A lopakodó ősz megmutatta nekünk az elmúlt hetekben az eső, a szél és a hűvös reggelek erejét. Ilyenkor többször eszünkbe juthat egy csésze finom, gőzölgő tea, amit az egészségünk érdekében, megszokásból vagy egyszeri fellángolásból megiszunk. A minap tűnődtem, vajon mennyi mindent nem tudunk erről a világszerte fogyasztott italról és az évezredek óta ismert növényről – a teáról.
Ha végigpörgetjük gondolatban a történelem viharos és békésebb századait is, megdöbbenve láthatjuk, mennyi helyszínen, mennyi időpontban, mennyiféle megítélésben bukkant elő ez a különleges növény és a belőle készült ital – gondoljunk csak például az amerikai „tearablók” lázadására a súlyos vám- és adószabályozás ellen, aminek következménye az 1773-ban történt bostoni teadélután lett.
Arra gondoltam, érdemes lenne közelebbről megismerkednünk a növénnyel és a belőle készült itallal is, hasonlóan a kávét és a kakaót bemutató összefoglalókhoz.
A tea a növényrendszertanban
A tea (Camellia sinensis) a Theaceae család Észak-Burma és Dél-Kína hegyvidékeiről származó tagja. Legnagyobb arányban a faj két változatának hibridjeit termesztik a világon: a var. assamica nagy levelekkel és terméssel rendelkezik, enyhén aromás, a hidegre és szárazságra érzékeny, a var. sinensis alacsonyabb termésátlaggal, kicsi levelekkel, de karakteresebb aromával és nagyobb szárazság- és hidegtűrésével ellensúlyozza az assamica érzékenységét.
A tea jelentősége számokban
A teát 3 millió hektáron, kb. 1,3 t/ha termésátlaggal (a csúcs 3-4 t/ha) közel 4 millió tonnát termesztenek a világon. A legnagyobb termesztők nem meglepő módon a brit gyarmatbirodalom országai voltak: India, Kína, Srí Lanka és Kenya. A tea fő importőr országai az Egyesült Királyság, az USA, Pakisztán, Oroszország és Egyiptom.
A tea morfológiája és ökológiai igénye
A teanövény eredetileg egy 8-10 méter magas fa, de a termesztésben egy maximum 1,5 m magas cserjévé nevelik. Bőrnemű levelei 9-12 cm hosszúak. Dekoratív, kb. 3 cm átmérőjű virágai fehér vagy rózsaszín színűek. Zöld toktermése szabályos gömb alakú, kb. egy évig érik.
A tea egyes kerti változatainak harsányabb, feltűnőbb virága van
A tea ökológiai igényeit a humid (esős) szubtrópusok és trópusi hegyvidékek elégítik ki leginkább. A teának nagy a fényigénye, hőoptimuma 18-20 oC. A rövid nappalok, illetve a 12 oC alatti és 30 oC feletti hőmérsékletnél csökken a termőképesség. A hidegtűrőbb var, sinensis a -5 oC-ot még elviseli. Az évi 1200 mm-nyi minimumcsapadék igényével a vízigényes növények közé tartozik. A legoptimálisabb, ha a termőterületén évi 1500-2000 mm csapadék esik le egyenletes eloszlásban. Tápanyagigénye kifejezetten nagy, és a talajban is válogatós: a mélyrétegű, jó levegőzöttségű, savanyú kémhatású (pH=4-5), alumíniumban viszonylag gazdag talajokat kedveli.
A tea termesztése
A tea termesztéséhez legmegfelelőbb éghajlat a trópusi montán (hegyvidéki) és a szubtrópusi, éppen ezért a déli 30. és az északi 45. szélességek között termesztik a legnagyobb mennyiségben.
A tea termesztéséhez legmegfelelőbb éghajlat a trópusi montán és szubtrópusi éghajlat
A növényeket magról vagy egyrügyes félfás dugványról szaporítják. A félfás dugványon található levél csúcsát kissé lecsípik, és tőzeges közegben nevelik, többnyire műanyag konténerben.
Mikor a növények elérik a 20 cm-es magasságot (kb. fél-egyéves korban), kiültetésre kerülnek. Az ültetést az esős évszak kezdetére időzítik. A növények fejlettségétől és a termesztéstechnológiától függően más-más sűrűségben ültetik: 10-20 ezer egyed/ha sűrűségen belül 150 x 90 cm térállásba ültetik a növényeket, ha különálló bokrokat nevelnek, és 120-150 x 20-30 cm-re, ha sövényként nevelik.
Sövényszerű ültetvény kialakításakor a növényeket közelebb ültetik egymáshoz
A telepítést követően ajánlott kismértékű árnyékolással segíteni a fiatal növényeket, hogy minél gyorsabban tudjanak alkalmazkodni a környezethez. Az ápolási munkálatok között a leginkább időigényes művelet a folyamatos metszés a sűrű lombozat kialakulása érdekében. Általában 1,5 m magas cserjévé nevelik a növényeket: 1-3 évente nagyobb visszametszésre kerül sor, mindig 5 cm-rel feljebb állva meg. 15-20 évente drasztikus visszavágásra kerül sor, ekkor a növényt 40 cm-es magasságig visszametszik.
A hagyományos betakarítás kézzel és hátikosárral történik
3-4 éves korában – amikor a metszési munkálatok mellett eléri a 40-50 cm-es magasságot – már jól fejlett, tömött lombozata van, mely rendszeres szedésre alkalmas, egészen a növény 50 éves koráig. A betakarítás során a növény 2-4 leveles hajtáscsúcsát szedik. 5-15 naponként lehet szüretelni, kézi szedéssel átlagosan 30 kg/fő/nap, gépi szedéssel 100 kg/fő /nap mennyiséget.
A tea beltartalma
A tea tulajdonságait tekintve nemcsak a nemesített fajtáknak, hanem a termőhelynek is nagy jelentősége van. Ezek a tényezők befolyásolják a levelek thein-, tamin-, teobromin-, teofillin-, katechin- és koffeintartalmát.
A hajtásvég tartalmazza a legtöbb koffeint és katechint
Az egészséges teanövény leveleinek koffeintartalma átlagosan 2,5-3 %, de a csúcsrügyekben és a legfiatalabb tealevelekben (amelyek szedésre kerülnek) ez az érték az 5 %-ot is elérheti (több, mint a kávéban)!
4,5 kg friss levélből lesz 1 kg feldolgozott teafű
A tea feldolgozása
A leszedett tealeveleket lehetőleg sérülésmentesen kell beszállítani a feldolgozóba, ahol átlagosan 4,5 kg friss levélből lesz 1 kg feldolgozott teafű.
A feldolgozás során fermentált (fekete tea), félig fermentált (sárga tea) és fermentálásra (azaz erjesztésre) nem kerülő (zöld tea) leveleket szárítanak.
A hagyományos feldolgozás esetén a tealeveleket a szedést követően először árnyékban, majd a napon szárítják
A hagyományos fekete tea előállításához a leveleket légáram segítségével szárítják, ezt követően fonnyasztják, majd sodorják. A félórás sodrást 4-9 alkalommal megismétlik, a sodrások között pedig szitálják. A folyamat során a sejtek szétroncsolódnak, és a felszabaduló polifenoloxidázok oxidálják a katechint (a végtermékben megfigyelhető vörösesbarna pigmentáció ennek a katechin-oxidációnak az eredménye). Ezután 3-4 óráig maximum 25 oC-on fermentálják, miközben a katechin teaflavinná és tearubiginná alakul. Ezek a vegyületek specifikusan csak a tea feldolgozása során képződnek. A fermentálást 90-95 oC-os gyorsszárítással zárják le, ezután szitálással osztályozzák a végterméket.
Egy másik feldolgozási folyamatban nem történik sodrás, csak őrlés (crushing), szakítás (tearing) és göngyölés (curling) – az angol szavak kezdőbetűjéből származó neve a folyamatnak CTC, amelynek az a lényege, hogy a pépessé tett levelekből kis teagolyókat gyúrnak. Az ebből készült tea íze egyszerre fanyar és édeskés, illata jellegzetes és telt.
A vörös, a sárga, illetve az Oolong tea előállítása során részleges oxidáción megy keresztül az alapanyag, mivel a fermentációt idő előtt leállítják. A tradicionális feldolgozás szerint az erjesztést serpenyőben történő pörkölés követi, majd sodorják és szárítják a tealeveleket.
A fehér tea tartalmaz a legnagyobb mennyiségben antioxidánst és ez a leggazdagabb mind közül a B-vitaminban, kalciumban, flavonoidokban és a folsavban, mivel a feldolgozása során mind a pörkölés, mind a sodrás, mind a szárítás kimarad. Ennek köszönhetően a növényi sejtek nem esnek szét, így csak kismértékben oxidálódik. A hagyományos feldolgozás esetén a tealeveleket a szedést követően először árnyékban, majd a napon szárítják.
A zöld tea feldolgozásának első lépése a serpenyőben történő fonnyasztás vagy gőzölés, aminek hatására a fekete teához hasonlóan a polifenol-oxidázok kicsapódnak. Ezt követően a leveleket sodorják, majd szárítják. A folyamat eredményeképpen a végtermékben magasabb lesz a koffeintartalom, ezért van a zöld teának a kávé italokhoz hasonlatos élénkítő hatása.
A tea felhasználása
A tea felhasználását tekintve az élvezeti növények csoportjába tartozik a kávéval és a kakaóval egyetemben. Ezekben a növényekben az a közös tulajdonság, hogy alkaloid tartalmuk következtében fokozzák a fizikai és a mentális teljesítőképességet.
Ezenkívül a tea hajtáscsúcsához közelebbi leveleiből nemcsak serkentő hatású italt készítenek, hanem fűszerként is használják.
A tea fogyasztása
Reggelente egy erősebb, jó minőségű fekete vagy zöld teával is feltöltődhetünk, ezért a rendszeres teafogyasztás tökéletesen ki tudja váltani a kávéét. A fogyasztási szokások vizsgálatai és az italok beltartalmi vizsgálata is megerősítette, hogy a teában lévő koffein sokkal tovább tartja fenn a figyelmünket és a koncentrációt (mivel lassabban szívódik fel), emellett a gyomrot sem terheli meg olyan mértékben, mint a kávé.
Vietnámi étteremben felszolgált tea – kardamommal
Élvezeti teát a nap bármely időszakában, naponta több csészével is fogyaszthatunk, viszont az esti órákban már érdemes odafigyelni a magasabb koffeintartalmú fekete- és zöld tea fogyasztására: hatásuk gátolhatja a nyugodt alvást.
A megfelelő gyógyteák rendszeres fogyasztásával számos betegség megelőzhető vagy kezelhető, köztük társadalmunk népbetegségei is: a magas vérnyomás, cukorbetegség, mozgásszervi rendellenességek, szív-és érrendszeri megbetegedések, pajzsmirigy problémák és így tovább. Szemben az élvezeti teákkal, a gyógyteák fogyasztásánál figyelni kell arra, hogy kúraszerűen vagy folyamatosan iható-e, melyik napszakban, evések között vagy éhgyomorra, ízesítve vagy ízesítés nélkül fogyasszuk. A gyógytea fogyasztását általában reggel étkezés előttre érdemes időzíteni (ha az orvos vagy tanácsadó máshogy nem ajánlja), ugyanis ilyenkor a szervezet az előző nap felélt tartalékait pótolja először, így a teában található értékes tápanyagok (nyomelemek, vitaminok) hamarabb felszívódnak. Bizonyos betegségek esetén egyes gyógytea-készítmények nem fogyaszthatók, illetve a várandós és szoptató édesanyáknak sem fogyaszthatnak minden gyógyteát.
Érdekességek
- A tea, mint ital felfedezését i.e. 2700 körül uralkodó Sen-nung (vagy Sen-nong) kínai császárnak tulajdonítják, akiben a források szerint az ősi Kína mezőgazdaságának megszervezőjét is tisztelhetjük. Uralkodása nagy hatással volt a birodalom fejlődésére, és tevékenységének hála joggal kaphatta a „legendás farmer-császár megnevezést”.
- Az évezredes kínai teafogyasztásnak és teakínálásnak számos szociális funkciója van, melyek mind a mai napig élnek: a teakínálás jelenthet bocsánatkérést, egy jeles alkalomból (pl.: esküvő, születés) hálaadást, de mutathatja egy idősebb rokon felé tanúsított tiszteletét a kínálónak.
- A Camellia növénynemzetséget, ahova a tea is tartozik a Theaceae családon belül, egy 17. századi jezsuita botanikusról, Camelliusról nevezték el.
- Míg a Camellia sinensis növényfajnak, mint alapfajnak halvány rózsaszínes, fehéres árnyalatú, kisebb virága van, addig kerti változatai harsányabb rózsaszín, feltűnőbb virágot nevelnek.
- A növénynek azért kerül leszedésre és feldolgozásra csak a 2-4 leveles hajtáscsúcsa, mert a növényben található katechintartalom a rosttartalommal fordítottan arányos, így a legfiatalabb hajtások tartalmazzák ebből a természetes vegyületből a legtöbbet.
- A prémiumteákat szigorúan a hajtáscsúcsból és az azt követő 2 levélből készítik – erre a hagyományos kézi-hátikosaras szedésnél rendkívül figyelnek.
- A tejet elsőként nem az angolok, hanem a franciák keverték először a teájukba, pusztán praktikai okokból. A társadalomtudományi feljegyzések szerint a híres meseíró, Jean de La Fontaine barátja és pártfogója, Marguerite de la Sablière ötlete volt, hogy a teázások alkalmával a drága kínai porcelán csészéibe először a hidegebb tejet, utána a forró teát töltötte bele, így védve a csészéket a túl nagy hőmérsékletkülönbségtől.
- A tea európai elterjedéséig a forrásban lévő víz tárolását elég nehézkes volt megoldani, mivel még a 17. században sem volt teljesen megfelelő a kerámiák minősége erre a célra. A megoldás természetesen Kínából érkezett meg a teával együtt – ez nem más, mint a porcelán.
- Európában nem mindenki fogadta kitörő örömmel az egyre népszerűbbé váló tea fogyasztását: az angol William Cobbet, korának egyik híres újságírója úgy nyilatkozott a teáról 1821-ben, mint az ifjúság megrontójáról és az öregeket szerencsétlenné tevő szerről, amit a kábítószerek egyik típusának tekintett.
A teához régóta kevernek különféle színezőanyagokat
- a vevői és forgalmazói elképzeléseknek eleget téve a feldolgozott teákat különféle anyagokkal keverték, hogy tetszetős színeket kapjon (pl.: juhtrágyával forralt kőrislevéllel, bodzavirággal, kurkumával, vasreszelékkel, sőt grafittal).
Az angolok 5 órai teája
A gyarmati Indiából szállított fekete tea elárasztotta Nagy-Britanniát,és hamarosan a királyság nemzeti italává vált. Az angol étkezési szokások sajátossága miatt kialakult az 5 órai tea a 19. században: Bedford hetedik hercegnője, Anna Russel túl soknak tartotta az ebéd és a vacsora közötti időt (ebben az időben ugyanis az angolok este nyolc és kilenc óra között ültek csak le a vacsoraasztalhoz), így megkérte szolgálóit, hogy 5 órakor szolgáljanak fel neki teát sütemény, szendvics kíséretében. Ez az új szokás végig söpört az angol nemességen. Azontúl, hogy lett egy ürügy az evésre, a tea élénkítő hatását is élvezték. Ez a szertartás később beépült a mindennapokba és az 5 órai teára hívták meg vendégeiket vagy üzleti partnereiket, hogy egy ízletes tea mellett vitassák meg elképzelésiekt. Sok ötlet és nagyszerű dolog születhetett ennek a tea szertartásnak köszönhetően.
Szerintem még sokszor ennyi érdekesség és információ fellelhető a teáról a különböző nemzetek kulturális feljegyzései között, de most ebbe az ismertetőbe ekkora mennyiség került. Remélem, meghoztam a Kedves Olvasó kedvét egy kellemes délutáni teára! Szép napot Mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
