Almafákon rendszeresen találok olyan virágokat, amik nem nyílnak ki, ellenben rozsdabarnán elhalnak. Számos ilyen virágcsoport van a fámon. Mi okozhatja ezt? Rövid leírásom alapján meg lehet határozni a betegséget?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Ez egy nagyon tipikus tünet, ami az alma- és körtefák virágzásakor szokott megjelenni, amikor a fa levelei még nem takarják a virágokat, ezért könnyen észrevehetők.
Az elváltozást a bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) okozza, melynek többsége a fákon, annak repedései alatt telel bogár alakban. Bár számos egyede lehullott levelek alatt húzza ki a telet. Olyan gyümölcsösökben gyakori és súlyos a kártétele, melyek erdők, erdős területek mellett helyezkednek el, mivel ott a vegyes állományú facsoportok avarszintjében telelnek a bogarak. Házikertekben gyakoriak, ahol a fákat ritkán vagy egyáltalán nem permetezik.
A bimbólikasztó bogarak kicsi, 3-5 mm hosszú, kecses testű, barnás színű, jó rejtőzködő színű ormányosbogarak, rügypattanáskor, kora tavasszal jelennek meg. Kedves Rovarász professzorom úgy fogalmazta meg megjelenésük időpontját: amikor először érezni a tavasz illatát a levegőben. Amikor nappal már felmelegszik a levegő, a rovarok is aktivizálódni, repdesni kezdenek, ilyenkor repülnek be az erdős területekről az áttelelt, éhes bogarak napsütéses, szélcsendes időjáráskor. Ez az időpont akkor következik be, ha a napi átlaghőmérséklet 3 napon át egymás után meghaladja a 8 °C-ot.
A bogarak a rügyeket kezdik megrágni, ez a kártételük általában nem jelentős, majd hamarosan megtörténik a nőstények peterakása. Tojásaikat a virágrügyekbe helyezik, a kikelő apró lárvái a virágbimbókban fejlődnek, kirágják a virág porzóit, bibéjét, sziromlevelek tövét. A termőrészek hiánya miatt nem fejlődik gyümölcs, és a bimbók rozsdabarnán elhalnak. Az elhalt virágbimbót felbontva megtalálható benne a bogár lárvája. A fertőzött virágbimbók lehullanak, illetve a lárvák kirágják magukat, kimásznak, és báb, majd bogár formában átmeneti nyugalomba (pauzába) vonulnak a fakérgen vagy a fa alatt. Nyár végén újra előbújnak, majd ősszel végleges telelőre húzódnak.
A védekezés ellenük nehéz, mert jelenlétük nem szembetűnő, rajzásuk elhúzódó, és amikor kémiai védekezésre lenne szükség, még kevés a zöld növényi felület a hatékony permetezésre.
Szélcsendes, napos, melegedő időben a fákról kopogtatás, ütögetés hatására lehulló bogarak száma alapján lehet a bimbólikasztó bogár aktuális veszélyességét, létszámát megbecsülni. A fakorona ütögetésekor az ormányosbogarak védekezésből levetik magukat a fáról az előzőleg a korona alá terített világos, egyszínű ponyvára. A mozgó bogarak könnyedén összegyűjthetők a lepelről és megsemmisíthetők. Fiatal facsemetéket is veszélyeztetnek, ezeknél a kopogtatásos módszer könnyedén kivitelezhető. Alacsonyabb fánál a fertőzött, barnuló virágbimbók kimetszése, összegyűjtése, megsemmisítése is hatékony lehet, amennyiben még benne tartózkodnak a bogarak lárvái, nem hagyták el azokat.
A rovarölő szeres permetezést a bimbólikasztó bogarak felszaporodása indokolhatja, melynek ideje a peterakás időszaka. A bogarak ellen hatásosak a kontakt, piretroid hatóanyagú szerek. Mivel ez a periódus jóval a virágnyílás előtti időszakra esik, a méhekre nem jelent veszélyt alkalmazásuk. Eredményesen alkalmazhatók még az acetamiprid hatóanyagú Mospilan, vagy az azadirachtin hatóanyagú Neemazal felszívódó szerek is.
Kiemelt kép: Dr. Némethy Zsuzsanna felvétele
