Nem is gondolnánk, mennyire vonzza a szemünket kinn a természetben a fekete szín. Ősszel számtalanszor találkozhatunk a kirándulásaink alkalmával ébenfekete termést nevelő növényekkel. Mit kell tudnunk a nadragulya, a közönséges fagyal és a fekete bodza terméséről?
Megismerkedtünk már az őszi pirosas terméseket hozó növényekkel, köztük az ehető termésű egybibés galagonyával, a csipkerózsával és a húsos sommal, illetve az ember számára mérgező termésű tiszafával, csíkos kecskerágóval, valamint a nem ehető termésű tűztövissel és madárbirssel is, illetve az ősszel kékes színű termést hozó növényekkel, a tapadó vadszőlővel, a kökénnyel és a közönséges borókával. Ebben a cikkben végül, de nem utolsósorban az ébenfekete termésű (maszlagos) nadragulyával, a közönséges fagyallal, a fekete bodzával és a berkenyével ismerkedhetünk meg.
A nadragulya „galléros” bogyótermése
Az Európában őshonos és széleskörűen elterjedt (maszlagos) nadragulyával (Atropa belladonna vagy A. bella-donna) hazánk bükk- és gyertyánerdeiben, cserjésekben, földutak mentén találkozhatunk. Rövidebb kirándulások alkalmával is belefuthatunk a Gödöllői-dombság területén, ahol egy nagyobb populáció van jelen. A burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó lágy szárú, erősen bokrosodó hajlamú, sekélyen gyökerező, akár 1,5 m magasra is megnövő gyöktörzses évelő növény.
A nadragulya augusztusban még virágzik és már bogyót is érlelhet
A nadragulya sekélyen gyökerezik, de akár 1,5 m magasra is megnőhet. Sötétzöld színű, tojásdad alakú leveleinek hónaljából fejlődnek ki július-augusztus folyamán az egyesével növő, lilás árnyalatú, harang alakú csöves virágai. A virágzást követően (és aközben) már augusztusban megjelennek a tekinteteket vonzó, cseresznye nagyságú, fényesfekete bogyótermések, melyeket jellegzetes öttagú, zöld színű csészelevél vesz körbe.
A növény minden föld feletti része tartalmaz a cseranyagok mellett tropánalkaloidokat (pl.: hioszciamin, szkopolamin, belladonnin). A legerősebb mérgek közé tartozó atropin a növény levelének szárítása során keletkezik. A növénynek minden része közül az erősen mérgező bogyótermése a leggazdagabb alkaloidokban: egy óvatlan gyermeknek már 4–5 szem elfogyasztása a halálát okozza, de 2-3 szem elfogyasztása után még megmenthető gyomormosással. Biztosak lehetünk a mérgezésben, ha az arc hirtelen kipirul, felgyorsul a szívverés, szokatlan izgalmi állapotot és feltűnő érzékcsalódásokat tapasztalunk a másiknál. Ezeket követik a rángásos görcsök, a fényre érzéketlenné vált pupilla és eszméletvesztés.
A nadragulya cseresznye nagyságú fényes fekete bogyója erősen mérgező
A nadragulya termésének hatása több ezer éve ismeretes. A görög és római mitológiában is megjelenik három sorsistennő (görög moirák és római párkák), melyek közül a görög mitológia szereplője, Atroposz vágta el az élet fonalát. A reneszánsz idejéből származtatják a növény nevének második felét: a „szépasszony” (bella-donna) kifejezést: a növény bogyójának nedvét a szembe csepegtetve pupillatágító hatását használták ki a csábítások nagyobb esélyű sikeréhez.
Régmúlt korokban a népi gyógyászatban lázcsillapító hatásáért gyűjtötték a levelét, de a nem megfelelő felhasználásából adódó végzetes hibák elkerülése érdekében szigorúan kerüljük az otthoni alkalmazását!
A közönséges fagyal
Az olajfafélék családjába (Oleaceae) tartozó közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, lombhullató, nagytermetű cserje. Elérheti akár a 4 m magasságot is, de léteznek 2,5 m vagy annál kisebb kerti változatai is. Hazánk erdeiben, erdőszéleken, cserjéseiben gyakori, nagy eséllyel találkozunk vele a Bodrogközben és a Bükk hegység vidékén is. Kertekben és parkokban nagyon népszerű sövénynövény: igénytelensége, szárazságtűrése, sűrű, tőből elágazó ágrendszere miatt kedvelik, emellett nagy előnye, hogy ősszel vörösesbarna, majd lilásfekete árnyalatúra színeződő lombját enyhébb teleken akár februárig is megőrzi.
A fagyal lombhullató cserjéje akár 4 m magasra is megnő
Keskeny ovális vagy lándzsa alakú, sötétzöld levelei teljesen beborítják az ágakat, dús hatást kölcsönözve a növénynek. Illatos, fehér bugavirágzatban nyíló virágait már tavasz végén, de jellemzően inkább június-július hónapban hozza. Fénylő fekete bogyótermése nagyon hasonlít a nadragulyáéhoz, de onnan könnyen meg lehet különböztetni, hogy a fagyal termését nem keretezi nagy csészelevél. Szeptemberben hozza glikozid-tartalmú, keserű ízű, enyhén mérgező termését. Fogyasztása az emésztőrendszert gyepálja meg: hányást, hasmenést, de gyomor-és bélgyulladást is okozhat. A súlyosabb tünetek gyerekeknél jelentkeznek.
A fagyal fekete bogyóinak nincs olyan hangsúlyos csészelevele mint a nadragulyának
Mivel a közönséges fagyalnak nemcsak a termése, hanem minden része mérgező, a növény ápolása (pl.: metszése) során előfordulhat bőrirritáció a növény leveleivel vagy ágaival történő hosszabb idejű, sokszoros érintkezésnek köszönhetően.
A fekete „festőbodza”
A fekete bodza (Sambucus nigra) egész Európában elterjedt lombhullató óriás: ezzel az akár 6-8 m magasra is növő cserjével vagy fával rendszeresen találkozhatunk erdő- és útszéleken, árokpartokon, parlagon hagyott területeken, akácosokban és városi sétáink alkalmával is, hiszen gyakorlatilag mindenféle típusú talajon megél, és jól tűri a városi körülményeket is.
A bodzát jellegzetes bogernyővirágzata is elárulja
Idősebb ágai szürkés színűek, és jellemzően paraszemölcsösek, az egyéves hajtások pedig zsenge zöldek. Hosszú, feltörő, ívesen kifelé hajló ágainak végén május-júniusban hozza krémfehér, ritkán rózsaszínes virágait, melyek kistányér-nagyságú bogernyővirágzatot alkotnak. Sötétzöld, páratlanul szárnyasan összetett, fogazott levelei ősszel, a bogyóérés időszakában sárgás árnyalatokat vesznek fel. Antociántartalmának köszönhetően ébenfekete színű a csonthéjas bogyótermése, mely ciánglikozidtartalma miatt nyersen mérgező, illetve a virágán kívül minden más része is (a virág kocsánya is)!
A bodza csonthéjas bogyótermése nyersen mérgező
A bodza fájából furulyát, terméséből festéket készítettek. Többéves, egyenes hajtásaiból készültek a legkiválóbb ásó- és kapanyelek. A népi gyógyászatban hosszú ideje alkalmazzák a „szegények orvosságaként”: a virágából készült teát köhögéscsillapításra, meghűléses betegségek kezelésére alkalmazzák, de ismert immunerősítő, enyhe hashajtó és izzasztó hatása is. Terméshúsából készíthetünk szörpöt, de lekvárt, levest, bort és nagyon drága pálinkát is. A bodza felhasználható részei gazdagok vitaminban (A, B, C) mikroelemekben (vas, kálium, kalcium, magnézium, foszfor), ásványi anyagokban és folsavban.
Esernyővel és melegebb ruhákkal felkészülve kívánok mindenkinek gyönyörű őszi napokat!
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
