Miből áll egy felkészült gombagyűjtő felszerelése? Milyen alapvető tudással vértezzük fel magunkat, mielőtt elindulunk? A következő áttekintés kezdő és tapasztaltabb gyűjtőknek is hasznos!
Az előző cikk arról szólt, hogy milyen alapvető szabályokat kell betartanunk, ha gombászni indulunk, mikor és hol érdemes gombát gyűjtenünk, és melyek azok a területek, ahol mindenképpen kerülnünk kell a gombagyűjtést. Ebben a cikkben az alapfelszerelésről, a megfelelő kezdő tudásról és a gyűjtés mikéntjéről lesz szó.
Alapfelszerelés: a ruházattól az eszközökig
Gombagyűjtéshez válasszunk kényelmes, strapabíró öltözetet, ami jól bírja a sűrű bozótos, vagy vizesebb helyeken való közlekedést is. Az általános kiránduló ruházatunk (kényelmes bakancs, vastag zokni, hosszú nadrág, szellőző, az időjárásnak megfelelő felső, szükség esetén kabát) tökéletesen megfelel erre a célra.
A gombagyűjtés alapkelléke a szedőkosár és egy éles kés. Minden esetben jól szellőző, lehetőleg természetes anyagokból készült, fonott (vessző)kosárba szedjük le és szállítsuk a leszedett gombákat! A kosarat kibélelhetjük újságpapírral vagy egy kendővel is.
Ha zárt műanyag zacskóba, vödörbe vagy dobozba szedjük a gombákat, akkor hamar fölmelegszenek és befüllednek a termőtestek, és felgyorsul a fehérjék lebomlása, ezáltal gyorsabban romlásnak indulnak. Másik hátrány, hogy összetörnek a leszedett gombák, így felismerhetetlenek lesznek, ellehetetlenítve a bevizsgáláskor a pontos felismerést.
Minden esetben legyen nálunk innivaló, világító eszköz és telefon arra az esetre, ha eltévednénk vagy ránk sötétedik, mivel gyűjtögetés közben elveszíthetjük az irány- és időérzékünket.
A későbbiekre nézve hasznos lehet, ha egy térképes mobilapplikáción bejelöljük a gazdag termőhelyeket, így legközelebb is könnyen visszatalálunk oda.
Mit és mennyit szedjünk le?
Csakis olyan gombát gyűjtsünk étkezési célra, amit már biztosan felismerünk! Csak a kifejlett, friss és egészséges termőtesteket szedjük le. Az elöregedett, ázott, fagyos, férges, rágott, penészes vagy romlott gombákat ugyanúgy ne vigyük magunkkal, mint az apró, nagyon fiatal egyedeket! Az utóbbiaknak még nincsenek jellemző határozó bélyegeik, így gyakran nem ismerhetők fel egyértelműen.
Ha tévedésből felszedtünk egy olyan gombát, ami étkezési célra nem alkalmas, és ebből kifolyólag mégsem vinnénk magunkkal, tegyük vissza az erdő vagy mező talajára, hogy elszórhassa a spóráit, és táplálkozhasson belőle az élőhely számtalan lakója!
Csak saját vagy családi szükségletre elegendő mennyiségű gombát gyűjtsünk! Ne legyünk telhetetlenek, és ne fosszunk ki teljesen egy gazdag élőhelyet, ha utána nem használjuk fel. Az előző cikkben említett, jogszabályban rögzített egyéni szükségleti mennyiség 2 kg, amit egy személy egy nap alatt felszedhet.
Hogyan szedjük le?
Kezdőként is próbáljuk meg minél szakszerűbben begyűjteni a gombát annak érdekében, hogy ne okozzunk kárt sem a természetben, sem a talált gombában. A gomba termőtestét finoman válasszuk el a talajtól, majd a keletkezett mélyedést temessük be vagy takarjuk be avarral, hogy a szabaddá vált gombafonalak ne száradjanak ki. Így nagyobb eséllyel nő újabb gomba a leszedett helyére. Ha a gombát korhadt fáról vagy fatuskóról szedjük, egy éles késsel nyúljunk alá és vágjuk le róla.
Célszerű a begyűjtött gombákat még a gyűjtőhelyen megtisztítani a rátapadt földtől törmelékektől és növényi maradványoktól annak érdekében, hogy ne piszkoljuk össze a többi, már kosarunkban lévő gombát.
Különösen ügyeljünk arra, hogy az esetleges különleges ismertető jegyek ne sérüljenek meg (pl. gallér, bocskor). Ezek a részek segítségül szolgálhatnak majd a faj beazonosításánál.
Amit mindenképpen tudnunk kell!
A leggyakoribb és általunk kedvelt ehető gombafajok ismerete mellett elengedhetetlen néhány halálosan mérgező gombafaj biztos felismerése. A listán szerepel a gyilkos galóca, fehér galóca, légyölő galóca, mérges pókhálósgomba, kénsárga pókhálósgomba, fenyves sisakgomba és az őzbarnás őzlábgomba. Nagyon fontos, hogy minden olyan gombát tekintsünk mérgezőnek, amik számunkra ismeretlenek.
A felismert mérgező vagy étkezésre alkalmatlan gombákat ne bántsuk, hagyjuk érintetlenül! Az egyes ismeretlen fajok meghatározása céljából elkülönítve magunkkal vihetünk a gombaszakértőhöz maximum 2-3 darabot ezekből a gombákból. Ezeket ne tisztítsuk meg, és ne vágjunk le róla semmit, ügyeljünk arra, hogy a különleges ismertető jegyek megmaradjanak.
Semmi esetre se kóstoljuk meg a gyűjtött, nyers gombát. Már egyetlen kóstolási próba is súlyos mérgezést okozhat!
És így tovább!
Használjunk a gyűjtések alkalmával szakkönyveket, gombahatározókat annak érdekében, hogy tudásunkat már a helyszínen bővíthessük, és pontosabban meg tudjunk határozni egyes fajokat. Készítsünk képeket a különleges, eddig nem látott gombafajokról! Amennyiben komolyabb ismeretre szeretnénk szert tenni, számos szervezett képzés közül választhatunk.
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
