Nagyon szeszélyes arcát mutatja február utolsó hete számunkra, hűen a nevéhez és történetéhez, a Viharsarok mindig tartogat meglepetéseket.
Innen az ország délkeleti tájáról eddig csak a híradásokból láttunk havat. Napsütéses, száraz, metsző széllel érkezett hozzánk a hideg, de tegnap hajnalban itt is behavazott és azóta is kitartóan fehéredik a táj, tarkítva némi viharos széllel és hófúvással. Ahogy a radarképet és a meteorológiai előrejelzéseket nézem, nem is tartogat sokkal kedvezőbb körülményeket számunkra az elkövetkező néhány nap. Folyamatos havazás, hófúvás, szélvihar és vágó hideg.
Csütörtök hajnalban zord faggyal érkezik a március, a leghidegebb időszakokban mínusz 18 fok is lehet, várhatóan napközben sem emelkedik a hőmérséklet fagypont fölé.
A természetben a telet vadon töltő állatok számára sok esetben nem a hideg, hanem a táplálékforrás szűkössége okozza a legnagyobb problémát. Ezek az állatok az evolúció során különböző stratégiákkal alkalmazkodtak a zord időjáráshoz és a megváltozott életkörülményekhez. Akadnak köztük olyanok, akik a tél beállta előtt melegebb vidékre vándorolnak, vannak, akik téli álmot alszanak, mások teljesen hibernálják magukat, megint más fajok pedig megpróbálják hasznosítani a rendelkezésre álló forrásokat.
Bár úgy tűnik, a folyamatosan biztosított takarmány miatt háziállatainkat kevésbé viseli meg a tél, az ilyen zord időben rájuk is fokozottabban kell figyelnünk. Biztosítsunk számukra szél- és csapadékvédett búvóhelyet, a legkisebbeknek külön melegedési lehetőséget. Ellenőrizzük folyamatosan az itatók állapotát, győződjünk meg az állandó ivóvíz ellátásról, napközben akár néhány melegvizes itatást is végezhetünk.
A mi gazdaságunkban is felszaporodtak a feladatok. A szezon egyik leghidegebb napján született meg az első bárányunk, de az időjárásra való tekintettel anyjával egy védett, fűtött ólban várják a tavasszal együtt érkező szebb napokat.
Ilyen körülmények között, ránk, gazdászokra sokszor embert próbáló feladatok várnak, hiszen melyikünknek ne esne jól bent tölteni a napot a kályha melegénél, de felelősséggel tartozunk a jószágainkért, ők cserébe kitartásra, fegyelemre és emberségre nevelnek minket. Szeretetből tartjuk állatainkat, sokszor köttetik igazi baráti szövetség ember és állat között… de ne felejtsük, hogy ezért a szövetségért ők az életüket adják nekünk.
„Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.”
(James Herriot)
