Címke: Rovarkártevő

A szőlőtripsz károsítására rügyfakadás után lehet számítani. Mivel tavasszal meglepetésszerűen jelentkezhet a kártétel a fiatal hajtásokon, a fakadást követően rövid időn belül megelőző védekezés lehet szükséges.

A cikksorozat első részében a változó termelési szerkezet és a termelésben megjelenő modern fajták szántóföldi kártevők jelentőségének átrendeződésében betöltött szerepét mutatja be a szerző.

A kukoricabarkó az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, az ormányosbogár-félék (Curculionidae) családjába, Entiminae alcsalád Tanymecus nemébe tartozik. A nevezett genus két károsító fajjal képviselteti magát a Kárpát-medencei agrárfaunában.

A nyugati virágtripsz egy ma már világszerte elterjedt, rettegett inváziós kártevő, mely hazánkban a hajtatott zöldség- és dísznövénytermesztés meghatározó károsítója. Európában megközelítőleg 30 éve van jelen, és az ellene való védekezés több kultúra védelmét alapjaiban határozhatja meg.

A szelídgesztenye gubacsdarázs a szelídgesztenye legjelentősebb és legveszélyesebb kártevője által okozott termésveszteség mértéke akár 50-80 %-os is lehet. A megoldást a rezisztens fajták nemesítése jelentheti, illetve a természetes ellenségek betelepítése segíthet a rovar visszaszorításában.

A száraknázók a velük együtt élő összes kártevőt figyelembe véve az adott termőterület legveszélyesebb károsítói, melyek elleni küzdelem az esetek többségében konkrét technológiába illesztett biotechnológiai vagy kémiai védekezést is megkövetel. A különböző kontinensek, és azok régióinak jelentős, kukoricaszárat aknázó lepkefajaival és azok elterjedési területeivel ismerkedhetünk meg az írás segítségével.

Az amerikai lepkekabóca Magyarországon általánosan előforduló rovarfaj. A sorozatunk következő részében e kártevő biológiájával az ellen való védekezési módokkal ismerkedhetnek meg Olvasóink. A kémiai növényvédelemben részesített ültetvényekben más kártevők ellen használt inszekticidek célzott kezelés nélkül megakadályozzák a kártétel kialakulását, viszont a zöldfelületeken az amerikai lepkekabóca évről évre visszatérő gondot jelent.

A repcét károsító kártevők közössége rendkívül népes, de ezek közül is az ún. juvenilis, őszi vegetációs periódusban támadók a legfajgazdagabbak. A csoport legjelentősebb kártevői, kártevő csoportjai a keresztesek földibolhái, a kis káposztalégy, a nagy repcebolha és a keresztesek levéldarazsai. A polifág kártevőként a mezei pocok, míg kisebb jelentőségű fajokként a repce-gubacsormányos és a honvédbogár említhetők.