. Szüreti időszak alatt általában kedvezőek a feltételek a gomba szaporodásához, ezért ellenük irányuló védekezés szükséges. A szamóca gyors érésütemű gyümölcs, ezért a megfelelő pultontarthatóság érdekében egy-egy táblát 2 naponta kell szüretelni, de az engedélyezett lisztharmat elleni fungicidek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje általában 3 nap.

A szamóca lisztharmat (Sphaeroteca macularis sp. fragariae) jelentősége

Az elmúlt években a termésbiztonság növelése érdekében, a fóliasátras termesztés egyre nagyobb arányú a szabadföldi, takarás nélküli termesztéshez képest.

A fóliatakarás az időjárási szélsőségek (hőmérséklet, csapadék) ellen nyújt védelmet, ami által egyrészt mérsékeli számos betegség kialakulásának a lehetőségét, illetve a betegségek mértékét, másrészt csökkenti a növényvédelmi kezelések számát, mindamellett a gyümölcsminőség és -mennyiség is jobb, ill. több. Mindezen előnyös hatásai mellett viszont a szamóca lisztharmat fertőzéseknek kedvező feltételeket biztosít.

A szamóca lisztharmat betegség okozója az obligát parazita Sphaerotheca macularis sp. fragariae gomba, mely a világon minden termesztett szamócán előfordul.

Tünetek

A kezdeti stádiumban a levél fonákán először alig észrevehető foltokban lisztszerű szürkésfehér epifita micélium és konídiumlánc-bevonat jelenik meg, melyek néhány nap alatt összefüggő bevonatot képeznek főként a friss leveleken. Először 0,5-1 mm-es foltok jelennek meg, melyek nehezen, csak megfelelő fényviszonyok közt láthatók, ezért érdemes a kora reggeli órákban szemrevételezni a területet, amikor a harmat láthatóvá teszi a foltokat. Ha a fertőzés a fiatal levelet érte, az növekedésében visszamarad, és nem nyílik szét, ahogy az egészséges levelek. Pirosas elszíneződés jelentkezhet a fertőzött levélen néhány nappal a fungicides vagy kénes permetezést követően a hatékony kémiai védekezés hatására. Nyár végén a fertőzött részeken fekete pontszerű kazmotéciumok keletkeznek. A levelek színén és fonákán előforduló tüneteket az 1. és 2. kép mutatja.

Tünet a levél színén. Szolnok, 2017. május 17.

Lisztharmat kazmotéciumok a levél fonákán. Bordány, 2017. október 26.

A levelek színük felé kanalasodnak (3. kép), a fonákon lilás vagy barnás elszíneződés jelentkezik, a levelek törékenyek lesznek. A fertőzött idősebb levelek bevörösödnek.

Kanalasodó levelek. Szolnok, 2017. augusztus 28.

A micéliumbevonat az indákon és levélnyéleken is előfordul, ritka esetben a csészelevelek és sziromlevelek száradását okozza. Gyümölcsfertőzés esetén a termésen is megjelenik a fehér micéliumbevonat, az éretlen gyümölcsök megrepedeznek, összetöppednek (4. kép).

Lisztharmat tünet az érett gyümölcsön. Balkány, 2018. május 27.

Az éredő gyümölcs fakó színű lesz, az aszmagok rendellenesen kifelé állnak, fénytelenek és rosszízűek és puhábbak.

Az erősen fertőzött levelekben csökken a fotoszintézis, ez legyengíti a növényt. Nagyobb terméskiesést elsődlegesen a gyümölcs, illetve virágfertőzés okoz. A virágon fehér micéliumbevonat keletkezik, a virág deformálódik vagy elhal, az érett gyümölcs pultontarthatósága és élvezeti értéke csökken. Továbbá jelentősen emelik a termelési költséget a folyamatos növényvédelmi kezelések.

A kórokozó életmódja

Biotróf kórokozó, tehát csak élő gazdanövényben képes élni. A gomba csak termesztett és vadon élő szamócát képes fertőzni. Fertőzött növényi részeken telel át micéliummal és kazmotéciumokkal. A konídiumok csak rövid ideig életképesek, az áttelelésben nincs szerepük. Tavasszal a kazmotéciumokból aszkospórák szóródnak, melyeknek csak az elsődleges fertőzésben van szerepük, a tömeges terjedést vegetációs időben a konídiumláncokról lefűződő konídiumok okozzák.

A fertőzéshez 15 °C és 25 °C közötti hőmérséklet és magas, 70-85%-os páratartalom szükséges több órán keresztül. A konídiumok terjedését a szél segíti, de vízcseppekkel is lehetséges, illetve a közeli, már fertőzött ültetvények is erős fertőzési nyomást jelentenek. Az erős UV sugárzás is lassítja a gomba szaporodását, így a legmodernebb fóliatakarások kedvező feltételeket teremtenek a gombának. Kedvező körülmények közt a micélium 4 nap alatt alakul ki a fertőzést követően, majd egy napra rá elkezdődik a konídiumláncok képződése.

Védekezési módszerek

Köztudott, hogy a kórokozók elleni védekezés alapja a kiegyensúlyozott, harmonikus tápanyag-utánpótlás és a növény megfelelő kondícióban tartása. A szamóca lisztharmat a fiatal leveleket fertőzi elsősorban, ezért a virágzást megelőző időszak, az intenzív hajtásnövekedés ideje a legfontosabb időszak a védekezés szempontjából. A nitrogéntúlsúlyos tápoldatozás, mely kedvező a vegetatív növekedésnek, és késlelteti a gyümölcsérést, fogékonyabbá teheti az állományt a lisztharmat fertőzésre.

A gomba számára kedvező környezeti feltételeket szabadföldi termesztésnél nem tudjuk befolyásolni, az egyetlen tényező a víz. Esőztető öntözéssel lemosható a konídium a levél felületéről. Más kórokozók szempontjából, pl. Botrytis cinerea, viszont kedvezőtlenül hat ez az öntözési mód, ezért a virágok megjelenése után nem ajánlott.

Mivel a tavaszi fertőzések forrása a fertőzött leveleken áttelelő kazmotécium, ezért a monitoring szerves része kell, hogy legyen a védekezési stratégiánknak. Kora tavasszal az áttelelő képleteket kell felmérnünk, a további időszakban pedig a micéliumok megjelenését szükséges folyamatosan ellenőrizni a leveleken.

Az indanövények fő célpontjai lehetnek a lisztharmatfertőzésnek, egyrészt a fiatal szövetek miatt, másrészt, mert a fungicid hatóanyag nehezen éri el őket, vagy ha sorközbe lógnak, és csak a sor részesül fungicides kezelésben, akkor egyáltalán nincsenek fedve. Mindezek miatt érdemes az indanövényeket eltávolítani.

Akadályozhatja továbbá a kezelések sikerességét a bakhátak közti magas gyomnövényzet, emiatt fontos a tábla gyommentesen tartása.

Lényeges a fungicid kijuttatásához használt eszköz, háti kézi hajtású, vagy motoros permetező, esetleg szórókeret rendszeres karbantartása, a szóráskép minden kezelés előtti ellenőrzése. Meg kell győződni róla, hogy a permetlé a növény minden részét fedje, a levelek színét és fonákát egyaránt.

Rezisztencianemesítés

Nem léteznek Sphaeroteca macularis sp. fragariae rezisztens fajták, de jelentős különbség van a fajták lisztharmat érzékenysége között. Fajtaválasztásnál nem elsődleges szempont ugyan, de fontos, hogy tisztában legyünk az általunk termesztett fajta fogékonyságával, és eszerint kell számítani a fertőzésre.

Az Ampelomyces quisqualis az Ascomycota törzsbe, Pleosporales rendbe tartozó gomba, mely természetes mikoparazitája az Erysiphales rendbe tartozó lisztharmatoknak. A hiperparazita gomba hifái penetrálnak a lisztharmat hifáiba, melyben terjeszkedve elérik a konídiumtartókat, konídiumokat, kazmotéciumokat és bennük piknídiumok képződnek, majd ezekben újabb konídiumok keletkeznek, melyek cseppfolyós víz jelenlétében kijutnak. Esőcseppekkel vagy parazitált hifadarabokkal a széllel terjednek. Optimális körülmények közt, amit 20-30 °C-os hőmérséklet és magas páratartalom jelent, a konídiumok kicsíráznak, és újra behatolnak a lisztharmat gomba hifáiba.

Az Ampelomyces quisqualis-ból készült biológiai készítmény AQ10 néven kapható kereskedelmi forgalomban több európai országban, de a hőmérséklet és páratartalom igénye miatt, nem mindig sikeres a felhasználása szamóca kultúrában.

A kálium-hidrogén-karbonátot sikerrel alkalmazzák ökológiai szőlőültetvényekben lisztharmat és botrítisz ellen. A lúgos kémhatású készítmény a növény felületén a kórokozóknak kedvezőtlen feltételeket teremt, és kondicionálásképpen káliumot is szolgáltat a növénynek. A káliumtartalma pozitívan hat a természetes ellenálló képességre, főként a szárazságtűrésre. Lisztharmat elleni hatékonysága a magas pH-jának köszönhető, amely kedvezőtlen feltételeket teremt a lisztharmat fertőzés számára. Csak preventíven alkalmazva hatékony.

A Magyarországon szamócában lisztharmat elleni védekezésre engedélyezett fungicidek listája nagyon rövid. A hatóanyagokat és készítményeket az 1. táblázatban gyűjtöttük össze.

Kén

Az 1800-as évektől ismert lisztharmat elleni készítmény. Kontakt hatású, előnyei, hogy rezisztencia nem alakul ki ellene, olcsó, élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 0 nap, ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett és a környezetre nem káros. Rengeteg termék különböző formulációiban kapható a piacon. Vízoldható vagy por alakban is használják.

Hatékonysága függ a hőmérséklettől, a szemcsemérettől és a levegő páratartalmától. A legapróbb szemcseméretű termékeknek is minimum 10-12 °C-on hatnak egészen a 40 °C hőmérséklet tartományig. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban megy végbe a kénmolekulák szublimálódása, vagyis annál hatékonyabb a készítmény, viszont fitotoxikus hatása is a hőmérséklettel növekszik. A kórokozó elleni hatásmechanizmusa is ezen alapul. A kén-dioxid, kén-trioxid és származékaik a mitokondriális elektrontranszportlánc folyamatát zavarják meg.

A kénnek továbbá fontos szerepe van az anti-rezisztencia stratégiában. Megfelelő kiegészítője a strobilurinos, illetve triazolos kezeléseknek a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében. Emellett atkagyérítő hatása is van, de ez nem szelektív, így a hasznos szervezeteket is irritálja. Fóliasátras termesztésnél nem ajánlott, mert a fólia élettartamát csökkenti.

Strobilurinok – QoI

A korszerű fungicidek közé tartoznak, 1996-ban kerültek piaci forgalmazásra. A strobilurin-molekulát a természetben a Strobilurus tanacellus talajlakó gombából izolálták, majd ezt továbbfejlesztve hozták létre a Qol-fungicideket. Ez a hatóanyag csoport a mitokondriális respirációt gátolja a III-as komplexnél. Mivel egy hatáshelyűek, ezért magas a rezisztencia kockázat velük szemben. Úgynevezett zöldítő hatással is rendelkezik, melynek köszönhetően ugyan erősebb növekedésű és stressztűrőbb lesz a növény, de a biotróf kórokozóknak is kedvez. Az anti-rezisztencia stratégia részeként szerkombinációban alkalmazzuk és csak korlátozott számú kezelés lehetséges.

Szterol-bioszintézis gátlók

Szisztemikus szerek, melyeknek preventív és kuratív hatása is ismert. Az ergoszterol szintézis gátlásának hatáshelye szerint több csoportra oszthatók. Az ergoszterol a gombák sejtfalának nélkülözhetetlen összetevője. A szterol-C14-demetiláz inhibitor osztályába tartozik a difenokonazol, penkonazol és miklobutanil hatóanyag.

SDHI csoport

A szukcinát-dehidrogenáz enzim gátlók újdonságnak számítanak a lisztharmat elleni védekezésben. A mitokondriális elektrontranszport gátlásával fejtik ki hatásukat. Szamócában engedélyezett a boszkalid hatóanyagot is tartalmazó Signum WG.

Hatásmechanizmusa szerint a fluopiram is ebbe a hatóanyag csoportba tartozik, de a molekula szerkezete miatt kisebb eséllyel alakul ki rezisztencia a csoport többi tagjához képest.

Kálium-bikarbonát és szója leticin

Egy összehasonlításos kísérletet végeztünk, ahol többek közt a kálium-bikarbonát és a 70%-ban szója leticin tartalmú készítmény lisztharmat elleni hatékonyságát vizsgáltuk a szüreti időszakban, a gyümölcsfertőzöttség alapján. A kálium-bikarbonáttal kezelt sorról jó eredményeket vártunk, hiszen több éves tapasztalat és szakirodalom is alátámasztja szőlőlisztharmat elleni hatékonyságát, de a szamócatermesztők körében mégsem igazán terjedt el. A kísérleti eredmények igazolták a feltevést, a kálium-bikarbonáttal kezelt sorokon, a kezeletlen kontrollnál sokkal jobb eredményeket kaptunk. Ugyanolyan jó eredmények voltak mérhetők, mint a fungicidekkel kezelt területen.

A szója leticines kezelések is meglepően jó eredményeket hoztak. Nem tudtuk mit várhatunk a Magyarországon még engedélyezésre váró növénykondicionálótól. A kálium-bikarbonát és a szójaleticin-tartalmú készítményekkel kezelt területen a gyümölcsök fertőzöttségét tekintve nem volt különbség kimutatható, azaz mindkét szer egyformán hatékony volt.

Fontos figyelembe venni, hogy a két készítményeknek nincs kuratív hatása, csak preventív kezelésekkel lehet megfelelő védelmet elérni, ezért alkalmazásuk nagy körültekintést és precizitást igényel, de a jövőben megoldást jelenthetnek a növényvédőszer-maradék mentes technológiákban.

Fotó: A szerző felvételei