Lemetszett, beteg ágakat fel lehet-e használni komposztban, vagy ledarálva talajtakarásra? Nem jelentenek veszélyt a benne élő károsítók?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Kérdésére azért nehéz egyértelmű választ adni, mert a fás részek elhalását sokféle ok, többféle károsító és élettani tényező is kiválthatja, amik megsemmisítése, hatástalanítása más módot igényel. Helyes válaszhoz ismerni kellene a kiváltó okokat, amik meghatározása nem egyszerű, szakmai ismeret esetén sem. A téli fagyás mellett, fapusztulást idéznek elő az abban élő rovarok, különböző gomba- és baktériumfajok is, esetenként együtt is előfordulhatnak.
A már elhalófélben lévő farészekben azok károsítói tovább élő, fertőző állapotban fennmaradhatnak, felhasználásuk – például apríték formájában – veszélyt jelent. Reneszánszát éli az aprított fanyesedékek talajtakarási célú hasznosítása, a mulcsolás. Nedves körülmények között a fanyesedékből az aktív állapotú kórokozók, károsítók szétterjednek, továbbfertőznek megfelelő tápnövény esetén. Fakérgek is lehetnek fertőzöttek, és amennyiben árusítás előtt nem kezelik, nem hatástalanítják, a bennük élő szervezetek új gazdanövényeket fertőzhetnek.
Minden károsítóra egységesen megsemmisítő hatással a magas hőmérséklet, a hagyományos elégetés rendelkezik biztos hatással, ami a fertőzési láncot biztosan megállítja. Az égetés környezetvédelmi okokból jelenleg tiltott tevékenység, ezért ez a megoldás csak kis mennyiségeknél (grillezés) alkalmazható házikertekben.
A beteg fás részek komposztálása, lebomlása bizonyos károsítók esetében megoldást jelent, amennyiben a lebomlási folyamat szakszerűen történik, azaz a komposzt legalább 60 Celsius-fok körüli értékre felmelegedik, és hőmérsékletét meg is tartja. A komposztálás során a fás részek lebomlása lassabb, mint a zöld részeké, általában több évig is eltart, érdemes ezért a fás részeket külön komposztálni.
Gyakori kérdés, hogy milyen beteg fás részeket szabad a komposztra tenni és érdemes-e? A láthatóan korhadt, gombával átszőtt, gombatelepekkel teli, mézgás, moníliás ágakat nem javaslom komposztálni. A leírt tüneteket mutató fás részek koncentrált mennyiségben tartalmazzák a kórokozókat, a bennük élő kórokozók életképessége hosszú, gyakran kitartó alakokat képeznek. A látszatra egészséges, „csak” elszáradt ágak is gyakran fertőzöttek.
A beteg részek hatástalanítása elérhető a beteg részek talajba ásásával is, oly módon, hogy minden része 10 cm talajréteg alatt helyezkedjen el, a talaj biztonsággal fedje. A folyamatosan nedves és levegős talajban is valójában lassú komposztálódás történik.
Az alma-, körte-, birsfákat fertőző tűzelhalás betegségért felelős Erwinia amylovora nevű veszélyes baktérium igen ellenálló, annak beteg, levágott növényi részeit tilos a kert területén belül is szállítani, mozgatni és csak égetéssel lehet hatástalanítani. Ennél a betegségnél ez a kötelezően előírt növényvédelmi eljárás. Azt komposztálni, mulcsozásra felhasználni nem szabad.
Ismerünk talajban lakó, micéliummal terjedő, és gyökereket fertőző talajpenészeknek is nevezett talajgombákat, azok minden fás növényt képesek megtámadni és elpusztítani. Általuk fertőzött beteg fák aprítéka is terjeszti ezt a veszélyes gombát.
Fás részekben élő, azokban áttelelő rovarok is találhatók a beteg, elhalt ágakban, törzsükben. Felszíni komposztra helyezésükkel lehetővé válik kifejlődésük, amit szétterjedésük, újabb fák megfertőzése követ. Ez jellemző a közismert szúbogarakra is.
Hőkezeléssel, 60-70 °C-ra melegítéssel, és azon tartással a farönkök, vastagabb ágdarabok mentesíthetők, magas hőmérséklettel minden élő szervezet elpusztítható vegyszermentesen. Száraz magas hő mellett a nedves, párás hő is hasonló eredményt nyújt. Sajnos a hőkezeléses mentesítési módszer házikerti célú technikai kivitelezése nem kidolgozott.
