Az egyik közösségi oldalon futottam bele egy remek ötletbe, amit pár napja meg is valósítottunk az új otthonunkban. Nézzük, hogy készül a madarak számára feldíszített karácsonyfa!
Ha az ember ősz második felében költözik új otthonába vagy fog bele nagyobb felújításba, vajmi kevés ideje és energiája marad például madáretető készítéséhez vagy vásárlásához, sőt annak kihelyezéséhez és folyamatos, gondos feltöltéséhez.
Bár jelenleg én is ebben az élethelyzetben vagyok, semmiképpen sem szerettem volna megfeledkezni szárnyas-énekes szomszédjainkról, akiknek nemsokára hatalmas segítséget fog jelenteni a kihelyezett eleség és tiszta ivóvíz.
Ha madáretetőre most nem is jutott idő, találtunk egy szuper megoldást, amihez nem kell más, csak:
- egy lombhullató vagy örökzöld fa/cserje a kertben,
- madáreleség, cinkegolyók, almák,
- sérült, már nem használt füles bögrék,
- erős zsinór, szög, kés, olló.
Ínycsiklandó díszek
A csorba bögréket – melyeket biztonsági okokból már nem használunk a konyhában -, maximum a háromnegyedéig megtöltjük madáreleséggel. A bögrékbe kerülhet napraforgómag, dió, magvak, faggyú is. A bögre fülénél fogva felakasztjuk őket az erősebb ágakra.
Az almákat félbevágjuk, a szögre pedig egy kb. 20-30 cm-es zsinórdarab egyik végét csomózzuk. A szöget átpasszírozzuk a fél almán, közben ügyelve rá, hogy a zsinór ne jöjjön le róla. Ha sikerült, a zsinórt leszedjük a szögről, és összecsomózzuk a két végét. Akasszuk fel a fa különböző részeire: kerüljön az alsó, középső és felső ágakra is.
A cinkegolyókat gondosan rögzítsük a még szabad ágakra, és győződjünk meg róla, hogy nem sérült-e meg a golyót tartó háló. Ha igen, erősítsük az ághoz zsineggel a háló ép részét.
Én jelen pillanatban ennyi finomsággal készültem a vendégeknek, de a étlapra kerülhet még cinkekarika, faggyúszeletek, felaggatott féldiók, földimogyoró, kendermag, házilag elkészített eleség, és így tovább.
Az elkészült fa
Kiválasztottunk egy ágas-bogas szilvafát, ami nincs messze a búvóhelyet jelentő tujáktól és a lakóépülettől (a tornác feletti tetőszerkezet sok madárnak ad otthont, erről meggyőződhettünk). Igyekeztünk a madáretetéshez ideális helyet választani – ezzel kapcsolatban bővebben egy előző cikkben volt szó.
Mindenképpen olyan helyen létesítsünk terülj-terülj asztalkámat, ahol a következő években is vendégül fogjuk látni a madarakat! Ha megszokják, hogy egy adott helyen biztosan találnak maguknak ennivalót, a jövőben is ugyanott fogják keresni.
Milyen vendégekre számíthatunk?
A felfüggesztett eleség (felfűzve vagy hálóba téve) a verébfajok, cinegefajok és a csuszka specialitása, ezért ezzel a madárkarácsonyfával elsősorban ezeket a fajokat segíthetjük.
Ha tudomásunk van arról, hogy feketerigó vagy vörösbegy is él a közelben, a fa alá a talajra kitett almák, szárított bogyók, olajos magvak a megfelelő menü a számukra.
Felkészülés és megfigyelés a nagyobb sikerért
Mielőtt belevágunk az otthoni madáretetésbe, feltétlenül tájékozódjunk arról, hogy mivel nem szabad etetnünk a vendégeinket!
Ha van rá lehetőségünk, egy pár napig vagy hétig tartsuk nyitva a szemünket, hátha felfedezünk egy-két madárfajt, amelyek potenciális vendégek lehetnek. Nézzünk utána, hogy az adott fajok mivel táplálkoznak, és hol keresik az eleséget.
Friss víz: elengedhetetlen!
Még az olajos magvakkal táplálkozó madárfajok (pl. feketerigó) sem mindig nyernek annyi folyadékot a táplálékukból, amennyi szükséges a számukra. A téli mínuszokban nincs esélyük máshol folyadékforrást találni, ezért egy sekély madárfürdő kihelyezésével rengeteget segíthetünk nekik. Ehhez egy nagyobb virágtartó alátétje is megfelel.
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
