Többesével keltek ki a palántáim, mit csináljak velük? Mi a jobb, ha egyesével, vagy ha csoportosan nevelem azokat kiültetés után?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Egyértelmű, kategorikus választ nehezen tudok kérdésére adni, mindig a helyzettől, körülményektől függ. Nagy területeken nevelt növényeknél is más lehet a gyakorlat és házikerti, hobbis termesztésnél is. Utóbbi felhasználás sokkal szabadabb, ott jobban lehet improvizálni, kísérletezni.
Szabály nincs rá, de a nagy, erős növésű palántákat általában egyesével neveljük, mivel azok a szabadba, a végleges helyükre ültetve a térben körkörösen nagy helyet, fényt igényelnek. Ilyen növények esetén a mellettük lévő társnövény nem találná meg az életterét, egymást akadályoznák növekedésükben, talajból a tápanyagot egymás elől szívnák fel, fejlődésükben riválisokká válnának. Megfigyelések szerint egymásra gyakorolt elnyomó hatásuk miatt, csökkentett mennyiségű termést hoznak.
Paradicsomok kiültetésénél az egyesével történő ültetés gyakorlata az elterjedt. A kisméretű zöldtömeget nevelő növényeknél szoktak 2-3 palántát együtt nevelni és kiültetni is. Ennek gyakorlata azon a megfigyelésen alapszik, hogy az egymás tövében növő, erőtlen növények támogatják egymást, hamarabb hoznak felhasználásra, fogyasztásra alkalmas mennyiséget. Salátafélék, paprika, bazsalikom termesztésében ismert és elterjedt módszer.
A csoportosan nevelt, ültetett növények egymástól mért távolságát befolyásolja a növények száma. A többesével nevelt növények gyökérfejlődéséhez, a lombjuk fejlődéséhez nagyobb hely szükséges, mint az egyesével nevelt növényeknél, és tápanyagigényük is magasabb. Ilyen ültetésnél a tövek egymástól mért távolságát, a növények területét növelni indokolt. Ezeket a szempontokat ültetésüknél már tekintetbe kell venni.
Vannak növények, melyeket egyesével és csoportosan is nevelnek, utóbbit fészkes nevelésnek nevezik. Hüvelyeseknél (bab, borsó), kabakosoknál (uborka, dinnyefélék) elterjedt vetési gyakorlat, sokan megszokásból, tradícióból folytatják ezt a nevelési módszert. Vitathatatlan előnye, hogy kelés és korai palántakorban a kis növények támogatják egymást, és gondozásuk, ápolásuk is egyszerűbb. Vetésnél a szükségesnél több magot használnak fel, ezért szikleveles kor után ritkítással állítják be a szükséges növényszámot, melynek fontos része a beteg, fejlődésükben visszamaradt egyedek kiszelektálása.
A csoportosan növő, 1-2 leveles palántakorú növények szétválasztása, elkülönítése, egyesével történő kiültetéshez, nagy gondosságot igénylő munkafolyamat. Szétszedésük minél előbb történjen meg, hiszen a gyökereik dúsulásával gyökérágaik egymásba nőnek, ezt érdemes megelőzni. A laza talajú, tőzeggel, kókuszrosttal vagy perlittel kevert magvető földben nevelt palánták gyökere erőteljesen fejlődik, és szétültetésnél könnyen, sérülésmentesen szétválaszthatók.
A csoportosan kikelt növények ritkítása, egyelése olyan módon is elvégezhető, hogy azt az egyetlen palántát hagyja meg továbbfejlődni, amely a legerősebb, és növekedése, alakja a fajtára jellemző, levelei egészségesek. A többi körülötte növőt (gyengéket, beteges kinézetűeket) pedig kicsípi, kivágja tőből. A nem kívánt növények eltávolítását nem érdemes halogatni.
