A téli madáretetés során sokféle fajjal találkozhatunk. Ezek közül a leginkább félreértett madarak a verébfélék. Ismerjük meg őket közelebbről, és várjuk őket ugyanolyan boldogan az etetőnél, mint a többi madárfajt!
Érdekes tudnivalók a verébfélékről
A hazánkban előforduló verébfajok a verébfélék (Passeridae) családjába tartoznak. Magyarországon két őshonos és állandó képviselője van a 42 különböző fajt számláló családnak: a házi veréb és a mezei veréb. Ezeknek a kicsiny énekesmadarainknak hossza mindössze 12-15 cm, szárnyfesztávolságuk 21-26 cm, testtömegük 25-40 g közötti. Tollazatuk színét és mintázatát a barna, szürke és fekete különböző árnyalatai adják ki.
A házi és mezei verében kívül 2014-ben Bácsborsódon találkoztak még a mediterrán országokban elterjedt berki verébbel is (Passer hispaniolensis). Érdekesség, hogy a verebek rokonságban állnak a hazánkban ritka, de Európában stabil populációval rendelkező havasi pintyfajokkal is.
Hasznos rovarpusztítók
Nem gondolnánk, de ezek a kicsiny, szürkésbarna énekesmadarak elképesztően hatékony rovarpusztítók: Rékási József ornitológus 1969-es megfigyelései során tapasztalta, hogy a verébszülők a fiókáik részére óránként ötvenhét amerikai szövőlepkét vittek a fészekhez! (Az amerikai szövőlepke egy sok tápnövényű kártevő, a házi kertből még növényvédő szerekkel is csak nagy gond árán tudnánk megszabadulni tőle.)
A leggyakoribb tévhit a verébfajokról
Ha fellapozzuk a 60-as és 70-es évek szakirodalmát, nem egy helyen olvashatjuk, hogy a verébfajok nem kívánatos szereplői az etetők asztalközösségének, mert agresszív viselkedésükkel elriasztják a kisebb testű vagy bátortalanabb madárfajokat. Kisgyerekként is sokszor hallhattuk, hogy „már megint nem engedik szegény kis cinegéket az etetőre ezek a csúnya verebek!”.
Ha viszont hosszabb ideig kémleljük az etetőt, láthatjuk, hogy a cinegék nemigen ijednek meg az etető többi madarától. Az, hogy nem tartózkodnak hosszabb ideig az etetőnél a cinegék, annak nem a félelem az oka, hanem az eltérő táplálkozási stratégia. Míg a verebek és pintyek szeretnek az etetőn tartózkodni, az eleség közvetlen közelében, addig a cinegék egy-két napraforgómagot felkapva visszahúzódnak a közeli, sűrű ágak közé, és ott törik fel a magot. Tehát a verébfajok nem zavarják el az etetőtől a cinegéket, egyszerűen csak arról van szó, hogy a verebek „helyben fogyasztják” az eleséget, míg a cinegék „elvitelre” kérik.
Verebek az etetőnél
Fontos tudni, hogy a házi és a mezei veréb is csapatosan mozog. Ahogy az előzőekben írtuk, a verebek szeretnek az etetőn, az eledel közvetlen közelében lakmározni. A napraforgómagvat és az aprómagvakat megpucolva fogyasztják el, a zöldikéhez, meggyvágóhoz, a sármány- és pintyfajokhoz hasonlóan. Ahhoz, hogy a magvakat megpucolják (hántolják), ezeknek a madaraknak erős, kúpos csőrre van szükségük.
A verebek jelenléte az etetőnél éppen emiatt az „étkezési szokásuk” miatt nélkülözhetetlen, ugyanis a magvak hántolása során a csőrükből nemcsak a maghéj, hanem a magbél kisebb darabkái is kipotyognak. Ezek a magbél darabkák rendkívül fontos, könnyen felcsipegethető élelemforrásai azoknak a kistestű madaraknak, amelyeknek nincs a maghántoláshoz elég erős csőrük.
Láthatjuk, hogy a hazai verébfajok nemhogy haszontalanok, de rendkívül fontos tagjai mind a kerti életközösségnek, mind a madáretető látogatóközönségének. Ismerjük meg a két fajt kicsit közelebbről is!
A bátor házi veréb
A házi veréb (Passer domesticus) az egyik leggyakoribb madarunk. Sokszor láthatjuk otthon, parkokban, strandokon, hiszen kedveli az ember közelségét. Éttermek, büfék teraszán is ő merészkedik közel az asztalunkhoz egy-két finom morzsáért. Egész Európában, Észak-Afrikában, valamint Ázsia nagy részén találkozhatunk vele. Hazánkban még általánosan elterjedt. Állandó (nem költöző) madarunk.
A mezei verébtől két dologban feltűnően különbözik: a házi veréb kerekdedebb, valamint a hímnek szürkés színű a fejtetője, míg a mezei verébnek barna. A hím tollazata ezen kívül barnán tarka, hasa szürkés. A tojó tollazata egységesebb, szürkésbarna színű.
Különböző fákon, bokrokon, állattartó telepek közelében, gólyafészkek alsó részeiben, településeken a házak ereszeiben, tetőtereiben, csoportosan költ. Elfoglalja a mesterséges, B-típusú odúkat is. Táplálkozása változatos. A fiókák több állati eredetű élelmet (főként rovarokat) fogyasztanak, míg az idősebb madarak étrendjében a növényi táplálékok vannak túlsúlyban.
A házi veréb évente kétszer, nem ritkán háromszor is nevel utódokat. Fészke gömb alakú, melyet fűszálakból és szénából épít, és tollakkal bélel ki. Egy fészekalj 2-7 tojásból áll. A fiókák etetését többnyire a tojó végzi.
A házi veréb lábon álló, függesztett, ablakba kihelyezett etetőkben gabonát, zabpelyhet, napraforgómagot és aprómagvakat keres.
A 2007-es év madara, a mezei veréb
A mezei veréb (Passer montanus) a Brit-szigetektől Kína keleti partvidékéig elterjedt madárfaj. A házi verébhez hasonlóan szintén megtelepedett a városokban, de inkább a külső lakóterületeken fészkel. Ezen kívül út menti fasorokban, parkokban, ligetekben, ártéri erdőkben, temetőkben, gyümölcsösökben is megtelepszik, egyszóval mindenütt, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy üreget talál. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Teste karcsú, a hím és a tojó tollazata egyforma, fejtetője és tarkója csokoládébarna, fülfoltja fekete. A mezei veréb csiripelő hangja rövidebb és keményebb a házi verébénél, röptében „tjel” hangot ad.
A mezei veréb fészke a hím és a tojó közös munkája, ahogy a fiókák etetése is mindkét szülő dolga. A házi verébhez hasonlóan rovarokkal etetik a szülők a fészekaljat.
Télen a lábon álló vagy ablakra függesztett etetőkre csapatban repülnek, és előszeretettel fogyasztják a kikészített zsíros madáreledelt, az aprómagvakat és a zabpelyhet is.
Kerttulajdonosként a verebek segítéséért
Mivel a verébfajok Európa-szerte elterjedt és általános madarak, számuk pedig minden más énekesmadárét meghaladta, széles körben alkalmaztak verébmentes odúkat és etetőket annak érdekében, hogy a többi madárfaj is érvényesülni tudjon a kertekben és parkokban. Sok helyen sajnos még a verébfészkek módszeres elpusztításától sem riadtak vissza.
Kevesebb, mint 30 év alatt azonban sokat romlott a helyzet. Európa sok részén a verebek ma már ritkának számítanak. A házi veréb állománya Nyugat-Európában jelentősen megfogyatkozott, egyes területekről már el is tűnt! A hazai megfigyelések alapján a folyamat Magyarországot is elérte, a háziveréb-állomány a 2000-es évek óta folyamatosan csökken.
Kerttulajdonosként mi is tehetünk azért, hogy ne csökkenjen a verébfajok száma a lakóhelyünkön! Azon túl, hogy év közben nem használunk a kertünkben a legszükségesebbnél több növényvédő szert (így marad a fiókák etetéséhez is elegendő lárva és kifejlett rovar) és nem zavarjuk el őket az etetőktől, telepíthetünk úgynevezett „veréblakótelepet”, illetve odafigyelhetünk a számukra megfelelő eledelre.
Vigyázzunk a verebekre, etessük, védjük, és támogassuk őket is a téli hónapokban!
A cikkben megjelent képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának!
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Cinegefélék I.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Cinegefélék II.
- Madáretető másképp – madárkarácsony
- A téli madáretetés aranyszabályai
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
