Érdekes, szokatlan alakú, több zöld rovart láttam pihenni növényeimen a kertben, amikkel még korábban nem találkoztam. Talán bivalykabóca lehet. Terjedőben vannak, vagy csak nálam találtak megfelelő teret maguknak? A bivalykabóca valójában károsítja a növényeket?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
A púpos kabócák családjába tartozó bivalykabóca (Stictocephala bisonia), hazánkban is és a világon máshol is előforduló, sajátságos alakú rovar. Mint a többi kabóca, a bivalykabóca is szúró-szívó szájszervvel rendelkezik, és a kiszívott növényi nedvvel táplálkozik. Élete fás növényekhez kötött, mivel áttelelő petéit fás növények kérge alá helyezi.
Lárvái és a kifejlett imágók eltérő módon károsítanak. A lárvák a levelek szívogatásával gyengítik a növényeket, ezek jelentősége általában nem érdemleges, kivéve a szőlőt, ahol a szőlőlevelek vörösre színeződését (kékszőlőfajták) okozhatják. Ez a szimptóma összetéveszthető a fitoplazma fertőzés nyomán kialakuló levélvörösödéssel.
A kifejlett kabócák a levelek szívogatása mellett ősszel 1-2 cm átmérőjű hajtások kérgébe vágott mélyedésekbe helyezik krémszínű tojásaikat. A csoportosan képzett hosszirányú bemetszések néhány mm hosszúak, mélységük sem több 2 mm-nél. A tojásrakás helye általában megfeketedik. A bevágások hatására a hajtás víz- és tápanyagforgalma lassul, súlyosabb esetben leáll, ilyenkor az érintett vessző elhal, elszárad.
A bivalykabóca egynemzedékes faj, évente 1 nemzedéke fejlődik. Nyáron jelennek meg kifejlett egyedei, melyek 6-10 mm hosszúak, zöld színük kiváló rejtőzködést biztosít számukra. A „bivaly” nevét a fejlett előtoráról, és azon látható kiemelkedő, szarvhoz hasonlító, két háromszög alakú képződményről (szarvról) kapta. A hátuk élben záródik, melyek rövidebbek, mint a testük. Az előtort fehér pontok díszítik. A fej kiszélesedése miatt szemeik oldalsó helyzetűek, egymástól távol állnak. A nőstények kés pengéjéhez hasonlító tojócsővel rendelkeznek.
Telelésük a fertőzött vesszők vágásaiba helyezett petékkel történik.
Tavasszal fejlődnek ki a bivalykabóca lárvái, szürkés-barna színűek, oldalról lapítottak, hátuk felső részén tövises kampók láthatók. Lárváik kizárólag lágyszárú növényeken táplálkoznak, például alacsony növekedésű pillangós virágúakon, hereféléken, kedvelik az útifű- és a gyermekláncfűtöveket is. Imágói nyár végére jelennek meg, párosodásuk, szaporodásuk, peterakásuk augusztus és október között történik.
A rovar fejlődése 19-20 °C-on optimális. 27-28 °C vagy annál magasabb hőmérséklet káros a lárvákra, ahogyan az aszályos időszakok is. Az idei forró nyár felszaporodásának nem kedvezhetett.
Tápnövényei a kertekben is megtalálható gyümölcsfák (alma, cseresznye, körte, őszibarack, szilva stb.) és a szőlő mellett a dió, mogyoró, valamint díszfák, díszcserjék (nyár, hárs, orgona, som, tölgy stb.), továbbá zöldségnövények is. Különösen kedveli a fiatal almafákat.
A bivalykabóca elleni védekezés elsősorban a fertőzött, petéket tartalmazó, jellegzetes kárképet mutató vesszők kivágására és megsemmisítésére szokott irányulni. Általában egyensúlyban tartható a petéket tartalmazó vesszők eltávolításával a bivalykabócák létszáma. Esetlegesen helyileg felszaporodó, gradáló kifejlett kabócák ellen, foltokban célzott rovarölő szeres kezelés – bár ritkán – szükséges lehet.
