Mire jó és pontosan hogyan működik a pollen? Hogyan jött létre a természetben ennyiféle formájú és színű virág? Pontosan mi célt szolgál a növénynek a virága?
A növények virágai annak érdekében alakultak ki olyan formájúvá és színűvé, amilyeneknek ma ismerjük őket, hogy a pollen (hímnemű magkezdemény) sikeresen a termőre (a nőnemű magkezdeményre) kerülhessen. A virágzat evolúciós fejlődése a növények számára egyetlen célt szolgál, méghozzá a fajuk fennmaradását, mindeközben az embereknek pedig számos hasznot hoznak – gondoljunk a gyümölcstermő fákra és cserjékre, vagy a tavaszi virágainkra.
A kreatív természet okos alkotásai
A természet kimeríthetetlen gazdag forma- és színvilágban hozott létre különböző virágzatokat, amelyek a mi kertünknek gyönyörű virágágyásokat és termésben gazdag palántákat, gyümölcstermő bokrokat és fákat eredményeznek.
Ezzel szemben a növény számára egyetlen célt szolgál a virágzat: a fennmaradást, hogy fenntarthassa a saját faját úgy, hogy a sikeres szaporodási stratégiájával új élőhelyeken telepedhessen meg, és kicserélje a genetikai állományát egy másik fajtársával, hogy alkalmazkodásra képesek maradjanak az utódai.
Állatok és virágok kapcsolata
A növények és az állatok közös, nem ritkán évmilliós távlatú fejlődése alatt sok kölcsönösen előnyös kapcsolat (úgynevezett szimbiózis alakult ki). Míg a méhek, dongók, legyek, bogarak, lepkék, madarak és denevérek élelmet, illatanyagokat vagy éjszakai szállást kapnak a növénytől, addig a növény virága a tüsténkedő állatoknak hála garantáltan beporzásra kerül: így mindenki nyert.
Annak érdekében, hogy ez a kapcsolat minél gördülékenyebben menjen, a növények elképesztő stratégiákat fejlesztettek ki a beporzók egyes csoportjainak magukhoz csalogatásához.
Például az ajakosvirágúak rendjébe tartozó fajok olyan virágot fejlesztettek ki, amelyek a nagyobb testű dongókra is számítanak, és keskenyebb bejáratot hagynak a nektárhoz vezető úton a virágzatban, vagy mélyre elrejtik azt a virágban, így a dongónak be kell másznia mélyebben a virágzatba, eközben pedig letörlődik a testén szállított pollentömeg. Okos, nem igaz?
Vannak olyan növények, amelyek virágai kellemetlen szagot árasztanak magukból, és nyitottan kínálják a nektárt a beporzók részére – ezt a stratégiát a legyeknek találták ki.
A nappali lepkék számára a virágok megfelelő leszállóhelyet is biztosítanak, és hogy a szájszervükkel kényelmesen tudjanak táplálkozni, csöves virágzatot alakítottak ki (pl. vadmajoránna).
Az éjszakai lepkékre számító növények naplemente után csalogatják illatukkal a beporzókat, ilyen az angyaltrombita és a lonc stratégiája is.
A legprofibb csalogatómódszere kétségkívül bizonyos orchideafajoknak van, amelyeknek virágzatát úgy alakították ki, hogy bizonyos rovarok nászra kész nőstényeihez hasonlítson, így a hím egyedek gondolkodás nélkül repülnek rá a virágokra. Sajnos semmi egyebet nem visznek magukkal, csak egy jó adag pollent a virágról.
Fontos az energiatakarékosság is!
A nektár- és pollentermelés nagyon sok energiát kíván a növénytől, ezért a növények különböző trükköket, módszereket vetnek be, hogy minél több rovart magukhoz csalogassanak:
- élénk színanyagokkal gazdag pollentartalmat színlelnek;
- több nektármirigyet láttatnak a világgal, holott csak egyet vagy kettőt pumpálnak tele ténylegesen nektárral;
- vagy egy összetett virágzatnak nem minden virága szolgáltat nektárt.
Az energiatakarékosság nagy mesterei például a fészkesvirágzatúak (pl. százszorszép, kokárdavirág, napraforgó), amelyek sok kicsi virágból alkotják a nagy, „egységnyi” fészekvirágzatot, és a megtermékenyíthető kis virágok köré feltűnő színű, nagy, „üres” virágokat fejlesztenek. Így a rovarok azt hiszik, hogy nektárban és pollenben tocsogó virágzatra bukkantak.
Ezenkívül a rovarokkal porzódó virágok egy ragadós anyaggal vannak bevonva, hogy jól meg tudjanak tapadni a beporzó állatokon, és gond nélkül eljussanak a legközelebbi virágra.
Méhlegelők
A méhlegelők olyan növénytársítások, amelyeket mézelő növények alkotnak – vagyis olyanok, amelyek bőven termelnek nektárt a legfontosabb beporzóink számára (ide tartozik például a fekete nadálytő, vagy a kerti tök, amely egy virágában 28 mg nektárt is képes termelni egy nap alatt). A méhlegelőket annak érdekében hozták létre városokban, szántóföldek mellett vagy azok között, és mostanában nagyobb kertekben is, hogy segítsék a beporzók életét: mindig találjanak elegendő táplálékot és búvóhelyet egy háborítatlan „legelőn”.
Érthető, hogy aki pollenallergiával szenved, annak a méhlegelőket kicsit messzebbről kell csodálni, mivel elképesztő mennyiségű pollen szabadulhat fel egy egészséges, fajokban gazdag környezetben.
Kapcsolódó cikkek:
- Allergiás kertészkedik – mi az allergia?
- Mit kell tudni az özönnövényekről?
- Ismerjük fel a beporzó rovarokat a kertünkben! – A méhfélék I.
- Ismerjük fel a beporzó rovarokat a kertünkben! – A méhfélék II.
- Hogyan védekezzünk hatékonyan a házikertben a parlagfűvel szemben?
- Használjuk a Parlagfű Bejelentő Rendszert!
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
