A szilvának sajnos számos kártevője ismeretes, melyek közül talán a levéltetvek, gyümölcsmolyok, illetve a szilvadarázs tekinthetők a legáltalánosabban elterjedtek.
E károsítók mellett azonban a kevésbé feltűnő, de ennek ellenére jelentős károkat okozó atkafajok jelenlétére sem árt felkészülnünk szilvatermesztés esetében.
Az atkák közül a közönséges, vagy más néven kétfoltos takácsatka rendelkezik a legszélesebb tápnövény körrel, hiszen zöldségfajok, dísznövények, gyümölcstermő fák és bokrok egyaránt kikerülhetnek kedvenceik közül.
Jelenlétüket már legtöbbször csak okozott kártételük árulja el, hiszen szívogatásuk nyomán a levél színi oldalán halványodó elszíneződés látható apró foltok formájában. A foltosodás idővel az egész levélre kiterjedhet, majd pedig a levél torzulása is bekövetkezik.
A levél fonáki oldalán tapasztalható finom pókhálószerű szövedék pedig további segítségül szolgál számunkra jelenlétük megerősítésében. Terjedésüknek kedvez a meleg és száraz időjárás, ilyen körülmények között ugyanis gyorsan, nagy mennyiségben képesek szaporodni.
Évente számos nemzedéket hoz létre, kifejlett nőstényei a kéregrepedésekben, növényi maradványok között telelnek.
Korai kártevők
Korai kártevőként, gyakran már a lombfakadás utáni időszakban megfigyelhető a leveleken a piros gyümölcsfa takácsatka által okozott tünetek. Táplálkozásuk hatására a levelek fejlődése megáll, azok aprók maradnak, fonáki oldaluk felé görbülnek.
Szívogatásuk hatására kezdetben csakugyan apró foltok láthatók, melyek később akár az egész levéllemezre kiterjedhetnek, majd pedig a szilva esetében a levél ezüstös árnyalatú megjelenése figyelhető meg tünetként.
A közönséges takácsatkától eltérően a piros gyümölcsfa takácsatkát a levelek fonáki oldalán szövedék jelenléte nem kíséri. Évente akár számos nemzedéke alakulhat ki ennek az atkafajnak is, mely tojás alakban telel át a fás részeken.
Tojásaik jellegzetes piros megjelenése miatt a tél folyamán akár szemmel is látható a kártevő megtelepedése.
Eltérő tünetek
Az atkafajok közül szilván továbbá alkalmanként a csonthéjasok levélatkája is előfordulhat, mely tápnövényei mindegyikén más-más tünetet képes okozni. A fiatal szilvafákon a hajtások seprűsödése, még idősebb fáin leveleinek kanalasodása jelzi kártételét. Nemzedékeinek száma hazánkban nem tisztázott még, de kifejlett nőstényei telelnek át a rügyek pikkelyei, illetve a rügyek körüli védett helyeken.
Az atkák bármely fajáról legyen is szó, a védekezés ellenük nem tekinthető egyszerű feladatnak, ezért érdemes a megelőzésre alapozni. Ez azt jelenti, hogy a lemosó kezelés kiemelt szerepet kap fás részeken való telelésük miatt, így az olajtartalmú, nagy lémennyiséggel végzett kezeléssel egyedszámukat gyéríthetjük.
A piros gyümölcsfa takácsatka ellen, a tavaszi időszakban, a lárvák kelésének idejére érdemes időzíteni a kémiai védekezést, majd pedig a nyár közepén csakugyan ekkor lehetünk a leghatékonyabbak.
A közönséges takácsatka súlyosabb mértékű felszaporodására általában a nyár végén számíthatunk, mely esetben csakugyan még a felszaporodásuk kezdetén tudunk hatékonyan védekezni. A készítmények közül, házikerti körülmények között a szilva esetében, egy készítmény, a fenpiroximat hatóanyagú Ortus 5 SC használható fel permetezésre az atkák ellen.
