Reggel még sík volt a gyep, másnapra pedig több friss földkupac sorakozik rajta. A vakond jelenlétét nehéz nem észrevenni, azt viszont már könnyű félreérteni, hogy pontosan milyen kárt okoz.
A megrágott gyökér, az eltűnt virághagyma vagy a károsított zöldség ugyanis rendszerint nem az ő számlájára írható. A túrásokkal és a felszín közeli járatokkal azonban valóban képes felforgatni a gondosan fenntartott kertet.
Mit keres valójában a vakond a kertben?
Nem a sárgarépát, a burgonyát vagy a virághagymát. A közönséges vakond (Talpa europaea) állati eredetű táplálékot fogyaszt, amelyben jelentős szerepük van a földigilisztáknak, de rovarokat, rovarlárvákat és más talajlakó gerincteleneket is elfogyaszt.
A friss túrások ezért elsősorban azt mutatják, hogy az állat aktívan használja az adott területet. Ahol megfelelő a talaj szerkezete és elegendő táplálékot talál, ott kiterjedt járatrendszert alakíthat ki. Nedvesebb talajban a felszín közelében is könnyebben mozog és ás, tartós szárazság idején viszont mélyebbre húzódhat a táplálék után.
Ebből következik egy fontos gyakorlati szabály: pusztán a vakond megjelenéséből nem lehet arra következtetni, hogy a kertben elszaporodtak a pajorok vagy más növénykárosító lárvák. A földigilisztákban gazdag talaj önmagában is megfelelő táplálkozóhelyet kínálhat számára.
Megrágott gyökér? Érdemes más tettest is keresni
A vakond körül talán ez a leggyakoribb félreértés. Járatai áthaladhatnak a növények gyökérzónáján, az ásás pedig megemelheti a gyepet, meglazíthatja a fiatal növények körüli földet, illetve üregeket hagyhat a gyökerek mellett. Ettől a növény vízellátása romolhat, a friss vetés vagy telepítés pedig megsínyli a bolygatást.
Ez azonban más jellegű kár, mint a rágás.
Ha gumókon, hagymákon vagy gyökereken jól látható fognyomokat talál, nem célszerű automatikusan a vakondot hibáztatni. A már elkészült föld alatti járatokat más kisebb emlősök is használhatják, amelyek növényi részekkel is táplálkoznak. Ilyenkor a védekezés előtt érdemes tisztázni, valóban melyik állat okozza a kárt.
A vakond ellen nem lehet bárhogyan fellépni
A magyar kerttulajdonos számára ez különösen fontos, mert az interneten található tanácsok jelentős része külföldről származik. Ami más országban bevett módszer, nálunk akár jogszabályba is ütközhet.
A közönséges vakond Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 25.000 forint. Nem szabad tehát úgy kezelni, mint egy szabadon irtható kerti kártevőt. Védett állat befogása, károsítása vagy elpusztítása nem általánosan megengedett kertészeti beavatkozás; az engedélyköteles megoldásoknál az illetékes természetvédelmi hatóság eljárása szükséges.
Ezért különösen óvatosan kell kezelni a külföldi oldalakon gyakran ajánlott csapdázást és egyéb, az állat sérülésével vagy pusztulásával járó módszereket.
Ha fontos a hibátlan gyep, előre érdemes védekezni
Meglévő járatrendszernél jóval nehezebb tartós eredményt elérni, mint a problémát egy új telepítésnél megelőzni. Kisebb, értékes gyepfelület vagy ágyás kialakításakor erre használható a talajba fektetett vakondrács. A megfelelően elhelyezett mechanikai akadály nem pusztítja el az állatot, hanem megakadályozza, hogy a felszínig tolja a kitermelt földet.
A már kialakult gyepnél érdemes a friss túrásokat elegyengetni, a megemelt gyepréteget pedig visszanyomni a talajhoz, hogy a gyökerek ismét megfelelően érintkezzenek a földdel. A túrásból származó laza, aprómorzsás föld egyébként felhasználható a kertben, amennyiben nem gyomos vagy más okból problémás.
A túlöntözés kerülése szintén indokolt, de nem azért, mert néhány öntözés kihagyásával biztosan elűzhető a vakond. A tartósan nedves felső talajréteg kedvez a felszínhez közeli aktivitásnak, ugyanakkor a gyep vízellátását mindig a növény igénye és az időjárás alapján kell meghatározni. A kert szándékos kiszárítása nem tekinthető ésszerű vakondvédekezésnek.
Nem érdemes a talajéletet feláldozni miatta
Első hallásra logikusnak tűnhet: ha kevesebb táplálékot talál, a vakond majd továbbáll. Ebből azonban nem következik, hogy érdemes lenne pusztán miatta gyéríteni a talajlakó szervezeteket.
Különösen igaz ez a földigilisztákra, amelyek fontos szerepet töltenek be a talaj szervesanyag-forgalmában és szerkezetének alakításában. A talajlakó növénykártevők ellen természetesen szükség lehet védekezésre, ha jelenlétük és kártételük ezt indokolja. A vakondtúrás azonban önmagában nem növényvédelmi diagnózis, ezért előbb a tényleges problémát kell azonosítani.
Mennyit érnek a hangot és rezgést keltő riasztók?
Napelemmel működő, talajba szúrható vakondriasztóból ma már nagy a választék. Ezek hanggal, rezgéssel vagy más fizikai ingerrel próbálják kellemetlenné tenni az állat számára a területet.
A probléma az, hogy hatásosságuk nem tekinthető egyértelműen bizonyítottnak. Bár ilyen eszközöket a hazai természetvédelmi tájékoztatás is említ a távoltartás lehetséges eszközei között, független szakmai források szerint az elektronikus és rezgéskeltő riasztók tartós eredményességére nincs kellően erős bizonyíték. Előfordulhat, hogy egy adott helyen változik az állat aktivitása, ebből azonban nem következik, hogy a módszer minden kertben működni fog.
Ugyanez indokolja az óvatosságot a különféle szagos növényekkel, ricinusolajjal és más házi praktikákkal kapcsolatban. Sok módszer régóta kering a kertészeti tanácsok között, miközben megbízható, ismételhető hatásukat jóval nehezebb igazolni.
A vakond jelenléte ezért nem feltétlenül olyan probléma, amelyre azonnal „irtószert” kell keresni. Néhány túrás egy kevésbé frekventált kertrészben sokszor inkább esztétikai kellemetlenség. Ahol viszont rendszeresen sérül a gyep, a vetés vagy egy értékes ágyás, ott a mechanikai megelőzés és a valódi kár okának pontos azonosítása többet érhet, mint a bizonytalan házi praktikák.
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
Képek: Pixabay.
