A bogyósok gyomszabályozásáról összefoglalóan

A bogyós gyümölcsűek ültetvényeinek gyomosodásában, a gyomflóra összetételének alakulásában számos tényező játszik szerepet. Ezek egy része ökológiai és termesztéstechnológiai elem: pl. a terület talajtípusa, klimatikus viszonyai, az ültetvény telepítése előtti termesztési és művelési viszonyok, illetve az aktuális művelési rendszer. Ezeken felül az ültetvényekben legnagyobb denzitással előforduló gyomfajok köre elsősorban a kultúra korával van szoros összefüggésben.

Mivel a bogyósok zöme több évig, vagy akár évtizedig is jelen van egy területen, így az ültetvény létesítése előtt aprólékosan megtervezett, mechanikai és kémiai gyommentesítésre van szükség (lásd a következő alcím alatt), amely akár egy évnél is több időt vehet igénybe.

A megfelelően elvégzett előkészítő munka után a telepítés évében, illetve szerencsés esetben még az azt követő néhány évben is kontrollálható egyedszámú, magról kelő egy- és kétszikűekből álló gyomosodással kell számolnunk, ahol a fajösszetétel eléggé hasonlít a környező szántóföldi területek gyomviszonyaihoz. Az egynyári gyomok közül elsősorban a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a libatopfélék (Chenopodium spp.), az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a keserűfűfélék (Polygonum spp.), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a muhar fajok (Setaria spp.) és pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) kezdeti megjelenése tapasztalható. De egyre nagyobb tömegben jelennek majd meg az ősszel és/vagy kora tavasszal kelő fajok is, mint pl. a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Stellaria media), a Veronica és Lamium fajok, a pipacs (Papaver rhoeas), az egérárpa (Hordeum murinum) vagy éppen a repcsényretek (Raphanus raphanistrum). Természetesen az adott ültetvény területének sajátosságaitól függően további fajok is gyomosíthatnak.

Az ültetvény korának előrehaladtával a másodlagos szukcesszió következtében, valamint a vegyszeres és mechanikai gyomirtási megoldások és a rendelkezésre álló élőmunkaerő szűkössége és ennek gyomszelekciós hatása okán, az évelő gyomfajok egyedszáma és borítása fokozatosan emelkedik, míg az egyéves fajok számában csökkenés, illetve fajok közötti átrendeződés következik be. A leggyakrabban előforduló évelő gyomfajok: az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), a hamvas szeder (Rubus caesius), az útszéli zsázsa (Cardaria draba), a gyermekláncfű (Taraxacum officinale), a tarackbúza (Elymus repens), a sovány- és az angolperje (Poa trivialis; Lolium perenne), a csillagpázsit (Cynodon dactylon) és néhol a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios). Az egyéves fajokon belül tömegessé válhat pl. a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis), egyes rozsnok fajok (Bromus spp.), a zöldmuhar (Setaria viridis), a keszeg saláta (Lactuca serriola) borítása. Ha ezek a zömében gyökér- vagy szártarackos évelők és nehezen irtható egyévesek az ültetvények soraiban uralkodóvá válnak, akkor élettevékenységükkel komoly termésveszteséget okoznak, mivel sok tápanyagot és még több nedvességet vonnak el a kultúrnövényünktől. A betakarítást nehezítik, sőt meg is akadályozhatják, ahogy belenőnek a kultúrnövény termővesszői közé, így csak nagy termésveszteséggel és akár fizikai sérülésekkel lehet a betakarítást elvégezni. Az alacsonyabban növő bogyósok esetében a növényállományba, annak szintjébe benövő, sűrű gyomborítás kedvező mikroklímát biztosít a betegségek terjedéséhez, a növényvédelmi kezelések, permetezések hatékonyságát pedig nagymértékben csökkentheti.

Egyre gyakrabban okoznak problémát az ültetvények sorában megjelenő cserje, félcserje, vagy fásszárú – sokszor idegenhonos inváziós – fajok pl. Rosa, Celtis, Ailanthus, amelyeket vegyszeresen nem, csak rendszeresen végzett vadászó mechanikai irtással lehet valamelyest kordában tartani, terjedésüket megakadályozni.

A bogyós gyümölcsűek közös jellemzője, hogy az ide tartozó fajok gyökérzete általában sekélyebben, a talaj felső rétegében helyezkedik el, ezért a gyomirtási célú mechanikai műveléseket csak sekélyebben (pl. málna esetében max. 5-7 cm mélységig) lehet elvégezni, ami csak részleges hatást ad az évelő gyomok esetében, és korlátozza a talajon keresztül is ható gyomirtó szerek alkalmazásának körét. A bogyósok korán fakadnak és a termés is viszonylag korán lekerül, ami után már kevesebb figyelem fordul az ültetvény felé, így a nyár második felére a gondozatlanság miatt erősen elgyomosodhatnak. Pedig ebben a kritikus időszakban folyik éppen a következő évi termés megalapozása, a termőrügyek differenciálódása, amit az erős gyomosodás, a kultúrnövény stresszhelyzete kedvezőtlenül befolyásolhat.

A hazai ültetvényekben a sorok és sorközök művelése többnyire eltérő. A sorközök gyomirtása döntően mechanikai úton (kaszálás, talajművelés) történik, míg a növénysorok a legtöbb esetben valamilyen vegyszeres védelemben is részesülnek. A sorközök ápolásának elhanyagolása sokszor eredményezi, hogy olyan fajok is kezdenek betelepülni a sorokba, amelyek egyébként ruderális állományokban társulásalkotók pl. a seprence (Erigeron annua), a zörgőfű fajok (Crepis spp.), bakszakáll és keserűgyökér fajok (Tragopogon spp., Picris spp.) stb., amelyek aztán később kontrollálhatatlanná válnak.

Telepítés előtti mechanikai és vegyszeres gyomirtás

A bogyós ültetvény helyének okszerű megválasztása, az ehhez szükséges szakmai információk begyűjtése a tervezett telepítés előtti, általában 2-3 éves időszakban történik. Ez az időtartam lehetőséget ad nekünk arra, hogy a kijelölt területet talajművelési, mechanikai és vegyszeres módszerekkel elsősorban az évelő, másodsorban a később nehezebben irtható egynyári gyomoktól mentesítsük, a jövőbeni gyomnyomást csökkentsük.

Mivel az ültetvényekben felszaporodó évelő gyomnövények egy része (pl. mezei acat) már az előveteményekben és azok tarlóján is előfordul, ezért telepítés előtt fontos feladat a terület bejárása. Ilyenkor kell felmérni, hogy az ültetvény létesítésére kijelölt területen kialakult-e, és ha igen, akkor milyen mértékben az évelő gyomosodás. Amennyiben indokokolt, akkor a vegyszeres védekezést lehetőleg egy korán lekerülő kultúrnövény (elsősorban a kalászosok) tarlóján célszerű elvégezni, figyelembe véve, hogy az esetleges ismételt kezelés után is maradjon még elég idő az alkalmazott, zömében felszívódó, szisztemikus hatású gyomirtó szer/szerek hatáskifejtésére és a telepítés előtti talajmunkák elvégzésére.

A kultúrnövény betakarítása után, a lehető legrövidebb időn belül tarlóhántást kell végezni, lehetőleg a hántott tarló megfelelő zárásával. Ez csírázásra, illetve kihajtásra készteti a gyomokat és a betakarításkor elhullott kultúrnövény magvakat. Amennyiben már kihajtottak az évelő gyomfajok is, úgy a növényvédő szeres védekezés elvégzésénél a gyomnövény megfelelő fejlettségére és fenológiai állapotára kell koncentrálnunk. Tarackbúza, csillagpázsit esetében a 20-25 cm, fenyércirok esetében a 30-40 cm-es nagyságnál, aprószuláknál a bimbózás, virágzás környékén, mezei acatnál a tőlevélrózsás állapotban van a szisztemikus, felszívódó gyomirtó szer kijuttatásának optimális időpontja. A vegyszeres védekezésre jelenleg a legmegfelelőbbek a glifozát hatóanyagú, totális hatású gyomirtó szerek. Kedvező hatású lehet a gyomirtó szerrel együtt kijuttatott 4 kg/ha feloldott ammónium-nitrát műtrágya is, mert fokozza a gyomok élettevékenységét, a herbicid hatóanyag felszívódását és hatáskifejtését a fehérje-anyagcserében. Ha a permetlé készítéséhez csak kifejezetten kemény vizet tudunk felhasználni, akkor 2-3 kg/ha ammónium-szulfát alkalmazása javasolható.

A glifozát hatóanyagot tartalmazó szereknek tartós hatása nincs, a zöld növényi részeken felszívódva fejtik ki hatásukat. Az évelő gyomok irtására, totális gyomirtásra 1900-2800 g aktív hatóanyag/ha dózis alkalmazására van szükség. A glifozát hatóanyaggal nehezebben irtható gyomfajok közé tartoznak a zsurló fajok, a szeder, az aprószulák, a csillagpázsit, a nagycsalán, a mogyorós lednek, az évelő csorbóka fajok. Ezek ellen kombinációk alkalmazásától (pl. glifozát+2,4-D az aprószulák ellen) és/vagy többször megismételt kezeléstől várható eredmény.

Szántóföldi permetezésnél lapos sugarú szórófejeket használjunk és legalább 300 l/ha permetlével végezzük a kezelést. Szórópisztollyal végzett totális permetezésnél ügyelni kell arra, hogy a gyomirtó szer koncentrációja a permetlében 1% alá ne essen. A kezelés után hat órán belül lehulló csapadék – intenzitásától függően – a gyomirtó hatást kedvezőtlenül befolyásolhatja. Talajmunkát végezni a permetezés után kb. egy hét elteltével javasolt, de alacsonyabb hőmérséklet mellett 9-10 nap a várakozási idő. Meleg, párás időben a hatás gyorsabb, hűvös időben elhúzódóbb hatáskifejtés várható.

Agrotechnikai, mechanikai védekezés

Bogyós ültetvényeknél igen hatékony módszere a gyomok visszaszorításának a talajtakarásos művelés, hiszen a meglévő ültetvényekben a biológiai-agrotechnikai gyommentesítés legjobb módja a talajfelszín mulcsozása, vagy fóliás takarása. A szerves eredetű takaróréteg – mint amilyen a szerves trágya, a fűrészpor, vagy a lekaszált zöldtrágya – kialakítása és használata elsősorban a málna és a ribiszke termesztésénél jellemző, míg a fekete (esetenként fehér pl. bakhátas termesztésnél) fóliás és a szalma takarás a szamóca ültetvények gyommentesen tartására nyújt lehetőséget. Természetesen a takaróanyagok gyomelnyomó hatása addig érvényesül, amíg a réteg sértetlen (ne legyenek szakadások a fólián) és megfelelően vastag (legalább 5-6 cm legyen a mulcsréteg), illetve nem túlzottan hiányos a termesztett növényállomány. Egyes évelő gyomnövények akár keresztül is tudják nőni a fóliát, ezért a takarásra szánt területeken ezeket az évelőket mindenképpen még a telepítés előtt ki kell irtani.

Hajtatásban, fóliasátrakban, zárt termesztő berendezésekben a talajon történő termesztés (fóliatakarásos, állványos, cserepes stb.) mellett egyre gyakoribbak a talaj nélküli termesztési módok (pl. tőzegpaplanos, kókusztrost-paplanos, hidrokultúrás termesztés stb.), ahol a gyomprobléma természetesen fel sem merül.

Jelenleg a gyümölcsfélék közül hazánkban a legkevesebb gyomirtó szer a bogyós gyümölcsűekben engedélyezett. Az utóbbi években sorozatosak a hatóanyag- és termékkivonások, ami a termelőknek igen nagy problémát okoz, mivel szinte lehetetlen megoldani a hatékony vegyszeres gyomszabályozást. Ugyanakkor a rendelkezésre álló élő munkaerő egyre kevesebb, és alkalmazása egyre gazdaságtalanabb, ezért mechanikai gyomirtást szinte lehetetlen kézi kapálással kivitelezni. Szerencsére egyre több speciális talajművelő eszköz kerül forgalomba, amelyek egyes kultúrákban (pl. a bodza, vagy a törzses köszméte termesztési mód) akár néhány centiméteres pontossággal a törzseket elkerülve tudnak mechanikai művelést és így gyomirtást is megvalósítani.

A mechanikai gyomirtásnál gyomnak kell tekinteni a tősarjakat is, amelyeket zömében kézi kapálás során, gondosan ügyelve a törzsre, kell eltávolítani.

A mechanikai művelések mélysége – főképp a málna esetében – a 6-8 cm-t általában ne haladja meg. Különösen veszélyes lehet hagyományos eszközökkel, a soroktól félméteres távolságon belül végzett mélyebb talajművelés, ugyanis ez egyrészt a gyökérzetet is károsítja, másrészt hatására a sarjak életképességének és a terméshozamoknak a csökkenése tapasztalható.

Az ültetvényekben tartósan megtelepedett évelő gyomnövényeket csak mechanikai módszerekkel nehéz kiirtani, hiszen a gyökér- és szártarackok, rügyekkel rendelkező gyöktörzsek, indák, gumók feldarabolásával – azok kihajtásra serkentésével – inkább csak segítjük a gyomok elterjedését, mintsem csökkentjük az ültetvény velük való fertőzési esélyét.

A szamóca vegyszeres gyomszabályozása

A telepítés előtt elvégzett minél szélesebb körű gyommentesítés elengedhetetlen része a technológiának, mivel a szamócában csak viszonylag kevés és korlátozott gyomirtási spektrummal rendelkező készítmény használható a vegyszeres védekezés céljaira.

Az intenzív, nagy technológiai fegyelmet igénylő, hazánkban még csak gyerekcipőben járó, egyéves termesztési módnál – amikor gyakorlatilag 4-10 hónap alatt lezajlik a teljes termelési ciklus – nemcsak a hajtatásban, de szabadföldi viszonyok között is, a telepítés előtti szakszerű gyomirtással az egész szezonra tiszta állományt lehet biztosítani és a gyomosodást okozó indásodás sem játszik jelentős szerepet.

2-3 éves élettartamra tervezett szamóca ültetvények esetében, ahol a kultúrnövény gyökérképzési, indaképzési tulajdonságai miatt egyébként is szükség van mechanikai munkákra, ott a mechanikai gyomirtás (kézi kapálás, talajlazítás, fogasolás, sekély sorköz-kultivátorozás, rotációs kapálás stb.) és a kiegészítő jellegű vegyszeres gyomirtás együttese tudja biztosítani a kielégítő gyommentességet.

Nyárvégi telepítéskor, a kiültetés után, ha az időjárás még meleg és eléggé nedves a talaj, akkor a szamóca meggyökeresedése gyorsan és megfelelően megy végbe, ilyenkor a már beállt állományban következő tavasszal végezhetünk vegyszeres kezelést. Szükség esetén a sikeres megeredést követő 2-3 héttel már használhatjuk a pendimetalin hatóanyagú készítményeket (Pendigan 330 EC, Pendi 330 EC, Pendum 330 EC, Sharpen 330 EC, Stomp Aqua), széles magról kelő egyszikű és közepes kétszikű gyomirtási spektrummal. Késő őszre húzódó telepítésnél még fagymentes időben, 5-8 ^oC átlaghőmérsékletnél, jól elmunkált, aprómorzsás talajra a napropamid hatóanyagú, tartósabb hatású Devrinol 45 F is kipermetezhető. A napropamidra elsősorban a magról kelő egyszikű gyomnövények érzékenyek, de jó és tartós hatást ad egyes kétszikűek ellen is pl. disznóparéj és libaparéj fajok (Amaranthus spp.; Chenopodium spp.), a parlagi pipitér (Anthemis arvensis) és a Veronica fajok.

A Devrinol 45 F gyomirtó szer engedélyokirata 2017. év végén lejárt, de az engedélyező hatóság az értékesítési láncban meglévő készletek forgalmazására és felhasználására türelmi időt állapított meg, aminek értelmében a szer felhasználása 2019. június 30-ig engedélyezett. A hatóanyag uniós engedélye 2020. 12. 31-ig érvényes.

Vegyszeres gyomirtásra a termő szamócában évente kétszer van lehetőség. Az első védekezést kora tavasszal, a tőrózsák kihajtása előtt, de mindenképpen még a virágbimbók megjelenését megelőzően végezhetjük el, a második védekezést pedig a termés betakarítását követően. Mindkét vegyszerezést talajlazításnak kell megelőznie, továbbá a készítmények hatáskifejtésének egyik alapfeltétele, hogy a nagy mennyiségű szervesanyag-maradványt eltávolítsuk (kigereblyézzük, vagy rotációs talajművelő eszközzel a sorokba bedolgozzuk). A másik alapfeltétele a hatásnak a bemosó csapadék (eső, vagy öntözés), mivel a preemergensen ható készítményeknek szükségük van legalább 15-20 mm csapadékra a kezelést követő két hétben. Ennek elmaradása a hatékonyságot csökkenteni fogja.

Tavaszi kezelésre alkalmazható az S-metolaklór + napropamid, vagy pendimetalin + napropamid kombináció (Dual Gold 960 EC, Tender, Lecar, Cross + Devrinol 45 F, vagy Pendigan 330 EC, Pendi 330 EC, Pendum 330 EC, Sharpen 330 EC, Stomp Aqua + Devrinol 45 F), mely a magról kelők ellen ad jó hatást.

Szüret utáni gyomosodáskor a mechanikai ápolási műveletek elvégzése után indokolt lehet a herbicides kezelés, mivel a következő évi termés alapját képező virágrügyek differenciálódása ebben az időszakban történik. Ha az elgyomosodás száraz, aszályos nyárvégi idővel párosul, akkor ez a folyamat zavart szenved, a terméseredmények csökkenni fognak, amit egy tavaszi gyomirtás már nem tud helyre hozni. Ilyenkor szüret után, szeptember közepén, végén kerülhet sor a késő őszi Devrinol 45 F alkalmazáson felül (ha nem használtuk tavasszal is a napropamidot) az évelő egyszikűek elleni védelemre is. A propaquizafop hatóanyagú Agil 100 EC, Outplay dózistól függően jó hatékonysággal irtja a magról kelő fűféléket, valamint a föld feletti részek elpusztítása mellett transzlokálódva az évelő egyszikűek földalatti szaporító képleteibe (tarackok, rizómák), sikerrel korlátozza, akadályozza azok következő tavaszi kihajtását is. A szelektív egyszikű irtó nyárvégi, őszi alkalmazását az is indokolja, hogy a propaquizafop élelmezés-egészségügyi várakozási ideje szamócában 45 nap! A kezelést akkor kell végrehajtani, amikor még legalább 15 ^oC a napi középhőmérséklet, és az évelő fűfélékben a tápanyagok áramlása intenzív a földalatti raktározó- és egyben vegetatív szaporítóképletekbe.

Szaporítóanyag-előállítás céljából termesztett szamóca kultúrában ún. eseti engedély/szükséghelyzeti engedély birtokában korábban szerepet kaphatott a hazai gyomirtásban a metamitron hatóanyagú Goltix és a fenmedifam hatóanyag (Betasana) posztemergens gyomirtó szerként a magról kelő kétszikű gyomnövények ellen. Nagyobb európai szamócatermesztő országokban a fóliaborítás alá kerülő területrészek előzetes gyommentesítésére több ún. „preplant burndown” hatású herbicid hatóanyagot engedélyeztek és használnak/használtak pl. karfentrazon, flumioxazin, szulfentrazon, oxyfluorfen, glifozát. Ezek egy részét megfelelő védőlemezekkel ellátott permetező eszközökkel a sorközökben is alkalmazzák a mulcsozás előtt. A késő őszi, betakarítás utáni gyomirtásban a napropamid hatóanyag mellett, elsősorban a fűféle évelők elleni reziduális védelemben játszik fontosabb szerepet szintén külföldön a propyzamid hatóanyag.

A málna, szeder, josta, ribiszke, köszméte vegyszeres gyomszabályozása

Ezen bogyós fajok gyomösszetételét az ökológiai tényezőkön és a különböző termesztési módokon túl elsősorban az ültetvény kora határozza meg. Szakszerűen elvégzett telepítés előtti gyomirtás után az ültetvények első 2-3 évében az egyéves gyomfajok megjelenésének a túlsúlya jellemző. Ilyenkor még a kultúrnövénysorok és -sorközök gyomviszonyaiban és a gyomfajok borításában sincs nagy különbség. Mindkét helyen az ősszel csírázó, kora tavaszi áttelelő növényeken túl egészen a tavasszal vagy nyár elején csírázó, nyár végén vagy ősszel magot érlelő, ún. nyárutói egyévesek közé tartozó, számtalan magról kelő egy- és kétszikű növény előfordul.

Az évek múlásával viszont a sorok és sorközök gyomosodása fokozatosan eltér egymástól. A sorokban megnövekszik a félárnyékot kedvelő és a sorközökhöz képest tömörödöttebb talajt is elviselő fajok száma. A sorok gyomnövényzetére a legnagyobb hatást azonban a vegyszeres gyomirtás gyakorolja. A kevés engedélyezett hatóanyag rendszeres, egyoldalú használata miatt felszaporodnak az alkalmazott herbicidekre ellenálló vagy rezisztens gyomfajok. Míg a sorközökben, ahol rendszeres ugaroltatás folyik, ott a szántóföldi gyomflóra általában változatlan összetételben és borítással megmarad, vagy esetenként eltolódik a bolygatást kedvelő, zavarástűrő fajok felé, addig a kultúrnövény soraiban a gyomfajok számának csökkenése és a borítás növekedése figyelhető meg. Középkorú ültetvények soraiban fokozatosan megjelennek az évelők, számuk, borításuk a kor előrehaladtával növekszik. Idős ültetvények „eltarackosodása” mellett megindul az ún. ruderális gyomok felszaporodása, és az eredetileg szántóföldi gyomflórával rendelkező ültetvény gyomnövényzete parlagivá válik.

A bogyósokban a sorközöket állandó, művelt ugaroltatással, vagy mesterséges füvesítéssel, esetleg a helyi természetes flóra kialakulásának elősegítése érdekében végzett rendszeres kaszálással tudjuk gyommentesen tartani. Vegyszeresen csak a sorokat – lehetőleg minél keskenyebb sávban – kell kezelni. A gyomirtó szer dózisok mindig egy hektár teljes felületére vannak megadva, így sorkezeléseknél a sorok hosszának és a sorok permetezendő terület szélességének a figyelembe vételével kell a kijuttatandó mennyiségeket és a permetlészükségletet meghatározni.

A levélen át felszívódó készítmények a kultúrnövényen fitotoxikus tüneteket okoznak, amit mindig szem előtt kell tartani, továbbá málna esetében a sarhajtások egy részére a következő évi termés miatt szükség van, ezért a vegetációs időszakban a kétszikű gyomnövényekre is ható, levélen át (is) felszívódó herbicideket csak kellő odafigyeléssel alkalmazzuk. Ha ilyen készítmények valamelyikének használata mellett döntünk, akkor a gyomirtásnál csak olyan szóróberendezéssel permetezzünk, amelynek védőburkolata van, ami megakadályozza, hogy az esetleg káros permetlé a kultúrnövény zöld szárára, vagy leveleire jusson.

Telepítés után, kétéves korig kora tavasszal a málnában, szederben, jostában, ribiszkében és köszmétében csak az S-metolaklór (Dual 960 EC, Tender, Lecar, Cross)), vagy a pendimetalin hatóanyagú szerek (Pendigan 330 EC, Pendi 330 EC, Pendum 330 EC, Sharpen 330 EC, Stomp Aqua) juttathatók ki, amelyek közül az S-metolaklór elsősorban a magról kelő egyszikűeket kontrollálja, míg a pendimetalin hatása – megfelelő csapadék és szervesanyag-mentes talajfelszín esetén – önállóan is kielégítő lehet a magról kelő fajok ellen.

Második éves kortól ezen bogyósok gyökérzete már fejlettebb, ezért az előbb említett készítmények mellett kora tavasszal, vagy esetleg az ültetvény korai fakadása miatt már késő ősszel, a gyomok csírázását megelőzően, ill. a mechanikai sortisztítás után a napropamid (Devrinol 45F) is kijuttatható elsősorban szintén a magról kelő fűfélék irtására. A Devrinol 45 F gyomirtó szer engedélyokirata 2017. év végén lejárt, de az engedélyező hatóság az értékesítési láncban meglévő készletek forgalmazására és felhasználására türelmi időt állapított meg, aminek értelmében a szer felhasználása 2019. június 30-ig engedélyezett. A hatóanyag uniós engedélye 2020. 12. 31-ig érvényes.

Az egyéves kétszikűek elleni hatás kiegészítése céljából ún. hatósági eseti engedéllyel, feltételesen, irányított permetezéssel kora tavasszal, a bogyósok vegetációs megindulása előtt korábban alkalmazhatók voltak a lenacil (Venzar), vagy linuron (Afalon Dispersion) hatóanyagú herbicidek, amely hatóanyagok, ill. készítmények engedélye azonban a közelmúltban az Unióban és hazánkban is visszavonásra került. Külföldön helyettesítésükre alkalmazzák pl. a talajon keresztüli tartamhatással is bíró mezotrion hatóanyagú készítményeket, vagy foltkezelésekben, irányított, védőlemezes kijuttatási technikával – ügyelve a kultúrnövényhajtások elkerülésére – a glufozinát-ammónium, karfentrazon-etil hatóanyagú (rásodródás esetén is csak múló, perzseléses károsodást okozó) herbicideket.

A vegetációs időszakban viszonylag nagyobb biztonsággal csak a fűféle gyomok ellen lehetne védekezni ún. szelektív graminicidekkel, jelenleg azonban egyetlen készítmény sem rendelkezik felhasználási engedéllyel ezen bogyósok körére, ezért hatósági eseti/szükséghelyzeti engedéllyel és őszi (szeptember végi) kijuttatásra elméletileg szóba jöhet a szamócában engedéllyel rendelkező propaquizafop (Agil 100 EC, Outplay).

A fekete bodza vegyszeres gyomszabályozása

Ezen kultúra esetében 2017 óta létezik csak engedélyezett hatóanyag a vegyszeres védekezés megvalósítására. A flazaszulfuron hatóanyagú Chikara 25 WG / Katana készítményt a 4 évesnél idősebb ültetvényekben, mindenképpen a virágzás előtt, a magról kelő kétszikű gyomnövények 2-4 valódi leveles állapotában, posztemergensen lehet kipermetezni. A gyomirtó hatás fokozása céljából a permetlébe tapadást fokozó adalékanyag hozzáadása javasolt. A permetlé a bodza hajtásaira – beleértve a sarjhatásokat is – leveleire jutva fitotoxikus tüneteket okozhat, ezért a kijuttatásnál erre fokozottan ügyelni kell, terelőlemezes kijuttatás ajánlható.

Hazánkban korábban hatósági eseti engedéllyel alkalmazták még a bodzában, általában 3 évesnél idősebb ültetvények gyommentesítésére, irányított soralj- vagy foltkezelésekkel, védő-, terelőlemezes megoldásokkal a flazaszulfuron+glifozát kombinációt, a glifozát és a diquat-dibromid, glufozinát-ammónium hatóanyagú készítményeket virágzás előtt, illetve glifozát esetében a betakarítás utáni, évelők elleni kezelésekre is volt példa.

*

A bogyósok vegyszeres gyomirtásánál, az egyes készítmények felhasználásánál mindig szigorúan tartsuk be a növényvédő szer engedélyokiratában szereplő, vagy ha azzal nem rendelkezünk, akkor az annak alapján készült, a szer csomagoló burkolatán megtalálható címkén lévő előírásokat, paramétereket. Szelektív egyszikű irtó készítmények alkalmazásakor mindig ügyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő (a kezelés és a termés betakarítása közti idő napokban kifejezve) betarthatóságára.

 Fotó: Agrofórum archívum

A cikk a Bogyósok termesztése (kiadta: NAIK, Gödöllő, 2018) c. könyvben a szerző által írt 7.3. alfejezet frissített, aktualizált változata.