A szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) a termesztett növények közül a szőlő, körte, alma, birs, cseresznye, szilva, mogyoró és a galagonya az erdei fák közül pedig a nyár, nyír, hárs, szil, éger, bükk, és fűzfajok tartoznak a tápnövényei közé.
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Az imágók közül a szőlőn főként a zöld színű, egyéb fákon pedig a sötétkék színű egyedei fordulnak elő. Jelentős károkat elsősorban szőlőn okoz, hiszen tavasszal a már megmetszett szőlőben a rügyeket kiodvasítja, és ha egy vesszőn valamennyi rügyet tönkreteszi, termést nem fognak már hozni.
A kártevőnek évente egy nemzedéke van és a kifejlett egyedei telelnek át. A nőstény a levélnyeleket megrágja, ezzel hervadásukat, lankadásukat okozva, majd e levelekből göngyöli össze szivar alakú sodratait. A szőlőnél csak egy levélből, körte esetében pedig hat levelet használ fel jellegzetes szivarjainak elkészítéséhez. A besodort levelek alulról nyitottak, szétbontva bennük üvegesen fénylő, fehér tojásaikat találjuk meg. A levelek az idő előrehaladtával lassan megbarnulnak és megszáradnak, így lógnak tovább a fákon, miközben a kelő lárvák táplálékául szolgálnak. A sodratok az eső vagy a szél hatására a talajra is lehullhatnak. A lárvák kb. július végére fejezik be fejlődésüket, majd kirágják magukat a levélrétegből és a talajba 3-8 cm mélyre másznak, ahol bábkamrát készítenek maguknak. Bábállapotuk mintegy 10 napot vesz igénybe. Az új imágók augusztusban jelennek meg és nagy részük a talajból már nem jön elő, ott maradnak és áttelelnek és csak tavasszal, április közepén kezdenek előjönni.
Legegyszerűbb védekezési mód házikertekben vagy kisebb felületen, a lelógó levélszivarok leszedése és megsemmisítése. Ott ahol nagyon sok imágó van és jelentős a kártétel ott kémiai védekezéssel szőlőben közvetlenül a rügyfakadás után, a többi gyümölcsfajnál zöldbimbós állapotban, vagy sziromhullás után kell védekezni a kultúrában engedélyezett rovarölőszerrel.