A hagyományok tiszteletéről szerencsére egyre több szó esik, szaklapunkban és online felületünkön is.
Meghívást kaptunk Mosonmagyaróvárra, a május 9-én tartott rendezvényre, amelyet a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara, valamint az Óvári Gazdászok Szövetsége szervezett.
A múltba tekintő eseménynek két programpontja volt: Dr. Tenk Antal professzor emeritus „Dicső múltunk I.” című könyvének bemutatója (A részemre megtisztelő szavakkal dedikált példányt ezúton is hálásan köszönöm), és a Vár- és Intézménytörténeti kiállítási megnyitója, Dr. Kalmár Sándor egyetemi docens kalauzolásával a PHARE épületben.
*
Miről is szól a szerző által helyben dedikált, a függelékekkel együtt 414 oldal terjedelmű, igényes kiállítású könyv? A Magyaróvári Gazdasági Akadémia XIX. századi fénykorszakáról és nagy tanári karáról.
Több intézménytörténeti műre támaszkodva, illetve az utóbbi hatvan évben nagyrészt a szerző saját gyűjtéséből, valamint segítőkész munkatársaktól származó anyagok felhasználásával elkészült a kétkötetes intézménytörténeti könyv első része, amely az 1818-1918 közötti időszakot mutatja be. A könyv az első évszázad részletes krónikáján kívül számos tanár és híressé lett hallgató munkásságát is bemutatja.
*
A Vár- és Intézménytörténeti kiállítás áttekintő képet nyújt az egyetemi kar és az alapítása óta hozzá szorosan kötődő vár történetéről. Az egyes korszakok bemutatása során a leendő látogatók korabeli képeken és tárgyi emlékeken keresztül betekinthetnek a hallgatók egyetemi mindennapjaiba. Tájékozódhatnak arról a két évszázados sokszínűségről és szellemiségről, mely összekovácsolta és egységbe tömöríti napjaink óvári gazdászait is.
*
Köszönjük a meghívást, a könyvhöz gratulálunk – amelyet szaklapunk következő számában részletesen is bemutatunk – a kiállításról meg csak annyit: érdemes megnézni, és kicsit elmerengeni agrárfelsőoktatásunk egyik jeles intézményének is meghatározó személyiségeinek alkotó munkásságán.
A tábla – meg a katedra – széléről – Dr. Bódis László
Dr. Bódis László blogja
Dr. Bódis László (1942-2019)
Eredetileg a pálya széléről akartam jelentkezni, mondván, hogy onnan szoktak bekiabálni az okoskodók a pályán küszködőknek. Valahogy én is így érzem magam, amikor a taccsvonalról próbálok beleszólni a „nagyok” dolgába vagy azokéba, akik ténylegesen művelik a szakmát, esetleg amikor csak el akarom mondani a gondolataimat, netán zsörtölődéseimet, amik néha eszembe jutnak; koromnál fogva már egy kicsit kívülállóként.
