Ház, táj

Ismerjük fel a gyomnövényeket már pár leveles korukban V. rész – T4-es életformájú kétszikű gyomnövények

Agrofórum Online

Hátravan még a java – mondhatnánk a hazánkban előforduló gyomnövények közül a nyárutói egyéves kétszikűek felvezetésekor. Ebből az életformacsoportból kerül ki ugyanis a legtöbb, jelentős kárral fenyegető veszélyes gyomnövény.

Mint ahogy a cikksorozat előző részében is felvezettem, ebből az életformacsoportból kerülnek ki a legádázabb gyomok; a legtöbb betakarítási, humán egészségügyi és növényvédelmi kihívás hozzájuk köthető. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint egy, a 80-as években végzett átfogó kutatás, mely szerint huszonnégy jelentős és sokrétű kárt okozó gyomnövény közül tizenkettő a T4-es életformacsoportba tartozik. Ebből is 11 növény kétszikű.

A T4-es életformacsoport jellemzését a cikksorozat előző részében kifejtettem, amelyben az egyszikű nyárutói egyévesek kerültek bemutatásra: kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a muhar-fajok közül a zöld muhar (Setaria viridis) és a fakó muhar (Setaria pumila vagy S. glauca), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) és a termesztett köles (Panicum miliaceum).

Most tekintsük át röviden a kétszikűek jellemzőit, majd fő képviselőik hosszú sorát az egyszikűek bemutatásához hasonlóan: elterjedésükről, környezeti igényeikről és szikleveles korukban történő megjelenésükről értekezünk a következő gyomnövényeknek:

  • Közönséges disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
  • Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
  • Selyemmályva (Abutilon theophrasti)
  • Vadkender (Cannabis sativa)
  • Fehér libatop (Chenopodium album)
  • Betyárkóró (Conyza canadensis)
  • Csattanó maszlag (Datura stramonium)
  • Varjúmák (Hibiscus trionum)
  • Kövér porcsin (Portulaca oleracea)
  • Fekete csucsor (Solanum nigrum)
  • Bojtorjános szerbtövis (Xanthium strumarium)

Kétszikű növények jellemzői

Magjaikból két sziklevél fejlődik a csírázáskor. Gyökérzetük fő- és mellékgyökerekből tevődik össze. A levelek erezetében főér és az ezekből kiágazó oldalerek különböztethetők meg, a levelek gyakran tagoltak. Virágaik és termésük rendkívül változatos. A virágokra kettős virágtakaró (csésze és párta) jellemző, a virágtagok száma gyakran öt.

Mivel az eddigi magról kelő csoportok között a T4-es kétszikűek képviseltetik magukat a legtöbb, fontosabb gyomnövénnyel, az ismertetésük nem terjed ki az idősebb koruk részletes leírására – csak a témába illő csíranövénykor és párleveles kor kerül részletes bemutatásra.

Közönséges disznóparéj

A hosszú sort az Amaranthaceae család akár 1 méteresre is megnövő „hadvezérével” kezdjük, a szőrös disznóparéjjal. Egy kicsit nem figyelünk oda, máris belebotlunk úton-útfélen, szabadföldön, házikertben, ültetvényekben, savanyú és meszes talajon is. A T4-esek közt is a kései csírázók közé tartozik. Toktermést, füzérvirágzatot fejleszt a családra jellemzően.

Különleges ismertetőjele a csíranövényének, hogy a sziklevél alatti szárrész vöröses-lilás árnyalatú, ahogy a sziklevél alsó része is. A sziklevelek csúcsa hegyes, hosszú nyélbe keskenyedők. Erezete is segít az elkülönítésben: középső ere a fonáknál kiemelkedik, színe fehérebb. Az első lomblevelek tojásdad alakúak, a végük enyhén kicsípett, erezetük jól látható. A levél fonáki oldala vöröseslila színt kapott a természettől, a színén szürkészöld árnyalat ordítja: én vagyok a szőrös a disznóparéjok között!

Ürömlevelű parlagfű

Ki ne foglalná átkokba a nevét, aki allergiás, vagy növénytermesztő. Az egész országban rettegve vagy dühvel kimondott üröm- vagy ürümlevelű parlagfű neve adja növénynemzetségének nevét is (Ambrosia), amit az Asteraceae növénycsaládba sorolunk. Az egész országban elterjedt parlagfű levegőben lévő pollenkoncentrációját mérséklik a nyáron áthaladó hidegfrontok és csapadékos napok, de rossz hírt is hozva: talajokban nem válogat, és szélbeporzású pollenjeiből egy növény is több milliót tud „előállítani”. Mindenképp számítsunk rá kalászosok tarlóján, kapás kultúrákban, mezők természetes vegetációs tagjaként, és a zöldségtermesztők sem felejtik el kinézetét: évről évre megjelenik zöldségkultúrákban is. Fészekvirágzata megjelenését ne várjuk meg, súlyos – a terület fertőzöttségétől függően 15 ezer és 5 millió forint közötti – büntetést kaphatunk a nyakunkba érte.

Sziklevelei kiskanálra emlékeztetnek: széles tojásdad alakjuk lekerekített csúcsban végződik. a levél nyele vastagabb, rövid. Első lomblevelei szeldeltek – hasonlítanak a szarkalábra – apró szőrök borítják őket, még a levélnyél is szőrös. A levél szeldeltsége nem egyenletes: a csúcsi hármas nagyobb, az oldalakon egyenlőtlen. A további leveleket sűrűbben borítják a levélszőrök.

Selyemmályva

Ez a Dél-Amerikából származó, a Malvaceae növénycsaládba tartozó gyomnövény a jó vízgazdálkodású talajokat kedveli, gyakori vendég kukoricában és napraforgóban az ilyen talajadottságú területeken, de ne lepjen meg minket utak mentén és parlagon, sőt nemesített fajtájával még  a balkonokon is találkozhatunk. Magassága meghaladhatja a 160-170 cm-t is, a kifejlett növényt finom szőrözöttség és sárga színű virágok árulják el.

A selyemmályva sziklevelei kerekded-szív alakúak, levélnyele sötét árnyalatú, kékes színű, ahogy a sziklevelek fonáki (alsó) része is. A sziklevelek lemezét jellegzetes, kicsiny mirigyszőrök borítják. Az első levél alakja nem annyira hangsúlyosan szív alakú, mint a sziklevelek, inkább kerekded. A lomblevelek csúcsa hegyes, a levéllemez szélein csipkésen fogazott.

Vadkender

Ez a nyárutói Cannabaceae-családsarj nem az alvilág egyik fontos szereplője, az az indiai kender, melyet a kábítószer ipar feldolgoz. A hazánkban is előforduló kendernek nincs olyan hatóanyaga, mely képes lenne befolyásolni az emberi agy ilyetén működését. A szóban forgó Cannabis sativa a termesztett kender – melyet kötélfonásra és zsákszövésre használtak fel – elvadult, homokos talajt kedvelő változata. Visszaköszönő növény az utak mentén, vetésekben, természetes gyomtársulásokban, alföldi réteken. A meszes talajokat nem kedveli.

A vadkender sziklevelei nem segítenek sokat a felismerésben, nem úgy az első lomblevelei. A szikleveleket sűrű szőrözöttség jellemzi, ez határozza meg szürkészöld színét a fordított tojásdad alakú levélnek. Az első levelek hosszúkás alakúak, széleik fűrészesek. A levél lemezén az erezet jól látható, hangsúlyos. A levelek állása átellenes, az idősebb levelekre további osztottság jellemző.

Fehér libatop

A Chenopodiaceae család több gyomképviselőjével találkozhatunk, közülük az egyik leggyakoribb a fehér libatop. Szerte az országban belebotlunk, művelt és műveletlen területeken is, bármilyen talajon. Növekedése gyors, csírázásának nedves körülmények között nem lehet gátat szabni. Nyáron virágzása idején gyökérváladékot képez, mellyel gátolja többek között a termesztett növények növekedését is.

A sziklevelek nyélben keskenyedők, lándzsa alakúak, csúcsuk tompa. A sziklevelek színe fénytelen zöld, a fonák színe lilásvörös. Az első levelek hosszúkásak, levélnyelük is hosszú, a sziklevelekhez hasonlóan nyélben keskenyedők, deltoid alakúak, tompa csúccsal. A következő levelek megjelenésekor a sziklevelek fonáki részén eltompul a lilásvörös szín.

Betyárkóró

Alföldi betyárnak is csúfolhatnánk szárazságtűrése és szívóssága miatt, mivel kiválóan megél minden talajon, sőt szó szerint egy talpalatnyi föld elég több növényegyed egészséges fejlődéséhez. Az Asteraceae családba tartozó, Észak-Amerikában őshonos betyárkóróval a vasútállomásoktól kezdve az ültetvényeken át az utak mentén is összeakadhatunk.

Csíranövénye sajnos igen jellegtelen. A sziklevelek ovális alakúak, csúcsuk lekerekített, méretük nem haladja meg a pár cm-t. Az első lomblevél is ovális alakú, felülete apró szőrökkel borított, színe sötétszürkébe hajló zöld. A soron következő levelek nem térnek el alakjukban, de nagyobbak, szőrösebbek. A növény későbbi fenológiájában a levelek a talajra terülve tőlevélrózsát alkotnak.

Csattanó maszlag

Ezt a rendkívül mérgező gyomnövényt is a Föld nyugati fertájáról, Közép-Amerikából üdvözölhetjük. Gyors növekedésű növény, bokorszerű habitusának létrehozásához talajzsaroló módjára használja fel a tápanyagokat. A csattanó maszlag a Solanaceae család tagja, rendkívüli károkat okozhat az ugyanebbe a növénycsaládba tartozó burgonyában, ezenkívül a kukorica- és napraforgó-termesztők életét is megkeseríti. Élelmiszerbe vagy takarmányba nem kerülhet. Talajban bomló maradványainak a diólevélhez hasonló allelopatikus hatása van.

A csíranövény kinézete köszönőviszonyban sincs a növény későbbi megjelenéséhez. A sziklevelek igen keskenyek, alakjuk lándzsás, nyelük rövid, a középső ér hangsúlyos. Az első levelek szélesebbek, alakjuk megnyúlt tojásdad, csúcsuk enyhén hegyes. Segíthet a biztos határozásban kellemetlen szaga.

Varjúmák

A csattanó maszlaghoz hasonlóan melegigényes gyomnövény, de még csak hazánk alföldi térségeiben, szántókon és ruderális területeken lehet dolgunk tömeges megjelenésével. A Malvaceae család tagjaként toktermés és jellegzetes kétszínű, mondhatni dekoratív sziromlevél jellemzi.

Apró csíranövényét a sziklevelekről viszonylag könnyen fel lehet ismerni: a két kerekded alakú sziklevél nagysága eltér, csúcsaik a talajhoz közelítve kicsi háztetőt formálnak. Alakjuk kirajzolhat szív vagy kerek formát is. Színük jellemzően tompa világoszöld. Az első levelek szintén kerekdedek, csúcsuk levágott.

Kövér porcsin

Nem is olyan régen igyekeztek más megvilágításba helyezni ezt a Portulacaceae családba tartozó egynyári gyomnövényt, hisz kutatások igazolják magas omega-3 zsírsav-tartalmát. Növekedése horizontális, talajon terül el, amit házikertekben kihasználnak természetes talajtakarásra is. Tömeges megjelenését mindezek mellett is érdemes megelőzni termesztett növénykultúráink közelében, mert bármennyi értékes beltartalmi tulajdonsággal áldotta meg a természet, betegségek és kártevők egyaránt megtelepszenek rajta, a talaj tápanyagait pedig lélegzetelállító hatékonysággal és gyorsasággal képes felhasználni. Csírázására a legmelegebb időszakokban is számíthatunk, főként homoktalajokon.

Szívósságát részben annak köszönheti, hogy nagy mennyiségű tápanyagot és nedvességet tud felhalmozni a szöveteiben. Már a sziklevél alatti szárrész is húsosan megvastagodott, színe vöröses – ez is segít a meghatározásában. A sziklevelek hosszúkásak, csúcsuk lekerekített, csepp alakúak, rövid levélnyelükbe keskenyednek. A sziklevelek a szárhoz hasonlóan húsosak, színük sötétzöld. Első lomblevelei a megszólalásig hasonlítanak a sziklevelekhez: fordított tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, átellenes állásúak.

Fekete csucsor

Ne tévesszük össze az ebszőlő csucsorral (Solanum dulcamara) a fekete csucsort (Solanum nigrum), amit fekete ebszőlőnek vagy kutyabogyónak is elkereszteltek. A Solanaceae családba tartozó gyomnövény egyike a legveszélyesebb gyomnövényeknek. A csattanó maszlaghoz hasonlóan igen mérgező: bogyótermése gömbölyű, színe fényes fekete vagy zöldesfekete. A kövér porcsinhoz hasonlóan melegigényes, később csírázik a többi T4-eshez képest. Kedveli a szerves anyagokban gazdag talajokat, de Magyarországon mindenütt számítanunk kell a jelenlétére. Különösen burgonyatáblákon és borsótermesztésben jelentős gyomnövény: előbbiben azért, mert egyazon növénycsaládba tartozik a termesztett növénnyel, utóbbiban azért, mert termése borsó nagyságú, a feldolgozás során a borsó közé kerülve eladhatatlanná válik.

A fekete csucsor sziklevelei lándzsa alakúak, szélesek, csúcsuk hegyes. A sziklevél alatti szárrészt apró szőrök fedik, színe halványlila. A sziklevelek fonáka is lilás színű, az erek mentén sötétebb, kékes színűek. Az első lomblevelek rövidek, széles tojásdad alakúak, csúcsuk hegyes, szélük ép – ez jelentős határozóbélyeg.

Bojtorjános szerbtövis

Ez a júliustól októberig virágzó fészkesvirágzatú (Asteraceae) gyomnövény hazánkban mindenütt elterjedt a jó vízgazdálkodású, tápanyagban – főként nitrogénben – gazdag talajokon. Tarlón, útmentén, kapás kultúrákban még aszályos körülményeket is átvészeli, ezután képes virágot hozni és termést érlelni. Termése nem a fészkesekre jellemző szőrbóbitás kaszattermés, hanem egy kétmagvú, tojásdad alakú képződmény, melynek felülete nemezszerűen molyhos, és sűrűn horgas tüskékkel fedett. Ezek segítségével tapad meg mindenen: ruházaton, más növényeken, állatok szőrzetén.

A sziklevelek húsosak, lándzsásak, a csúcsukon tompák. A levélnyél és a sziklevél-alap összenőtt. A sziklevél alatti szárrész vöröses színű, húsosan megvastagodott. Az első lomblevelek hegyesedő végű tojásdadok, hosszú nyelűek, sűrűn szőrözöttek. A levéllemez szélei változatosak: lehet egyenlőtlen fűrészfogas vagy hullámos.

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Tökfélék mindenhol – a lopótök, a laskatök és a luffatök

2024. november 12. 05:40

A tökfélék között is nagy térigényűnek számít a lopótök, a laskatök és a luffatök. De nem ez az egyetlen különlegességük: mi mindent lehet készíteni a lopótökből, mi a különbség a laskatök és a fügelevelű tök között, és hogyan készíthető a luffatökből szivacs?

Mit jelent a hideg és a meleg komposztálás?

2024. november 5. 05:40

A komposztálás egy olyan eljárás, amely természetes biológiai folyamatokon alapul, és amelynek eredményeképpen humuszképző anyagok és szervetlen ásványi sók keletkeznek. Ezen belül megkülönböztetünk hideg és meleg komposztálást.

Őszi termések a lakás díszeire – díszítsünk a természet ajándékaival!

2024. október 29. 05:40

Csodálatos kirándulásokat lehet tenni az őszbe burkolózó erdőkben, mezőkön és az utak mentén számos kincsre bukkanhatunk. Ha tehetjük, gyűjtsünk mi magunk bogyókat, terméseket az asztali- és ajtódíszeinkre!

Körültekintésre int a Nébih: jelentősen megnövekedett a gombamérgezések száma!

2024. október 27. 05:40

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ismételten felhívja a gombagyűjtők figyelmét, hogy minden esetben mutassák be gombaszakértőnek a begyűjtött gombafajokat!

A növényvédelemben tényleg a vegyszer a legfontosabb?

2018. szeptember 6. 08:31

A növényvédelem nem a permetezéseknél kezdődik. Ez egy sokkal bonyolultabb folyamat.

Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A vörösbegy és a szürkebegy-fajok

2021. december 22. 04:36

A téli hónapokban gyakori vendégünk a vörösbegy, de rajta kívül még találkozhatunk két közelebbi rokonával, akik hazánkban egyelőre kis számban, de rendszeres vendégeink. Ismerjük meg a vörösbegyet, az erdei szürkebegyet és a havasi szürkebegyet!

Kisasszony hava

2018. augusztus 16. 14:33

Ha lesz, aki rászánja magát és elolvassa az akkor írottakat, sok tekintetben a mára alig változott „való világgal” szembesül: raktározás, árak, azonos minőség nagy tömegben, fémzárolt vetőmag használat.

Pontyleves

2018. február 23. 09:38

Halászlevet mi általában csak nyáron eszünk, nálunk nem része a karácsonyi menünek, így ilyenkor, február-március környékén már kezd kialakulni a hiányérzet.