Dió termésének héján apró dudorok nőttek, nagyon sok dió néz így ki. Meg tudják mondani, hogy mi okozza? Eddig ilyet nem láttam a diónkon? Ehető a dió ettől egyáltalán, vagy szemétbe kell dobni?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
A képeken, a levélen és a dió zöld burkán egyaránt, a dió szemölcsös gubacsatka (Eriophyes tristriatus, Aceria tristriata) telepei, gubacsai láthatók.
Ez a kártevő ugyan atkaféle, de nem a növények felületén él, mint a takácsatkák, kicsi mérete miatt szabad szemmel nem látható, jelenlétét ezért nem tudjuk ellenőrizni. Szívó kártevő, növényi nedvvel táplálkozik, ezzel gyengíti azt a növényt, amin él. Csak a diót fertőzi, más növényfajra nem veszélyes.
Gyakori, Európában elterjedt, ismert kártevő, egyedei a diófák levelein okoznak feltűnő, de a fa állagát nem veszélyeztető kártételt. Leveleken apró 1 mm körüli, a levélből kissé kiemelkedő gubacsok nőnek, eltérő sűrűségben, kezdetben ezek a kis „pörsenések” zöld színűek, később vörös színt is felvehetnek. Ez utóbbiak már messziről feltűnőek, ilyenkor szokták észrevenni. Jellemző, hogy a gubacsos levelek egymás közelében, szomszédos, egy hajtáson fejlődő leveleken jelennek meg. Oka, hogy a gubacsatkák a diófa rügyeiben, annak rügypikkelyei alatt telelnek, a fertőzött rügyekből fejlődő hajtás valamennyi levelére szétterjednek a kikelő gubacsatkalárvák, mindegyik levélnek azonos a fertőzési forrása. A diófa koronájában elszórva találhatók meg a fertőzött levelek, hajtások.
Ritkán, de előfordul, hogy a dió zöld buroklevelét is megfertőzik a lárvái, és azokon is a levelekhez hasonló kis kiemelkedő gubacsok fejlődnek, egyenetlenné válik a felszínük. Tudomásom szerint a csonthéjon át nem jut be a dióba. Bár ritka esetben elképzelhető, amennyiben a diótermés fertőzése még olyan korai stádiumában történik, amikor a dió csonthéja nem keményedett meg, még puha, ezért azon is át tudja magát dolgozni.
Kérdésére válaszolva azt tanácsolom, hogy pár fertőzött diót törjön fel, és néhány egészségeset is, hasonlítsa össze a dióbelek színét, állagát. Ha nem lát semmi különbséget, akkor nem jutott be a gubacsatka a diótermés mag részébe, erre nem volt technikai lehetősége, nyugodtan ehetők a magok.
A dió szemölcsös gubacsatka ellen nem szoktak permetezni, részben mivel a házikertekben a diófák permetezéséhez nem rendelkeznek megfelelő technikai adottságú permetezőgépekkel, valamint mert nem okoznak olyan lényeges kártételt. Jelenlétük inkább látványos, mint veszélyes.
A rügyekben áttelelő alakok ellen téli nyugalmi időszakban olajtartalmú lemosó permetezéssel célszerű védekezni, ez a kezelés jelentősen lecsökkenti egyedszámukat. Később, lombfakadás után pedig a tünetes hajtásokat, nem csak a leveleket, hanem a teljes hajtást érdemes lemetszeni és megsemmisíteni. A fertőzött zöld dióburkokat is ajánlott elkülöníteni és megsemmisíteni.