Az elődök tisztelete nélkül ma sem érhető el igazi siker (Szilágyi László) Az idei évben nagyszerű jubileumhoz érkezett el hazánk legnagyobb mezőgazdasági kutatóintézete, a története során számos névváltozáson és tulajdonláson átesett, szakmai körökben és országosan is elfogadott rövidített nevén: a szegedi Gabonakutató. A jubileumi évfordulós rendezvények sorában a nyitóünnepséget 2014. június 20-án tartották meg Szegeden, az intézmény központjában. Az elsősorban az intézet saját mai és egykori dolgozóinak, munkatársainak szóló ünnepély mind tartalmában, mind pedig külsőségeiben nagyszerű volt. Érződött, hogy az ünneplők és az ünnepeltek ez alkalommal is egy közösséget alkotnak, s e közösség tagjai tisztában vannak azzal, hogy a nagy múltú intézmény mai eredményei elképzelhetetlenek lennének a nagyszerű elődök, a kiváló tudós személyiségek, termékeny növénynemesítők eredményes munkássága nélkül. Köszöntőjében Szilágyi László ügyvezető igazgató hangot is adott az elődök tiszteletének, s a mai sikerek részeseinek nevezte Őket. A megemlékezések sorát az ápolt, esztétikus környezetben kialakított szoborkert, a megújult, felújított szobrokkal – szoboravatással fokozták, tették teljessé a szervezők. Ez alkalommal avatták fel a kiváló búzanemesítő Lelley János szobrát fia jelenlétében és az elmúlt évben eltávozott Németh János kukoricanemesítő nemzetközi szaktekintély domborművét szintén a család és a pályatársak részvételével leplezték le. A lélekemelő ünnepségen a levezető elnöki tisztet Pauk János kitűnően látta el, az intézet történetéről alapos, részletekbe menő pontossággal Matuz János szólt. Az ünneplőket köszöntő Szilágyi László ügyvezető igazgató az utolsó évtizedekben az intézet megmaradásáért tett erőfeszítéseket, s az elért eredményeket ismertette. Szilágyi László kitért arra is, hogy a szegedi nemesítés a magyar mezőgazdaságot szolgálja ma is és Szoboravatás és jubileumi ünnepség a 90. éves Gabonakutatóban Jelet hagyni… Az elnökségszolgálta az eltelt évtizedekben mindig, küldetésének megfelelően. Reményét fejezte ki, hogy az állam, a gazdaságirányítás a most következő tervidőszakban támogatásban részesíti majd az intézet kutatásfejlesztő, nemesítő munkáját, mert az önerős fejlesztések állami hozzájárulás nélkül csak időleges sikereket hozhatnak. Tartósan, színvonalasan fejleszteni – ami a menedzserszemléletű igazgató vezetői ars poétikájának kulcsa – hosszú távon csak állami segédlettel lehet, mert amilyen innovatív, szép hivatásterület a növénynemesítés, olyan nagy költségigénnyel jár, ha lépést akar tartani a nagy külföldi nemesítő házakkal, a globális versenypiac kihívásaival, követelményeivel. A szegediek elszántságát ismerve, igen, Ők lépést akarnak tartani a fejlődéssel, s a fejlesztéssel. Legutóbbi eredményeik (újabb búza-, őszi árpa-, rozsbúza- és szójafajták stb., FÁK piaci expanzió) további invesztíciót, komoly marketing célú műveleteket igényelnek. A piaci bevezetés, a piacra jutás és a piacon tartás, azaz a marketing napi gyakorlata rendkívül költségigényes. Mindenkit megérintett az őszinte, gondolatgazdag, a nehézségeket nem elfedő, hanem néven nevező, megoldást kínáló beszámoló. Az előadók sorában különleges szerepet vállaltak Somogyi György, Cseuz László, Bóna Lajos, Szél Sándor, Jenes Barnabás (NAIK), Szabó László, Virágné Pintér Gabriella, és alapos felkészültséget árultak el a nagy növénynemesítő elődök méltatásakor. Külön ki kell emelnünk Lapis András szegedi illetőségű szobrászművész nevét, aki egészen kiváló munkát végzett a két új szobor megalkotásával. Az intézet közösségteremtő erejét, a műhelymunka hitelét bizonyította, hogy sokak életük első és egyetlen munkahelyét a szegedi Gabonakutató jelentette és jelenti. Az intézetvezetés figyelmességére jellemző, hogy az intézetben több évtizedet eltöltő munkatársak emlékjelvényt és kis szobrocskákat vehettek át hűségük jutalmául. Az ünnepeltek közül az élre kívánkozik Gyulavári Oszkár kukoricanemesítő köszöntése, aki az intézettel egyidős lévén, 90. születésnapja alkalmából ünnepi tortát kapott. Oszi bácsi néhány szóban meghatottan mondott köszönetet az intézetvezetésnek azért, hogy még ma is dolgozhat (ma is mindennap kijár kísérleti parcelláihoz) és reményét fejezte ki, hogy az általa kidolgozott nemesítési eljárás olyan eredményeket ad az intézetnek, amely a bevételét gyarapítja és hozzájárulhat a gondok csökkentéséhez. Gyulavári Oszkár egész élete, nemesítői munkássága a kutatói hivatás és az intézethez való hűség megrendítően szép példája. Beszámolónk végéhez érve a költői vénával is rendelkező, kiváló növénynemesítő pályatárs Palágyi András az ünnepségen elhangzott versének közreadásával próbáljuk érzékeltetni azt a bensőséges családi hangulatot, amely a jubileumi ünnepség egészére jellemző volt, s így tisztelgünk a szegedi gabonakutatók – a maiak és a régiek – előtt is. ?Dr. Oláh István Érett búzakalászt tartok kezemben Ilyenné évmilliók alakították… Régmúlt századok járnak fejemben S jó emberek, kik vetették, aratták… Lelkemben aranymezők ringatóznak S pacsirta dalol tengerkék ég alatt… Majd kézi kaszások szép rendet vágnak S a kévét elnyeli a cséplőgépgarat… Látok anyókát, ki kenyerét dagasztja… És friss cipóját az asztalra teszi, Népes családját vacsorához hívja S keresztet vet rá, mielőtt megszegi… Az időgép most messze repített el, Kilencven évet kell áthidalnia; Több emberöltő emlékezetével Millió kalászt kell megrajzolnia… Kik és miért választották e szakmát A Dél-Alföldnek eme szegletében? Nemesítők adtak megannyi fajtát, Hogy ne éhezzen senki életében. Én jómagam csak „félidőben” jöttem, Hogy alkossak én is szebb, jobb gabonát; A „nagy öregek” ott álltak mögöttem, Hogy jól megértsem minden munka hasznát. Emlékemben él százezer parcella És kisvetőgép, kombájn, jelfakaró… A zord tél hajamat deresre fújja, De ismét tavasz jön… oly boldogító! És szívom magamba az anyaföld szagát, Lesem-kutatom növényem óhaját, S miközben hallgatom a kollégák szavát, Bebizonyítom az eredmény igazát… Nehéz, de szép munka! Lelket melengető… S ha fiatal kérdi: mi lennék megint? Azonnal vágom rá: hát nemesítő! Hogy elölről újraálmodjam ezt mind… S te szép kalász, kit itt foglak kezemben Generációknak adtál életet… Sorsunk eggyé lett szívünkben – lelkünkben, Sok meleg kenyér legyen a végzeted… Vándor! Kit néha erre vet a sorsod, S fajtáinkról kell a legfrissebb adat, Ne tétovázz hát, csak add át a gondod, Megbeszéljük majd a platánfa alatt. Kilenc évtized tapasztalatából Jelen és jövő egyaránt meríthet… HAZÁT szolgálni szívből és tudásból… Őrizzen bennünket jó emlékezet…! A Gabonakutató 90 éves Az intézettel egyidős