A régi időkben még akár szoliternövényként is megtaláltuk falusi kertekben, ma meg már hírhedt ellenség és irtani kell – legalábbis, ha a kertész csoportokban olvasgatunk. De mit kell tudni az alkörmösről valójában?
A kérdés már csak azért sem ennyire egyértelmű, mert termését külföldön akár borok színezésére is használják a mai napig. Nevei is arra utalnak, hogy több van benne, mint egy általános gyomnövény, ami még mellette mérgező is.
Amerikai karmazsinbogyó, berzseny vértfű, festőszőlő és festőbogyó. Ezek a legelterjedtebb nevei és az tény, hogy textilfestésre is használható ráadásul.
Nálunk a gyom- és a dísznövény közötti határmezsgyén mozog általában.
Évelő növény
Az alkörmös (Phytolacca americana L.) évelő növény, már az első évben a főgyökere erőteljesen megvastagodik. A rengeteg oldalgyökere több méteres talajréteget is képes átszőni. A fenyőzöld színű bogyótermése beérés után fényes fekete lesz, ami kifejezetten hívogató tud lenni. Beéréskor 10 lapos, fekete makkocska termést hoz.
Mivel fénykedvelő növény, ezért főleg olyan helyeken jelenik meg, ahol egész nap tűz rá a nap. Még a száraz területeken is megmarad, melyet erőteljes gyökérzetének köszönhet.
De mire használják?
Bár nálunk üldözött, azért sok országban még ma is a borok színezésére használják. Olaszországban és Franciaországban, de Észak-Amerikában is jellemző.
Kínai karmazsinbogyó?
A kínai karmazsinbogyó vagyis a Phytolacca esculenta azért érdekes, mert ez az ehető karmazsinbogyó. Az amerikai alkörmöshöz nagyon hasonló, szintén behurcolt faj. Az egész növény ősszel pirosodik. Bár ehető, az első főzővizét le kell önteni.
A fiatal növény még nem vagy csak alig termel mérgező vegyületeket, ilyenkor hajtásai és zsenge levelei megfőzve (a spárgához vagy spenóthoz hasonlóan) ehetőek. A benne levő hányást, hasmenést okozó anyagok egy része főzés közben lebomlik. Európában dísz- valamint festőnövényként ültették.
De most akkor mérgező vagy sem az alkörmös?
A benne található hatóanyagok hasmenést és gyomorfájást okozhatnak, mint az alkaloid (fitolakcin), gyanta (fitolakkatoxin), szaponinvegyület (fitolakkagenin) és mérgezô növényi fehérje, a lektin. Általánosságban ezek miatt a hatóanyagaik miatt kerültek rá a mérgező listára.
Egyes értesülések szerint már az unió területén élelmiszeripari célokra felhasználni tilos, de Kínában és unión kívül még a mai napig elterjedt ételfesték és színezőanyag. Hogy jelenleg hány borászatban használják mégis a vörösborok színének mélyítésére erre aligha fogunk választ találni.
Mivel termései tényleg elég szépek és hívogatóak, így célszerű gyerektől és háziállatoktól távol tartani a biztonság kedvéért. A gyógyszeripar viszont a mai napig ismeri, elfogadja hánytatószerként és hashajtóként.
