A csonthéjasok és a kétszikű szántóföldi kultúrák közös növény-egészségügyi aggálya

Természetesen e jelenség nem minden említett kultúrát ugyanolyan súllyal érintő növényvédelmi probléma. Elsősorban olyan – a vírusos eredetű megbetegedésekre érzékeny, ebből adódóan gazdasági jellegű kárt elszenvedő – állományok kiemelt növényvédelmi aggályaként hozható fel, mint például a szilva, az őszi- és a kajszibarack, illetve a burgonya és a cukorrépa. A potenciálisan felmerülő kár gazdasági súlyát mérlegelve, azonban ezen értékes haszonnövények telepítésénél, vetésénél, a megtermelt termés mennyiségének és minőségének megőrzése érdekében mindenképp szem előtt tartandó növényvédelmi probléma. E felvezető gondolatot a csonthéjasokat megbetegítő sharka vírus (plum pox virus), vagy a burgonyát támadó burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus) növényvédelmi jelentősége, gazdasági súlya támasztja alá a legjobban.

Miről is van szó konkrétan? A levéltetvek (Aphididae) egyes fajai ún. ivaros-ivartalan szaporodási ciklusuk (heterogonia) során gazdanövényt váltanak. Többnyire a téli, fás szárú gazdanövényről (ahol ivaros/szexuális szaporodásuk lebonyolódik) a tavasz beköszöntével fejlődő lágyszárúakra vonulnak, ahol ivartalanul/szűznemzéssel számos nemzedéket hoznak létre. A szaporodás e változatos és egyedülálló formájának hátterében e fajok jól meghatározott stratégiai érdeke húzódik meg. A nagyszámú, szűznemzett leánynemzedékek célja a rendelkezésre álló tápanyagforrások mind sikeresebb kiaknázása, míg az ősz vége felé megjelenő ivaros alakok párosodásának fő oka a faj genetikai variabilitásának fenntartása.

E rendkívül népes rovarok kártevő jelentőségét súlyosbítja a szívogatásuk következtében a tápnövénybe átadott, megbetegedést előidéző vírus szekvenciák okozta súlyos tünet együttes, melyet követően vegyszeres, kuratív beavatkozási lehetőség már nem áll rendelkezésre. Ezért a vírusos eredetű növényi megbetegedések megfékezésének egyedüli megoldása a prevenció, amelybe beletartozik az egészséges szaporítóanyag előállítása, felhasználása.

A rovar által közvetített vírusátvitelnek több formája ismert. Mely alapján a növényi vírusok három fő csoportra oszthatók:

• A stylet-borne vírusok, vagy nem perzisztens vírus átvitel során a fertőzött növény szövetnedvével való táplálkozás közben vírusrészecskék tapadnak a rovar szipókájára (styletum). Ez esetben a rovar egészséges növényre kerülve azonnal fertőzőképes lesz, nincs szükség lappangási időre. A vektorok hamar, egy-két szívás után elveszítik vírusátviteli képességüket. A stylet-borne vírusok a levél parenchimában lokalizálódnak, mozaikos tüneteket okoznak, és mechanikailag könnyen átvihetők. A védekezés ellenük szinte lehetetlen, leginkább a levéltetvek számának csökkentésére korlátozódik. Erre az átviteli módra példa a burgonya Y-vírus (potato Y potyvirus) és a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) ( 1. kép) kapcsolata.

1. kép: Zöld őszibarack-levéltetű
(Forrás: https://www.cropscience.bayer.com/en/crop-compendium/pests-diseases-weeds/pests/myzus-persicae)

• A cirkulatív vírusok, vagy perzisztens vírus átvitel során a kórokozók rendszerint a háncsban vagy a farészben lokalizálódnak, sárgaság típusú tüneteket okoznak, és mechanikailag alig, vagy nehezen vihetők át. Felvételük hosszú. A vektorban inkubációs időre van szükségük, mely során a vírus megbetegítheti a rovarvektort. Leadásuk hosszú. A cirkulatív vírusok vektor specifikusak. Legismertebb cirkulatív vírus a burgonya levélsodródás vírus (potato leafroll polerovirus), melyet többek között a zöld őszibarack-levéltetű is terjeszt.
• A szemiperzisztens vírusok a perzisztens és a nem-perzisztens csoport közötti átmenetet képviselik. A szemiperzisztens vírusok mechanikailag általában nem vihetők át, vagy átvitelük nehéz. Ilyen például a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) által terjesztett répa sárgaság vírus (beet yellows closterovirus).

Védekezési lehetőségek a vírusterjedés megelőzésére

Az 1. táblázatban látható azon levéltetű fajok listája, melyek gazdanövényei között egyaránt szerepel Magyarországon gazdasági jelentőséggel bíró kertészeti gyümölcs és szántóföldi lágyszárú kultúra.

 Az általuk terjesztett vírusos eredetű növényi megbetegedések megfékezése e rovarok élettevékenységének ellehetetlenítésével, irtásával valósítható meg a legsikeresebben. Bár a levéltetvek passzív úton (légmozgás segítségével) nagy távolságok megtételére képesek, a legkézenfekvőbb kórmérséklő eljárás az érzékeny gyümölcs- és szántóföldi kultúrák között kialakított izolációs távolság. Ezt követően a levéltetvek, kiemelten a zöld őszibarack-levéltetű ellen irányuló kémiai beavatkozások sikerétől függ a növényállomány vírusmentesítésének biztosítása.

Így őszi-, kajszibarack és szilva esetében a virágzás előtti, piros bimbós állapotra időzített beavatkozások fontosságát kell kiemelni, melyek közvetlenül a szűznemző nemzedékek sorát indító ősanya lárvák pusztítását váltja ki. E gyümölcsösök vonatkozásában kiemelt jelentősége van e kezelések sikerességének a súlyos gazdasági károkat okozó, említett sharka vírus (2. kép) megfékezése miatt.

2. kép: A sharka vírus (plum pox) tünetei őszibarack gyümölcsén
(Forrás: Queen’s Printer for Ontario, 2010)

A szántóföldi növények közül a burgonya rovarvektorainak gyérítésével elért vírusmentesítés szintén kiemelt fontosságú. A levéltetvek által stylet-borne módon terjesztett burgonya Y vírus (potato virus Y, PVY), és a cirkulatív módon terjesztett burgonya levélsodródás vírus (PLRV) okozzák a legsúlyosabb termésveszteséget burgonyatáblákon. Az ellenük irányuló legfontosabb védelem a fémzárolt vetőgumó felhasználása. Szántóföldi vegetációban a vektorok elleni védekezés hatékonysága már az időzítéstől függ, melyet a növényállományba kihelyezett sárgatálakba repült egyedszám alapján lehet megítélni. E kórokozók terjesztésében a leghatékonyabb, egyben növényvédelmi szempontból a legveszélyesebb vírusvektor szintén a zöld őszibarack-levéltetű. Kisebb jelentőségű fajok, de megemlíthetők még a szintén csonthéjasokról migráló zöld bogáncs-levéltetű (Brachycaudus cardui) és a sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi).

Cukorrépa esetében a vírusos sárgaság (beet yellows virus) levéltetvek gyérítésén keresztül történő megfékezését kell kiemelni. A répa inkrusztálása során a vetőmagra felvitt rovarölő szerek sikeresen megfékezik a kezdeti levéltetű kolóniák kialakulását. Ezt követően a kórképek megfékezésének sikere a nyár derekára csúcsosodó levéltetű egyedszám kémiai megfékezésétől várható.

Napraforgón a sárga szilva-levéltetű mellett a fekete répa-levéltetű okoz jellegzetes tányértorzulást, virág sterilitást. Elsősorban emiatt lehet szükséges a fejlődő levéltetű kolóniák (3. kép) ellen a virágzás előtt méhkímélő technológia alkalmazásával védekezni.

3. kép: Sárga szilva-levéltetű kolónia napraforgó levelének fonákán
(Forrás: Dr. Takács András)

*

Összefoglalva e vírusbetegségeknek kitett kultúrák, különösen őszi-, kajszibarack és burgonya állományok megóvásához a preventív agrotechnikai elemek mellett a vektor szervezetek betelepülésének, felszaporodásának megakadályozása is hozzátartozik, melynek egyaránt fontos alkotórésze a termőterület helyes megválasztása. A továbbiakban pedig a szomszédos gyümölcs- és szántóföldi kultúrák állományaiban külön-külön végzett, sikeres inszekticides beavatkozások egységesen a vírusos eredetű megbetegedések csökkenését eredményezhetik.