A dísznövényeken megjelenő betegségek és kártevők elleni védekezés nehéz, de nem lehetetlen vállalkozás. Lássuk, mit tehetünk a legtöbb teraszt díszítő muskátli-fajok és –fajták kisméretű kártevői ellen!
A kórokozók által okozott elváltozások (pl.: vírusos foltosság, rozsdabetegség) esetében a megelőzés kulcsfontosságú, hasonlóan a kártevők elleni védekezésben. Bár a cikkben tárgyalt levéltetű-fajok, a viaszos pajzstetvek és az üvegházi molytetű is soktápnövényűek (tehát a muskátlin kívül még számos növényfajt fogyaszthatnak), így más növényekről is könnyen átterjednek, mégis, a muskátli figyelmes és helyes gondozásával időben észlelhetők.
Levéltetvek
A muskátlin megjelenő talán leggyakoribb kártevő a különböző levéltetű-fajok (Aphididae). Elsősorban a futómuskátlikon károsítanak, de hébe-hóba kerti és díszeslevelű muskátlin is előfordulhatnak. A levéltetvek felszaporodásának a meleg, párás időjárás kedvez, így május közepétől vagy végétől már számítanunk kell a megjelenésükre.
A levéltetvek szívogatásának hatására a levelek sárgulnak, a hajtások torzulnak (bepöndörödnek), a virágok deformálódnak. Korai fertőzés esetén a virágzat kifejlődése el is maradhat. Erősebb fertőzés esetén a levéltetvek ürüléke, a ragacsos mézharmat teljesen beboríthatja a növényi részeket, ennek következtében a szövetek akadályozottan tudják lebonyolítani az anyagcsere-folyamatokat. A fertőzött növény erős fertőzés következtében teljesen legyengül. Leggyakrabban a hajtások csúcsi részén, illetve a virágkezdeményeknél érhetjük tetten a kolóniákat.
A levéltetvek elleni védekezés még egy szempontból nagyon fontos: a levéltetvek a növényvilág legjelentősebb vírusvektorai. Egyes növényi vírusokat a levéltetű egész életén át terjeszti a táplálkozása során, megint más vírusokat csak pár napig vagy hétig hordoznak. A levéltetvek – és így a vírusok – elleni védekezésben a legfontosabb a megelőzés, és az időbeni észlelés.
A levéltetvek megtelepedését úgy előzhetjük meg, hogy a növényeket szellősen helyezzük el, lehetőleg olyan helyen, ahol jár a levegő, tehát nem párásodik be a növény közvetlen környezete. Ritkítsuk meg a túl sűrűn növő növényeket, így kisebb az esélye, hogy észrevétlenül megtelepednek a kártevők! Ha mégis megfertőzték a növényt, de még csak néhány hajtáson, kisebb csoportokban találtuk meg, távolítsuk el a fertőzött növényi részeket! Csak akkor használjunk növényvédő szert, ha a levéltetvek nagyon elszaporodtak, és az időjárási feltételek is adottak ahhoz, hogy még sikeresebben elterjedjenek. A növényvédő szeres kezelést érdemes nyáron két-három alkalommal megismételni, a szakember javaslatára!
Viaszos pajzstetvek
A leggyakrabban a díszeslevelű muskátlin és a futómuskátlin jelennek meg a viaszos pajzstetvek (Pseudococcidae). Károsításukra nyáron és a teleltetés alatt is számítanunk kell. Szívogatásuk következtében a leveleken sárga foltok alakulnak ki, a növény legyengül, és fogékonyabbá válik a betegségekre. A kártevő legtöbbször a muskátli virágának alapjánál találjuk meg – a levéltetvekhez hasonlóan -, innen terjed tovább a levelekre és a szárra. Jellegzetessége a viaszszálakkal fedett, fehér színezetű, pajzsszerű forma.
Ha nyáron kisebb egyedszámban jelennek meg, és időben észleltük a kártevőt, távolítsuk el a virágokat, amelyeken megtelepedett. A tetvek ledörzsölése, összenyomkodása ritkán vezet eredményre, mert a pajzstetvek remekül meg tudnak bújni a muskátlidzsungelben. Én személy szerint nem ajánlom növényvédő szer bevetését sem viaszos pajzstetvek ellen, mert nagyon nehéz elérni a készítményekkel a teljes lefedettséget, még tapadásfokozóval is. Maradjunk a „mechanikai” módszereknél, és távolítsuk el kézzel a tetveket és/vagy a fertőzött növényi részeket!
A terjedésük esélyét sajnos mi magunk is növeljük, ha a teleltetés idejére kis helyre túl sok növényt összezsúfolunk – például sok leandert és muskátlit. Ezt igyekezzünk elkerülni, és hetente többször is ellenőrizzük a teleltetett növényeket, hogy nincs-e rajtuk betegségre vagy kártevő jelenlétére utaló jel.
Üvegházi molytetű
Az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporaroirum) vagy más néven üvegházi liszteske elsősorban a fiatal muskátlitöveken fordul elő, és leginkább a futó- és félfutó fajtákon találkozhatunk vele. A kifejlett egyedek rendkívül kicsik, kb. 2 mm-es, fehér szárnyukról könnyen felismerhetők. A kifejlett kártevő és a világossárga lárvái legnagyobb számban a fiatal muskátlilevelek fonákán szívogatnak. Kártételük hatására a leveleken sárga foltok jelennek meg, majd a levelek elvesztik élénk színüket, és lehullanak. A molytetű szárnyas egyedei tetten érhetőek, ha a szívogatott levelet megérintjük, ennek hatására nagy számban repülnek fel a növényről. Másik árulkodó jel, ha a leveleken nagy mennyiségű, csillogó, ragacsos mézharmatot találunk, amelyen kis idő elteltével a korompenész is megtelepszik.
A védekezést nagyban nehezíti, hogy a levéltetvekhez és a viaszos pajzstetvekhez hasonlóan egy évben több nemzedéke is kifejlődik, ha a hőmérsékleti viszonyok megfelelőek a populáció egészséges fejlődéséhez. A kártevő jelenlétét és visszaszorítását a muskátlik mellé kifüggesztett sárga, ragacsos lapokkal lehet előrejelezni.
Növényvédő szerrel csak a fiatal lárvák és a kifejlett egyed gyéríthető hatékonyan, de házikerti körülmények között nehéz megoldani a kielégítő fedettséget a növényen. Érdemes tartamhatással rendelkező készítményt választani, amely időben megnöveli a kémiai növényvédelem hatását.
Kapcsolódó cikkek:
