Kérem segítségüket abban, hogy mi a teendő a fán maradt rothadó gyümölccsel?
Aki válaszol:
Dr. Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A gyümölcsök rothadását több kórokozó is okozhatja, azonban legtöbbször a monília fajok, vagyis a Monilinia laxa, a M. fructigena és a M. fructicola idézi elő. A fán maradt, nemcsak a rothadást vagy moníliás tüneteket mutató gyümölcsöket érdemes leszüretelni a fákról, hanem az egészségeseket is. A beteg gyümölcsök egy része le is hullhat, de a fán is maradhat. Ezek jelenléte akkor a legszembetűnőbb, ha a fák már lombjukat vesztették, és a tél folyamán számos elfeketedett és fonnyadt, úgynevezett gyümölcsmúmiát láthatunk rászáradva az ágakra.
Még a tél beállta előtt érdemes elvégeznünk ezek maradéktalan leszedését, valamint a földre hullott példányok összegyűjtéséről is gondoskodjunk, majd semmisítsük meg az ilyen terméseket. A gyümölcsmaradványok talajba forgatása is célravezető lehet. Ennek a feladatnak az elvégzése nagyon fontos, hiszen a kórokozók áttelelő képleteinek száma ezzel csökkenthető. Kora tavasszal, amennyiben a múmiákat nem szedtük le, némi víz segítségével már képesek elindítani fertőzésüket. Akár a kis kötődött gyümölcsök, de a hajtásvégek elhalása is bekövetkezhet már kora tavasszal.
A monília fajok elleni védekezés alapját a megelőzés adja, vagyis nagymértékben csökkenthető a fertőzési nyomás a rothadó gyümölcsök eltávolításával és összegyűjtésével, valamint a lemosó permetezések elvégzésével. A kórokozó a rákos sebek felületén is fennmaradhat, ezért e sebek kezelése is a megelőzés részét képezi. Kiemelt szerepe van a kártevők elleni védekezésnek egyaránt, hiszen több monília faj a terméseket már előzetesen kialakult sebzéseken keresztül képes csak megfertőzni. A mechanikai sérülések szintén kaput nyitnak a fertőzésnek, mint pl. a jégeső. A túl sokat kötött gyümölcsfajokat érdemes ritkítani is, az összeérő gyümölcsökről ugyanis sebzés nélkül is képesek a kórokozók a továbbterjedésre.
A vegetációs időszakban, főként a csonthéjas gyümölcsfajok esetében, azok közül is a meggy-, őszibarack- és kajszifákon a kémiai védekezést már a virágzási időszakban érdemes megkezdeni, majd a virágzás vége felé legalább egyszer megismételni.