A minap találtunk egy tenyérnyi darázsfészket, amely kecskedarazsak otthona volt. Gondoltam, utánajárok az allergiás cikksorozat kapcsán a darazsak világának, és a darázsfészkek biztonságos eltávolításának.
Amikor elsuhan a szemünk előtt egy sárga-fekete rovar, a legelső gondolatunk általában a „jaj ne, már megint darázs”, és rohanunk a gyilokeszközeinkért. Az ijedelem – bár jogos lehet a csípésre allergiásoknál vagy rossz emlékeket őrzőknél – sajnos meggátolhat minket abban, hogy kicsit jobban megismerjük a darázsfajokat.
A jelenleg ismert darázsfajok közül ismerünk társas és magányos darázsfajokat is, amelyeknek élőhelye, táplálkozási szokásai, viselkedése eltér egymástól. Érdemes tudnunk, hogy melyek azok a fajok, amelyek teljesen ártalmatlanok (igen, vannak ilyen fajok is), és olyanok is, amelyekkel nemcsak az allergiásoknak gyűlik meg a baja.
Ebben a cikkben lássuk a legfontosabb általános tudnivalókat, és a társas és a magányos fajok közötti különbséget.
A legfontosabb tudnivalók
A darazsak a Hymenoptera, azaz a hártyásszárnyúak rendjébe tartoznak (két pár hártyás szárnyuk után kapta a rend a nevét), ahogy a méhfélék és a hangyák is. Ahogy a méhek és a lepkék, úgy a darazsak is fontos szerepet játszanak a rovarmegporzású növények életében (pl.: a fémdarazsak).
Szájszerveik rágó vagy nyaló típusúak, ebből adódóan ragadozó és növényevő fajok is akadnak közöttük. Csápjuk hosszú, fonalas, és sok ízből áll. A tojócső (ami a peterakás eszköze) a fajok egy részénél hegyes fullánkká alakult, amely a testükben lévő méregmiriggyel áll összeköttetésben.
A növényevő fajok lárvái hernyószerűek (álhernyóknak nevezik őket), amelyeknek valódi és állábaik vannak. Az élősködő és a szülői gondoskodásra szoruló fajok lárvái lábatlanok. Bábjuk szabad báb.
A legtöbb hártyásszárnyú lárvája a szülők által felhalmozott táplálékkészletet (megbénított pókokat, rovarokat, virágport, mézet) fogyasztja, kisebb részük már lárvakorban növényevő, tehát károsíthatja a kertünk növényeit is. Nagyon sok faj azonban más ízeltlábúak külső vagy belső élősködője (parazitoidja), ennélfogva jó szolgálatot tesznek nekünk is, ha növénykártevőket pusztítanak el.
A hártyásszárnyúak több csoportjánál is (redősszárnyú darazsak, hangyák, méhek) megtalálható a munkamegosztáson alapuló társas életmód.
Mivel Magyarország klímája ideális a darazsak számára, és minden életfeltétel biztosítva van mind a természetben, mind a lakókörnyezetben nekik, ezért elmondható, hogy hazánk állatvilága viszonylag gazdag a darázsfajokban.
A fajokat két fő csoportra oszthatjuk, a már említett magányos és társas darazsakra:
| Magányos darazsak | Társas darazsak |
| Gyakori lopódarázs | Kecskedarázs |
| Óriás fürkészdarázs | Német darázs |
| Óriás csőrösdarázs | Lódarázs |
| Padlásdarázs | |
| Óriás tőrösdarázs | |
| Papírdarazsak (déli, sárgafoltos) |
Mit kell tudni a magányos darazsakról?
A magányos darazsak, hasonlóan a vadméh-fajokhoz, egyedül élnek. Ez azt jelenti, hogy nem alapítanak kolóniákat úgy, mint a társas darazsak. A petéiket saját maguk által készített fészekbe rakják le és egyedül nevelik fel az utódokat.
A magányos darazsak testmérete általában kisebb, mint a társas darazsaké. Viselkedésüket tekintve kevésbé agresszívak, de bizonyos esetekben, ha fenyegetve érzik magukat vagy az utódaikat, előfordul, hogy megcsípik az embert. Magyarországon ebbe a csoportba tartoznak a lopódarazsak és a fürkészdarazsak is.
Mit kell tudni a társas darazsakról?
A társas darazsak közé tartozó fajok nagy kolóniákban élnek, amik több száz, vagy akár több ezer egyedből is állhatnak. Viselkedésükre jellemző a fokozottabb agresszió, ami azt jelenti, hogy sokkal agresszívabbak, mint a magányos darazsak, és ha a fenyegetés apró jelét is érzékelik, azonnal támadásba lendülnek. A társas darazsak mérete körülbelül 1,5-3,5 cm között mozog.
Könnyű felismerni őket a jellegzetes fekete-sárga színezetükről, valamint tömeges jelenlétükről. Magyarországon az ebbe a csoportba tartozó darázsfajok a kecskedarázs, német darázs, lódarázs, sárgafoltos és déli papírdarázs stb.
Hogyan lehet hasznos a darázs?
Bár a növényevő fajok között kártevő darázsfajok is akadnak, viszont az élősködő fajok kordában tartják más rovarok állományait, köztük sok növénykárosítóét is, így rendkívül hasznosnak számítanak. A virágos növények megporzásában pedig – gondoljunk csak a méhekre és a darazsakra együttesen – a hártyásszárnyúak szerepe a legfontosabb.
Kapcsolódó cikkek:
- Allergiás kertészkedik – a pollen és a megporzás
- Allergiás kertészkedik – mi az allergia?
- Allergiás kertészkedik – mi pontosan a pollen és mi a szerepe?
- Nem várt vendégek a madárodúban – mihez kezdjünk velük?
- Barátkozzunk meg a tőrösdarázzsal!
- A darazsak okosabbak, mint gondolnánk
- Hivatalosan is regisztrálták Magyarországon az ázsiai lódarazsat
- Nyolcvanötmillió éves darázsfajok fedeztek fel az ELTE kutatói
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
