A Felvidék különösen gazdag természeti és építészeti formavilággal rendelkezik. A Kárpátok hegyvonulatai lenyűgöző képpel bizonyítják az évezredekkel, évmilliókkal ezelőtti földmozgások eredményét. Legmagasabb csúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m) is itt található, a Magas-Tátra része. A Tátra hegyei téli időszakban vonzzák a síelni vágyókat – számos sípálya várja a téli sportok kedvelőit. Azonban a táj minden évszakban csodálatos képet fest: tavasszal a meginduló vegetációs folyamatok, nyáron a zöld színek különböző árnyalatai, ősszel a lehulló lomb színesíti a táj amúgy is különleges sziluettjét. A következőkben egy rövid kitekintést olvashatunk e felvidéki tájról – tájépítész szemmel.
Egy kellemes, kora őszi időben milyen elfoglaltságot is kereshetne magának az ember, mint például barangolni a hegyekben? Jelen esetben az Alacsony-Tátra és a Magas-Tátra térségében volt szerencsém megismerni néhány jellegzetes felvidéki várat, kastélyt, melyek építészetileg is lenyűgöző formavilágot képviselnek, de a tájba illeszkedve igazán szemet gyönyörködtető megjelenésűek. Magaslaton helyezkednek el, mint ahogy másutt is – ennek oka főként stratégiai szempontokra vezethető vissza, mint például a vár őrzése, a hozzá tartozó területre, birtokokra való rálátás, védelem fontossága. Körülöttük gyepes a terület, sok esetben legelésző állatokkal – igazán idillikus kép. (2. ábra)
2. ábra: Legelésző marhacsorda a Szepesi vár lábánál (balra), illetve egy pihenő kecske Trencsén várának kőomlásos oldalán (jobbra) (Forrás: Varga Dalma 2019) |
A nagytáblás-kisparcellás mezőgazdasági művelésű területek hasonló konfliktusokkal, problémákkal bírnak, mint idehaza. A medencékben főként nagytáblás szántók találhatóak, de nagyon sok esetben mezővédő sávokkal, fasorokkal, mezsgyével tagoltak, ami a területek funkcionális, ökológiai és vizuális értékét növeli. Igazán szép képet fest egy mozaikos tájhasználati struktúra a hegylábakon: gabonanövényekkel beültetett földek, gyepek, ugaroltatott területek, köztük sok esetben többszintes fás, cserjés sávokkal. (3. ábra)
A beépített területek a völgyekben, illetve a hegyek lankásabb lejtőin elterülve hol jobban, hol kevésbé tárulnak fel a távolból. A völgyekben megbújó kis falvak egyik különleges képviselője Csicsmány, mely a jellegzetes faházaival egyedülálló értéket képvisel a térségben – lakott skanzen. A kis falu épületeinek zöme sötétre festett fa szerkezetből épül fel, melyen fehér, geometrikus minták díszítenek. Minden motívum szögletes rajzolatú, formavilága sokrétű. A pávától a különféle virágképeken át a ténylegesen geometriai rajzolatokig minden megtalálható a falakon. Építészetileg is különösen értékes, de tájépítészként vizsgálva is rendkívül figyelemre méltó, hiszen ezen jelölések, díszítések nagy része az embert körülvevő természettel kapcsolatos. (4. ábra)
Az előbbi kis építészeti kitekintés után térjünk vissza még kicsit a felvidéki tájhoz. Láthatunk tehát a várak lábánál, a gyepes hegyoldalban legelésző marhacsordákat, juhokat, kecskéket, a völgyekben, a táj morfológiáját – domborzatát – követő településeket, beépítéseket, valamint tisztavízű patakokat. Számos kis vízfolyás csörgedezik a hegyek magasabb területeiről a mélyebben fekvő részek felé. A felső szakaszokon nagy esésűek, vizük kristálytiszta, erősen kanyargós jellegűek. (5. ábra) A patakok a települések belterületére érve azonban más képpel fogadják a látogatót. A bejárt falvak, községek esetében a főutcán, a települések központi részein haladnak. Partfaluk nagyon sok esetben kiépített, szabályozott, néhol kő- vagy beton borításúak, valamint gyepesek. Fás vegetáció kevés helyen figyelhető meg környezetükben. (6. ábra)
A bevezetőben említett síeléshez szükséges területek a légvezetékek körüli biztonsági zónákhoz hasonlóan irtásokként jelennek meg a hegyek oldalait borító, a felsőbb szinteken főként tűlevelűekből álló erdőségekben. Mindezek ugyancsak karakterképzők, jellegzetes megjelenést kölcsönöznek a tájnak: esztétikailag nem túl kedvező látvány, mint ahogyan ökológiai szempontból sem, hiszen az élőhelyeket szabdalják, azaz idegen szóval fragmentálják. Másrészről viszont, hozzátartozik már hosszú ideje a tájképhez, magához a tájhoz, így kevésbé szúr szemet a problémák, konfliktusok tekintetében. (7. ábra)
A világban bárhol is járunk, értékes környezet, természeti környezet vesz körül bennünket, csak meg kell találnunk mindenben a szépséget – akár egy kis rejtett motívumban, rajzolatban, ahol ugyancsak visszaköszön a tájhoz való kötődés, a természet szeretete. A hegyek, a hegyi patakok, a magaslatokról feltáruló látvány, a többféle területhasználatból felépülő, mozaikos táj mind-mind önálló értéket képviselnek, melyeket mindennapos útjaink során is felfedezhetünk körülöttünk, csak egy kicsit barangolni is szükséges hozzá.
Felhasznált források: