Címke: Tápelem

Mikroelemhiány-érzékenység és a hiánytünetek gyakorisága alapján, több zöldségfajt is szokás bór- vagy molibdénérzékenynek nevezni.

Az úgynevezett makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, kén, magnézium, szilícium stb.), 1-0,01%-ban alkotják a szárazanyagot, míg a mikroelemek csak nyomokban fordulnak elő, innen az egyik elnevezésük is: nyomelemek.

A növények a klórt a foszfor- és a szulfátionoknál is gyorsabban képesek felvenni a talajból, ha élettanilag erre szükségük van.

Amikor tápelemek sajátosságait, növényre (és egymásra) gyakorolt hatásait szeretnénk megismerni és elemezni, javaslom, hogy minden esetben a talajból induljunk el. Optimista énem és a mindennapos gazdálkodói eszmecserék azt mutatják, hosszú távon gondolkodva, egyre többen ismerjük el azt az alapvetést, hogy a talajjal kezdődik minden.

A cinkhiány jelensége nem mondható nagyon gyakorinak és általánosnak a növénytermesztésben, de egyes fajok, növénycsoportok esetében rendszeresen megfigyelhető.

A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a sejtosztódása és a fehérje szintézise. A ként a növények főleg szulfát formában veszik fel a talajból, de a levegő kéndioxid-tartalmát is képesek hasznosítani. Magában ként trágya formájában nem szoktunk adni, más tápelemek kísérőanyagaként visszük a tápoldatba (talajba).

A réz már több mint 150 éve használt hatóanyaga a növényvédelmi permetezéseknek. Ez a hatóanyag több helyen támadja a gomba szervezetét, először is a mitokondriális elektrontranszporton keresztül. A réz ellen rezisztencia nincsen. A kontakt gombaölő szer viszont csak megelőző jelleggel hatékony, azaz a gomba támadásakor már a növény felületén kell lennie.

Napjaink növénytermesztési tevékenysége elképzelhetetlen a kultúrnövények igényeit kielégítő tápanyag-utánpótlás nélkül. A kijuttatott makroelemek alapjaiban határozzák meg a növény vegetatív, generatív fejlődését, szabják meg annak adaptív képességeit.