Nagy veteményezők vagyunk, és az első pár évben rendre azt tapasztaltuk, hogy tele volt a talajunk fonálféreggel és drótféreggel. Kerestük is a megoldást, hogyan tudjuk elűzni őket vagy összegyűjteni úgy, hogy ne kelljen talajfertőtleníteni.
A kedves Olvasó joggal kérdezhetné, hogy miért nem akartunk talajtfertőtleníteni, de ha régi olvasóm már, akkor sejtheti a választ: a talajt, mint élő rendszert a szemléletünk szerint nem szabad fertőtleníteni, mert a hasznos szervezeteket ugyanúgy tönkre lehet vele tenni, mint ahogy a káros élőlényeket, tehát egyáltalán nem gyakoroljuk ezt a módszert a saját kertészetünkben. Mégis, akkor hogyan oldjuk meg a talajból a fonálférgek eltávolítását?
Mi az első jele, hogy valami baj van?
Az egyik jele az, hogy a gyökerek és a gyökérzöldségek szinte ehetetlenek lesznek a sok kártétel miatt. Érdekességük, hogy más állatfajokhoz sem hasonlítanak testfelépítésükben. Olyan helyeken is képesek megélni, ahol más állatok már régen nem, így nagyon ellenállónak mondhatók. Pontosan ezért nehéz velük a kertben is felvenni a harcot. A szikes talajoktól egészen a hőforrásokig, a fonálférgek mindenhol megélnek.
ÉRDEKESSÉG: Ha a talaj kiszárad, vagy a kémhatása pH 3-4 alá süllyed, akkor nyugalmi, anabionta állapotba kerülnek a fonálférgek.
Vírus-, baktérium- és gombaterjesztő szerepük is jelentős. Ők maguk viszont az atkák, az ugróvillások, a hangyák, és különböző rovarok lárváinak zsákmányállatai, sőt egyes gombák is képesek befogni őket (Bakonyi et al.).
A retekfélék a kedvencei
Egy időben a területünkön olyan sok fonálféreg volt, hogy bármennyi gyökérzöldséget vetettünk, a végén az állatok ették meg jószerivel, de mi magunk egy darabot nem tudtunk megenni már belőle. A leginkább a fekete retek, a hónapos retek, illetve a jégcsapretek állományaink látták kárát, utána el-elvétve a répafélékben is megjelentek. De a céklát sem utasították vissza.
De bio megoldásként így volt lehetőségünk ezernyi ötletet és interneten fellelt dolgot kipróbálni.
Az egyik ilyen lehetőség volt, hogy távoltartásra alkalmas növényeket használunk a növénytársításban.
Ennek egyik ékes példája a bársonyvirág és a fokhagyma alkalmazása volt, melyeket foltokban elültettünk a veteményes minden szegletébe, és így tartottuk távol a fonálférgeket.
Aztán egy nagyobb felületet bevetettünk fehér mustárral, melynek szintén fonálféreg-gyérítő hatása van.
Egyes leírások javasolták a kapor ültetését is, de ez inkább a tetvek és atkák távoltartására volt csak alkalmas, hatékonyan a fonálféregre gyakorolt hatása nem volt megfigyelhető.